Révay András: A tájképfestő
3 perc olvasás
Vannak tájak, amelyeknek hangulata, és vannak, amelyeknek lelke van. Az orosz táj kétségtelenül ez utóbbi csoportba tartozik. Meggyőződhet erről bárki, ha felkeresi március 28-ig az Orosz Kulturális Központot.
Vannak tájak, amelyeknek hangulata, és vannak, amelyeknek lelke van. Az orosz táj kétségtelenül ez utóbbi csoportba tartozik. Meggyőződhet erről bárki, ha felkeresi március 28-ig az Orosz Kulturális Központot.
Jevgenyij Butyenkov – ha stílusokról, irányzatokról kérdezzük – a realista festők táborába sorolja magát. Képeit elnézve viszont úgy érezzük, az impresszionizmus, a plain air, sőt egy kicsit még a pointillizmus sem áll tőle távol. A Kujbisevhez közeli Sizranban született 1951-ben, művészeti tanulmányait Kujbisevben végezte. Első kiállítása 1978-ban volt, azóta állandó résztvevője a helyi, a régiós és a nemzetközi kiállításoknak. Oroszország határán túl is ismert festő. Az Orosz Művészek Szövetségének 1993 óta tagja, az Orosz Művészeti Akadémia ezüstérmének tulajdonosa. Bemutatkozott már Ausztriában, az egykori Jugoszláviában, Németországban, Ausztráliában és az Egyesült Államokban is. Budapesten most húsz képe látható.
Az orosz képzőművészet bővelkedik nagy egyéniségekben, közülük nem egyet, műveik alapján is elneveztek. Ajvazovszikjt például mind a mai napig úgy emlegetik: „a tenger festője". Jó esély van rá, hogy egy idő után Butyenkov majd, mint „a tájképfestő" válik ismertté. Az otthona jelenleg Samara és mivel az meglehetősen hegyes vidék, nevezik a „Volga-menti Svájc"-nak is. Könnyű itt izgalmas, a fantáziát megragadó részletet találni. Hát még, ha valaki kifejezetten keresi azokat a pontokat, ahol a látvány önmagában is romantikus, érzelmekben gazdag.
Sajátos technikával dolgozik, télen – nyáron a szabadban fest. Ebből a szempontból – és témaválasztását tekintve is – a mi Paál Lászlónkkal rokonítható. Kedvelt motívumai az erdőrészletek, melyeket az átszűrődő fény játékát érzékeltetve jelenít meg. Szinte együtt él a természettel. Ami viszont már eltérő nála: az összes képét „egyszeri nekifutásra", ott helyben, szünet nélkül dolgozva fejezi be. Műveinek az atmoszférikus hatások, a színek és árnyékok évszak szerinti változása kölcsönöz egyéni hangulatot. Az orosz természetfestők legjobb hagyományainak folytatója, színvilága viszont modern, vidám, cseppet sem nyomasztó.
A kiállítás március 28-ig, 12 és 18 óra között látogatható az Orosz Kulturális Központban, Budapesten, az Andrássy út 120-ban.
