Ez valami vicc? Nem, valóban használtunk egykor papírórát, amelynek segítségével parkolhattunk. Még a pontos időt is mutatta, legalábbis a parkolás kezdetének pontos idejét. De menjünk sorjában.

Parkolási problémáinkkal először egy tanulmány foglalkozott, amelyet az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság készített 1969-ben. Ebben az szerepelt, hogy a gondok megoldásaként parkolási korlátozásokat, parkolási díjakat is be lehet vezetni Budapesten és a nagyobb vidéki városokban. „A feltétlen szükséges mértékben.”

A tanulmány megvitatása során az ellenérveket lesöpörték olyan indokkal, hogy a beszedett pénzt kizárólag az utak karbantartására, állagmegóvására és felújítására kell fordítani.

A vitatkozók, mintha a jövőbe láttak volna, hosszasan taglalták a parkolási díj beszedésének vagy a nemfizetők kezelésének módját. Például lehet-e bizonyítani, hogy a fizetést elmulasztó parkoló gépkocsi valóban akkor és ott volt a fizetős helyen? (A digitális fényképezőgépet akkor még nem ismertük.)

Másik téma a rendszám azonosítása körül forgott. Vajon a rendőrség titoksértést követ el, ha közli az autó tulajdonosának nevét, lakcímét? Majd a „nem ér a nevem” következett. Mi van akkor, ha elismerem, hogy ott állt a kocsim, de nem én parkoltam, hanem az egyik hozzátartozóm. Viszont törvény adta jogom, hogy ne nevezzem meg őt, ne valljak ellene.

Abban viszont egyetértés volt, hogy a díjat a tanács (önkormányzat) alkalmazottai szedjék be, nyugtaadás mellett. A parkolás kezdetének időpontját pedig egy papíróra beállításával lehet jelezni. Jogi problémaként kezelték, hogy az utca és a járda közterület, tehát az ott tartózkodásért lehet-e díjat beszedni? És hogy a tanács (jogi személy) nem áll jogviszonyban a parkolási díjat nem fizetővel, tehát nem is perelheti be.

Végül is abban egyetértés született, hogy a parkolási díj érdeke a társadalomnak, tehát megoldható, ha kell a jogszabályok módosításával.

Óvatosan jegyzem meg, hogy a „társadalom érdeke” eléggé képlékeny fogalom. Mert más lehet az érdeke az államnak, önkormányzatnak, gépjármű tulajdonosoknak, a parkolási díjat beszedőknek, a gyalogosoknak, a környezetvédőknek, hogy csak a legfontosabbakat említsem meg.

Az OMFB-vita után sok évtized telt el. Lettek parkolóórák, parkolási zónák, díjbeszedő társaságok, időkorlátok, állandón emelkedő óradíjak, parkolóházak, mélygarázsok, kivételek, engedmények, jogi szabályozások tömegei. A különböző érdekek összehangolásáig pedig szíves türelmünket kérik az érdekeltek.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük