Révay András: Az Aranybányász Unokája

Régi, szép hagyomány, hogy tanítványok, pályatársak, kollégák emlékkötetbe szerkesztett írásaikkal tisztelik meg kerek születésnapja alkalmából az arra érdemesítettet. Mindennek persze legalább két feltétele van. Meg kell érni ezt a szép kort és elismerést, rangot, nevet kell szerezni egy szakmában. Most ennek lehetünk tanúi.

Az ünnepi köszöntők sorát dr. Csáky Imre alezredes, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum kiemelt tudományos főtisztje nyitotta meg. Az Intézet ugyanis az utóbbi években már több könyvbemutatónak adott helyet, de ez, most minden korábbitól eltér. Az eddigi, különféle alkotások számos ponton kapcsolódhattak a hadtudományhoz, közülük kiemelkedik különlegességével ez az emlékkötet. A huszonhét szerző művét felölelő gyűjtemény egy XXI. századi katonatudós 75. születésnapjára, az ő tiszteletére íródott, archaikus címmel: „A hadi történet kútfeje minden hadtudománynak". Köszöntik a katonát, a tudóst, az akadémikust. Pályatársai, barátai, kollégái tesznek tanúbizonyságot amellett, hogy elismerik tudományos munkásságát és nagyra becsülik annak eredményeit.

Dr. Szabó János professzor, ny. dandártábornok, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem rektora közelebbről ismeri az ünnepeltet. Tudja róla – és a kötetben le is írja – a nagyapja, aki Selmecbányán aranybányász volt szintén valami fontosat, értékeset keresett és az értékek utáni vágy tükröződik az unokában is. Aranynál értékesebbet, a magyar hadtörténelem jeleseinek múltját kutatja, dolgozza fel. Ezeket az érékeket soha, senki nem kérdőjelezheti meg, munkálkodása nemzeti kincsestárunkat gyarapítja. Csakúgy, mint a felköszöntött maga, az ünnepi kiadvány is betölt egy fontos feladatot: a viselkedési minták továbbadásával a tanítványok, az olvasók épülésére szolgál.

A házigazda, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum nevében dr. Markó György ezredes, tudományos főigazgató helyettes méltatta az ünnepelt munkásságát. Egy személyes élményét emelte ki. Szülőként gyakran találkozhattunk olyan esettel – mondta – amikor a gyermek hirtelen lázas beteg lett és a nagyobb bajt megelőzendő felhevült kicsi testét csak hideg vizes törülközőbe csavarva tudtuk lehűteni. Sokunknak ismerős a „priznic", mint módszer és mint kifejezés. De hányan tudják, ki volt Vinzent Priessnitz és mi köze van a magyar hadtudomány történetéhez? Az összefüggést Ács Tibornak Bolyai Jánosról írt nagyszerű monográfiája világította meg. A XIX. század első felében élt egyszerű földműves Priessnitz felfigyelt a hideg víz gyógyító hatására és 1826-ban Grafenbergben egy gyógyintézetet alapított. A hadmérnöki végzettségű nagy magyar matematikus nemcsak alkalmazta a maga korában rendkívül népszerű vízkúrát, de élénk levelezést is folytatott kidolgozójával, ezzel a mai értelemben természetgyógyásznak mondható emberrel. Erre a látszólag jelentéktelen kultúrtörténeti adatra Ács Tibor is rábukkant kutatásai során. Nem kerülte el figyelmét, hiszen az ilyen apróságok, ilyen részadatok alapján tudott igazi emberi portrét rajzolni.

A kötet bővelkedik ragyogóan feldolgozott, izgalmas témákban, melyek külön – külön is képesek ara, hogy magukkal ragadják az olvasót. Ilyen például Csikány Tamás kitűnő áttekintése az austerlitzi csatában vitézkedő magyar hadfiakról, vagy Lenkefi Ferencnek a napóleoni háborúk során Magyarországra vetődött francia hadifoglyokról írt közleménye. Ács Tibornak Bolyai Jánosról közzétett, már többször idézett monográfiája ösztönözte Harai Dénest arra, hogy a fogalomalkotás folyamatáról és a múlt megérthetőségéről írott kételyeit megossza olvasóival. Holló József azt a nehéz kérdést boncolgatja, hogy a közismerten a legapróbb részletekig szabályozott katonai tevékenységben marad-e szerep a parancsnoki intuíciónak. Igenlő válasza reménykeltő ebben a technika uralta, a parancsnoki döntéshozatalt immár számítógépes támogatással segítő, de talán mégsem gúzsba kötő világunkban. Matus János a katonai gondolkodás változására ható tényezőket veszi sorra esszéjében, hogy végezetül ismertesse az Európai Biztonsági Stratégia szerint kontinensünket napjainkban fenyegető veszélyeket. Suba Jánosnak a Magyar Néphadsereg történetének egyik speciális területéről, az 1968-ban Csehszlovákiába bevonuló magyar csapatok térképellátásáról írott tanulmánya már átvezet a kötet írásainak abba a csoportjába, amely a Hadtörténeti Intézet és Múzeum különböző gyűjteményeiben őrzött kincsekre hívja fel az olvasó figyelmét. Így Makai Ágnes a Mária Terézia rend történetét, míg Ságvári György a XVIII. századi magyar huszáruniformist választotta feldolgozandó témául. Veszprémy László rövid, de elképesztő forrásismeretről és kezelésről tanúskodó írása a máriazelli kegyhely megalapítása és Nagy Lajos királyunk „törökellenes" harcainak összefüggéseiről a kötet egyik erőssége.

„Meg vagyok hatva" – köszönte meg mindazok munkáját Ács Tibor akadémikus, ny. ezredes, akik tollat ragadtak a könyv megszületése érdekében. Minden cikk nagyon fontos, egy-egy szelete a magyar hadtudomány történetének. Ez az emlékkönyv nem önmagáért való. Sok értékét az olvasókhoz is el kell juttatni. A születésnap csak egy ürügy volt, indok, hogy ez a mű megszülethessen. Szükség volt rá, máris ott van a nagy könyvtárak polcain. Segíti, hogy reális történelemszemléletünk alakuljon ki, amiben helyet kap magyarságunk és európaiságunk is.