Képzőművészeti alkotások, képek, szobrok esetében megszokott dolognak számít, hogy az egyes műveknek címe van. Matzon Ákos „Párok" című kiállításán ez nincs mindig így. Előfordul, hogy szavak helyett a megnevezés is csak egy rajz.

 

 Képzőművészeti alkotások, képek, szobrok esetében megszokott dolognak számít, hogy az egyes műveknek címe van. Matzon Ákos „Párok" című kiállításán ez nincs mindig így. Előfordul, hogy szavak helyett a megnevezés is csak egy rajz.

 Mint ahogy eddig korábban is történt, a Symbol Art Galéria negyedik kiállításán is zenével igyekeztek megkönnyíteni, hogy a látogatók ráhangolódjanak a vizuális élmény befogadására. Rozmán Lajos klarinétművész és Rabovay Júlia hegedűművész, Paul Hindemith egy 1932-ben keletkezett művéből adott elő részleteket, mielőtt a tárlat hivatalos megnyitására sor kerülhetett volna. A darab kiválasztása bizonyára nem volt véletlen. A szerző mindig is kihívóan lépett túl a konvencionális értékeken. Előszeretettel fordult a paródia, a szatíra és a groteszk irányába. Ritmusszervezése és a variációs technikák iránti vonzódása erősen rokonítja a kiállítás most bemutatott képeivel.

 „Az igazi férfi néha jobban meghatódik a geometriától, mint az érzelmektől" – hivatkozott Cs. Szabó Lászlóra Sinkó István művészeti író, aki maga is képzőművész. Nos, a férfiúi lélek és a határozott, zárt formák iránti vonzódás között talán lehet is valami összefüggés. Az egyik drámaíró szerint ugyanis Don Juan is a geometria rajongója volt. Ezen a kiállításon pedig szinte kizárólag geometrikus formákkal találkozhatott a látogató. A jelenségre akár kézenfekvő magyarázatot is kaphatunk, mert a művész édesapja, Matzon Frigyes szobrászművész volt, akinek otthoni, nonfiguratív képekből, grafikai lapokból álló gyűjteménye inspirálólag hathatott.

Matzon Ákos kezdetben az építészet felé fordult, a BME Pollack Mihály Műszaki Főiskola építészműszaki tanári szakán folytatta tanulmányait. A 80-as években kezdett a festészettel intenzíven foglalkozni. Konstruktív hagyományokra épülő, szabad geometriaként definiálható képei jellegzetesen épített, architekturális karakterűek. Főbb munkái egyszínűek – bár nem egyhangúak – többnyire a kevés szín használata jellemzi őket. Ezek olykor egészen halványak, jelzésszerűek, máskor viszont harsányak, távolról is felhívják magukra a figyelmet.

 Hiába minden zártság, a ragaszkodás a letisztult formákhoz, az alkotótól a humor sem áll távol. Persze ez is áttételes, nagyot téved, aki itt valami karikatúra-szerűségre gondol. Minden reális, miközben mégsem az. A befogadáshoz szükség van az irónia érzékelésének képességére, miközben határozottan megdolgoztatja, gondolkodásra serkeni a nézőt. Mert mi mást is lehet tenni egy kép előtt, aminek nem a tárgya, hanem a címe egy kör, egy négyszög és egy háromszög?

Tiszta, redukált, ugyanakkor oldott, a térbeliséget kutató, értelmező festészete a szobrászat határmezsgyéjén mozog. Különösen igaz ez a síkplasztikákra, reliefekre, amelyeknek testes geometrikus formái és a formákat életre keltető fények és árnyékok adnak némi kulcsot az alkotások megértéséhez. Ha ugyan beszélhetünk itt egyáltalán megértésről, mert a fények játéka következtében minden néző mást és mást lát, tehát mást fog fel az ábrázolásból. Ez a közönség számára kitűnő szórakozást és egyben nem várt felfedezéseket is jelent.

 Távolról nagyméretűnek látszó képei is könnyedén részekre oszthatók. Jól látszik a megtervezettségük, hogy akár mérnöki rajztáblán is készülhettek volna – esetleg eredetileg ott is készültek. Van egy jellegzetessége, amiről képei jól felismerhetők – és ez a beléjük komponált ferdeség. Ugyanakkor vagy éppen ennek ellenére minden művet a majdhogynem zenei harmónia jellemez. Mindegyik kevés elemből áll, de ez éppen annyi, amennyire szükség van. Sem hozzáadni, sem elvenni belőle nem lehet. Megadja a szemlélőnek a szabad választást, de a választás lehetőségét – nagyon finoman – mégis megpróbálja behatárolni.

 A tárlat címe sem véletlenül „Párok". Többnyire már ugyanazon képen belül is felfedezhető a párosítás, máskor két önálló alkotást kell egymás mellé helyezni, hogy a szándék kiderüljön. Lehet, hogy az egyik mű olyan, mint amikor egy diák a körző és a vonalzó használatát kezdi gyakorolni és egyszer csak kikerekedik belőle valami más – a következőt nézhetjük akár egy épületegyüttes vázlatának is, mindegyikben minden párra talál. Ez pedig lehet egy művészi pálya, egy életút fő vonulata is, ezen a kiállításon viszont mindenképpen uralkodó eszmévé vált.

 Matzon Ákos festőművész kiállítása március 30-ig tekinthető meg, hétköznap 12-től 19 óráig a Symbol Art Galériában, 1036 Budapest, Bécsi út 56 címen.

http://www.symbolbudapest.hu/

http://www.matzon.com/

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük