Pilinszky János költészete sok szempontból lehetne a szellemi választóvíz. Amiért ezt nem lenne érdemes kimondani, az sokkal inkább a megosztás szándékának elkerülése, mivel értelmetlen lenne ízlések felett pálcát törni. Mert valószínűleg az életmű olvasása elég alaposan képes megosztani azokat, akik szeretik, és azokat, akik nem szeretik Pilinszkyt. Talán a falak lebontásának a szándéka is vezette a Gödör Klub szervevezőit akkor, amikor 2011. október 6.án kiállítással egybekötött előadói eset szerveztek.

Pilinszky János költészete sok szempontból lehetne a szellemi választóvíz. Amiért ezt nem lenne érdemes kimondani, az sokkal inkább a megosztás szándékának elkerülése, mivel értelmetlen lenne ízlések felett pálcát törni. Mert valószínűleg az életmű olvasása elég alaposan képes megosztani azokat, akik szeretik, és azokat, akik nem szeretik Pilinszkyt. Talán a falak lebontásának a szándéka is vezette a Gödör Klub szervevezőit akkor, amikor 2011. október 6.án kiállítással egybekötött előadói eset szerveztek.

A kezdeményezés kétségtelenül hagyományokat ápol, hiszen a Faludy-estről korábban itt is szó esett (http://www.euroastra.info/node/43708 ). A hagyomány azonban kétségtelenül akkor jó, haladóra sikerül. A példaként említett est egyik nagy erénye volt például, hogy a költőt, mint embert is megpróbálta a közönséghez közelebb hozni. Ez Pilinszky János esetében, aki hamarosan kilencven éves lenne nem igazán sikerült. Talán jó lett volna, ha a szervezők legalább megpróbálják, de ha így volt, akkor sem vált nyilvánvalóvá a törekvés. Igaz, a megvalósult programok kapcsán sem nagyon látszott a tökéletességre való igyekvés, mivel olyan bakik is előfordultak, melyekről tudható, hogy a Gödör-ben más alkalommal sikerrel vették az akadályokat.

Az egyik valószínű baki, hogy rosszul mérték fel az érdeklődést, ami sajnos az egész előadói estre rányomta a bélyegét. A megjelent nézők száma, és az előadók számára biztosított sarokszínpad valahogy nem igazán akart összhangba kerülni. Különösen, mivel úgy tűnt, hogy a színpad és a technika, valamint a színpad és az előadók sem nagyon képezték egyeztetés tárgyát. Márpedig erre egy rendezvény előkészítésekor talán nem árt némi energiát fordítani. Ezt annak idején egy egyetemi klubban is bőven meg lehetett tapasztalni, és tanulni. Márpedig a Gödör annál profibb helyre pozícionálja magát.

Az említett szempontokból a közönség létszáma nem azért volt probléma, mert sok jó ember ne férne el egy kis színpad előtt, hanem azért, mert a Gödör említett színpada sokkal inkább egyfajta stúdióbeszélgetős, vagy kisegyütteses programokra alkalmas. Ezért volt jó a Faludy-esten, hogy a beszélgetést itt, a műsort a belső színpadon szervezték. Alkalmat adva a közönségnek, de az előadóknak is az elmélyülésre, a beleélésre. Márpedig egy költő életművének bemutatása ilyen. S Pilinszkyt nem véletlenül sorolták még nem is olyan régen a szellemi sznobok verstáplálékai közé. Versei különösen igénylik azt, hogy közben ne szűrődjön be az utca és a tálalópultok zaja. De a közönségérdeklődés rossz becslésének eredménye volt az is, hogy percekkel a műsor kezdése előtt még a széksorok kiegészítésével küzdöttek a rendezők.

Talán ezért is nem volt idő a technikai körülmények finomhangolására. Így végső soron kicsit kapkodósra sikerült a kezdés, ami egy, a költőt bemutató beszélgetéssel feloldható lett volna. De valamiért ez kimaradt. Helyette, a közepébe csapva a programnak, kezdődhetett volna Hobo műsora, önálló Pilinszky-estje. Pontosabban el is kezdődött, majd megszakadt, majd újra megkezdődött. Különösebb felvezetés, bekonferálás nélkül, amit a költő és előadó, valamint a talán a közönség is, egyaránt megérdemelt volna. Tehát jött Hobo, és megpróbálta elkezdeni a műsort. Majd kiderülz, hogy őt zavaró mértékben szűrődik be a kinti elárusítóhelyek zaja.

Ez egy teljesen zenés műsor kapcsán talán nem is zavaró annyira, de egy versekkel tarkított előadást az adott esetben képes volt megtörni. Ezen az sem sokat lendített, hogy a színpadhoz rendelt technikus menet közben próbálta a kontrollhangfalat úgy elhelyezni, hogy az megfeleljen a helynek és előadásnak. Végső soron Hobo műsora így tulajdonképpen kétszer kezdődött el. Majd még párszor megtört, amikor például kiderült, hogy az előadót zavaró közelségbe engedték a fotóst, hogy a zenei aláfestések bejátszásához, majd leállításához elég alapos beintések kellettek. Márpedig ezek a körülmények aligha az előadás színvonalának emelését segítették, és alighanem komoly szerepet játszottak abba, hogy a különböző költők estjeire rendszeresen felkészülő, és most is láthatóan komoly, kézírásos jegyzetekkel érkező Hobo műsora nem volt a tőle megszokott csúcson.

Az est későbbi programjai sajnos alig oszlathatták el a szervezéssel, műsorokkal kapcsolatos aggályokat. Turek Miklós például kifejezetten túljátszotta az estet, noha alig egy éve kiváló műsort adott Faludy-ból. De Hobo műsora után talán ezzel is próbálta hangsúlyozni a jelenlétet. De beültetni egy együttes zeneműsorába, és ezzel kicsit arra is sarkallni, hogy a zenészekkel szemben is megméretszkedjék a színpadon nem tűnt jó választásnak. Bár a tőle alig távol elhelyezett és jelenlétét finom sercegéssel hirdető hangfal sem biztos, hogy hatás nélkül volt a teljesítményre. Mert azért egy hangfalnak mégsem a folyamatos gerjedés a legfőbb erénye, és ezt az előadás előtt illik tudni beállítani, kiszűrni. Mert egy költő személyes egyszerűsége nem okvetlen kell a róla szóló előadás alapfokúságát is jelentse.

Végsős soron az ezt követő kiállítást megnyitó beszéd már csak hab volt a tortán. Képzelt riport helyett egy alighanem képzelt levél felolvasásaként a kiállító művész részéről. A levél szerzőjére nem igazán derült fény, de az olykor politikusainkat is jellemző belezavarodás szerű megakadásokat tekintve alighanem a felolvasó kiállító is talán ha másodszor látta a szöveget. Igaz, egy képzőművésznek nem kell okvetlenül felolvasóművésznek is lenni. Csak az egészet tekintve marad az az érzése a nagyérdeműnek, hogy a belépődíjért ő személy szerint, de az egész rendezvény kicsit többet érdemelt volna.

 

Simay Endre István

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük