Érdekes kiállítás megrendezésére vállalkozott a budapesti Boltíves Galéria. Úgy tisztelegtek egy festő előtt, hogy közben egyetlen képét sem tették ki a falra. Voltak viszont olyan alkotások, melyeket itthon csak nagyon ritkán láthat a tárlatlátogató.

 

 Érdekes kiállítás megrendezésére vállalkozott a budapesti Boltíves Galéria. Úgy tisztelegtek egy festő előtt, hogy közben egyetlen képét sem tették ki a falra. Voltak viszont olyan alkotások, melyeket itthon csak nagyon ritkán láthat a tárlatlátogató.

 A Kossuth-díjas Konok Tamás jelentős alakja a magyar piktúrának. Nyolcvanadik születésnapja alkalmából saját magángyűjteményének képeiből nyílt kiállítás, francia barátainak műveit láthatta a meghívott közönség. Ő maga döntött így. „A rend az egyetlen orvosság a depresszió ellen öregkorban" – mondta. Gyűjteményének rendezgetése közben jött létre ez a válogatás. Számára a kis dolgoknak való örülni tudás – életszemlélet. Ha az ember elmegy a múzeumból, a hangversenyteremből és később visszagondol rá, az újabb örömöt ad. Az édesíti meg a másnap reggeli kávét. Ez a kegyelem állapota.

 A festészet – ezt be kell látnunk – azon túl, hogy művészet, egy ponton nem más, mint árukészítés. Ezzel viszont itt Magyarországon még bajok vannak.- állapította meg kiállításán, a képek között sétálgatva. Idehaza nincs meg a biztos gyűjtői háttér. A közönséget inkább az irodalmi, zenei érdeklődés jellemzi, a vizualitás gyakran visszaszorul. A hazai művészeti életben viszont most új fejezet kezdődik. Magyarország – az irodalom sikere révén – kilépett a világszínpadra és szinte bizonyos, hogy ez más művészeti ágak területén is éreztetni fogja hatását.

Konok Tamás 1958-ban először ösztöndíjjal, később, a hatvanas években hosszabb ideig is élt Párizsban. Alkalma volt megismerni Miró-t, a személyes találkozás nagy élményt jelentett számára. A párizsi művészeti életnek ez a kor volt az egyik fénypontja. Mivel tanulmányainak befejezése után, kezdetben figurális stílusban dolgozott, Párizs a festésmódjának megváltozásához vezetett. Főként a vonalra építő képeket készített. Érthető tehát, ha saját gyűjteményében Miró is több alkotással képviselteti magát és most a születésnapi, ünnepi kiállításra is inkább ezeket hozta magával.

 Jól Illeszkedik ebbe a sorba az amerikai Alexander Calder is, a maga korának nem mindennapi egyénisége. Művész szülők gyermeke, apja szobrász, édesanyja festő. Tehetségére jellemző, hogy már nyolcéves korától saját műhelye volt. Mégsem művészi pályára készült. Mérnök lett és csak sokkal később kezdte el művészi tanulmányait. Amikor – 1926-ban ő is Párizsba költözött, sajátos, egyéni műfajt hozott létre, mely performancehoz hasonló megjelenésével negyven évvel előzte meg korát. Később absztrakt képeket festett, végül szobrászként lett világhírű.

 A Boltíves Galéria közönsége sokat időzött Antoni Tápies képe előtt is. A spanyol festő, grafikus és objektművész is először jogot kezdett el tanulni és csak később fordult a művészet felé. Valójában autodidakta festő lett. Korai alkotásaira Paul Klee és Joan Miró, valamint a keleti filozófia hatott. Ő a francia kormány ösztöndíjasaként tölthetett egy évet Párizsban. Most látott képe már egy teljesen más világot jelenít meg. A matematika és a képzőművészet találkozása komoly szellemi kihívás elé állítja a mű szemlélőit. Konok Tamás bizony megtréfálta azokat, akik szokványos születésnapi rendezvényre számítottak és ünnepeltként inkább ő adott ajándékot az őt ünneplőknek.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük