Révay András: Ahol megáll az idő – II. rész
6 perc olvasás
Ismerkedésünket a Jackfall Pincészettel a faluban és a szőlőben tett sétával folytatjuk. A falu fölött, a domboldalon, a temető mellett, igazán érdemes megpihenni. (A cikk első része: http://www.euroastra.info/node/52807 )
Ismerkedésünket a Jackfall Pincészettel a faluban és a szőlőben tett sétával folytatjuk. A falu fölött, a domboldalon, a temető mellett, igazán érdemes megpihenni. (A cikk első része: http://www.euroastra.info/node/52807 )
A kilátás megkapó, érthető miért van az összes Jackfall bor címkéjén Kisjakabfalva látképe. Egyfajta, máshol talán ismeretlen, jó életérzés köszönt itt az emberre. Az idegent is hatalmába keríti a táj, olyan különleges atmoszférája van. Egyik irányban messze el lehet látni, ugyanakkor itt van a falu is, szinte belesimulva a számára rendeltetett völgybe. Belátunk a házak udvarába – a pincészetébe is. Ha valaki látja ezt a kúriát, nem tételezné fel, mekkora borászati üzem dolgozik – szó szerint – a háttérben. A ház mögött, a löszfalba vájva hatalmas tér nyílik. Sikerült a tipikusan sváb épület mögött úgy elrejteni az üzemet, hogy kívülről semmit nem lehet látni.
A beérkező szőlő feldolgozása kétféle módon történik – magyarázza az eljárást Jandrasics Borbála. Az irányított erjesztés után, a hűthető – fűthető tartályban marad a rosé és a fiatal Chardonnay. A testesebb vörösborok az erjedés utáni érlelésre már a barrique hordókba kerülnek. A borászunk, Kőszeli András, az új, fiatal borásznemzedék tagja. A Kertészeti egyetemi tanulmányai alatt Kaliforniában szerezte meg a gyakorlatát, majd az egyetem elvégzése után Gál Tibor vette a szárnyai alá. Vele utazott Toszkánába is és dolgozott ott pár hónapot. Borainkat 2005 óta ő készíti és bátran elmondhatjuk, évről évre szebb boraink vannak. Uniós pályázatot nyerve, technológiánk is egyre korszerűbb. Évjárattól függően, negyven- ötvenezer palack bort készítünk évente. Ennek megfelelően a választék is nagy. Kezdetben csak háromféle borunk volt, azok is mind házasítások voltak.
A „ház bora" volt a Primo. Ennél elegánsabb volt a Duett, közepes testű, de nagyon gyümölcsös vörösbor, a csúcsbor pedig a Grand nevet kapta. Később rájöttünk, három bor egy pincészetnek nem elég, most már fajboraink is vannak. Nagyon büszkék vagyunk a Cabernet Franc-unkra és a Portugieser-ünkre, a Grand mellett másik csúcsborunk is van, a Cabernet Sauvignon Pillangó, ami a termőhelyéről kapta a nevét, a Pillangó dűlőből származik. A Primo-t felváltotta a Tótágas és van rosénk is egy jó ideje, a Rózsabimbó. Védett eredetű, klasszikus rosébor, elegáns és rendkívül gyümölcsös. Sokan viccelődnek ezekkel a nevekkel, mert, ha elég Rózsabimbót iszunk, utána elkezdhetünk duettet énekelni.
A szőlészet – borászat olyan mesterség, ahol legalább ötven évre előre kell gondolkodni. Ennek mi még nagyon az elején tartunk. Az első öt – tíz év közvetlen célja, hogy lehetőleg mindenki megismerje a Jackfall-t, többé ne legyen „dzsekfól". Tudják meg sokan, hogy mi kizárólag minőségi borokat készítünk és minél többen jöjjenek el ide, hozzánk. Ott legyen a borunk az ő asztalukon, de üljenek egyszer a mi asztalunknál is. Kisjakabfalva gyönyörű, ám van egy nagy hátránya. Nehezen talál ide az ember. Csak aki céltudatosan pont ide akar jönni, tudja, merre talál minket és nem viszi el a GPS másfelé, az jut el ide hozzánk. Ha távolabb tekintünk az időben, a házunk fölött már lesz egy park, esetleg színpaddal, lesz szauna és egy külön étterem.
A pincészet büszkesége a nagytótfalusi Pillangó dűlő. Cabernet Franc és Sauvignon terem benne. Az innen szüretelt, 2006-os, Jackfall Pillangó nevű borunk 2009-ben a Pannon Bormustra csúcsbora lett, idén pedig a 2007-es Jackfall Pillangó aranyérmet nyert el Magyarország egyetlen nemzetközi borversenyén: a Vinagorán. A villányi borversenyeken gyakran nyernek aranyérmet a boraink, a Jackfall Rózsabimbó rosénk például az utóbbi négy évben folyamatosan. Mindez András, a borászunk mellett az ugyancsak fiatal szőlész, Bakonyi Péter munkáját dicséri. Az elmúlt években rengeteget fejlődtek az ültetvényeink és a technológiánk is, így – ha a természet is kegyes hozzánk – valóban egyre szebb borokkal köszönthetjük a látogatóinkat. A Portugieser például – ha nem is őshonos, de már vagy kétszáz éve itt van Villányban – általában könnyed, „ivóborként" ismert. Nekünk 2008-ban készült belőle először a Jackfall Gesztenyés Portugieser, ami valódi meglepetésként szolgált.
Az ugyancsak a termőhelyéről, a dűlőről elnevezett bor megmutatta: megfelelően szigorú, 40 mázsa hektáronkénti terméskorlátozás mellett, egy Portugieser is lehet várakozáson felül gyönyörű, testes, koncentrált! Beszédes fantázianevet kapott a Tótágas, mert aki sokat iszik belőle, tótágast áll tőle! Ez váltotta fel a Jackfall Primo-t oly sikerrel, hogy szakértők szerint ezen az áron ma ez a legjobb bor Magyarországon! Célunk, hogy évről – évre valami meglepetéssel szolgáljunk. Ennek érdekében a jelenleg tizenhárom hektáros ültetvény bővítését is tervezzük. Szeretnénk eljutni húsz hektárig, ennél több viszont talán már nem kell. Nőhet majd a fajtaválaszték is, hiszen egy magyar borászatnak mindenképpen kell legyen Kadarkája. Nehéz a nemzetközi piacon versenyezni a Cabernet-k tömkelegével, meg kell mutatni a magyar fajtákat is. Szerencsére egyre több borász tekinti kihívásnak, hogy felkutasson régi fajtákat, mint például a Csókaszőlő, de ezeknél még hiányzik pár év tapasztalat, hogy lássuk, megállják-e a helyüket önállóan. Ha hetven évvel ezelőtt nem hagyták volna abba a művelésüket, már kezünkbe lenne a módszer, hogyan érdemes nevelni, házasítani a feledésbe merülő fajtákat. Rájöttem: a szőlészet talán még a borkészítésnél is jobban érdekel. Esetleg – nem is olyan sokára – lesz majd időm ilyesmivel foglalkozni és akkor a Jackfall pincészet ezen a téren is hírnevet vívhat ki magának.
Sétánk Jandrasics Borival egy érdekes epizóddal zárult. Alig tértünk vissza a szőlőből, váratlanul megérkezett egy csoport kerékpáros turista, csak innen a szomszédból: Pennsylvaniából. Az útvonaluk: Budapest – a Balaton – majd Pécs és közben megálltak néhány pohár üdítő roséra a Jackfall pincészetben. Tehették, mert az éjszakát is itt szándékoztak tölteni, csak másnap karikáztak tovább. Szinte még be sem érhettek a szobáikba, amikor már hollandok érkeztek – ők csak látogatóba – kóstolgatni. Mindkét társaságnak korábban itt járt ismerősök ajánlották a helyet és mindannyian azzal tették le a poharat, hogy barátaiknak ők is tovább fogják ajánlani.
(A cikk első része: http://www.euroastra.info/node/52807 )
(Fotó: Kovács Krisztina)
