A Fotóhónap 2010 programsorozat részeként „Hemzőváros" címmel nyílt kiállítás a Nemzeti Múzeumban. Bátran elmondhatjuk róla, nem „egy a sok közül" rendezvényről van szó. Az okok között más, igen fontos tényező is szerepel.

 

A Fotóhónap 2010 programsorozat részeként „Hemzőváros" címmel nyílt kiállítás a Nemzeti Múzeumban. Bátran elmondhatjuk róla, nem „egy a sok közül" rendezvényről van szó. Az okok között más, igen fontos tényező is szerepel.

 Hemző Károly fotóművész meghatározó egyénisége a kortárs magyar fotográfiának. Sportfotósként, riporterként és dokumentaristaként, képszerkesztőként, az utóbbi évtizedekben pedig gasztronómiai fényképészként is jelentőset alkotott. A Magyar Nemzeti Múzeumban 2010. november 4-től 2011 januárjáig látogatható „Hemzőváros" című kiállítás abból az alkalomból született, hogy a művész több tízezernyi felvételét – vintázs kópiákat, negatívokat, diapozitívokat -, kameráit, objektívjeit, több mint öt évtizedet átfogó pályájának dokumentációját a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának adományozta. A 82 éves művésztől 2010 júniusában a múzeum főigazgatója Csorba László, valamint a fényképtár vezetője, Lengyel Beatrix főosztályvezető és az adomány gondozója, Kiscsatári Marianna főmuzeológus vették át a maga nemében páratlan kollekciót.

 Az ajándékozás ténye nem volt előzmény nélküli. Amint az Lengyel Beatrix a kiállítás megnyitóján elmondta, már 151 évvel ezelőtt, 1859 januárjában a múzeumnak ajándékozta dél-amerikai útja során készített fényképgyűjteményét Rosti Pál, volt 1848-as honvédtiszt. Az első fénykép így került a Magyar Nemzeti Múzeum birtokába. Azóta létrejött a fényképtár, mely most ismét pompás gyűjteménnyel gyarapodott. A fotográfia, a pillanat megörökítője, kimeríthetetlenül gazdag kincsestár a múltban búvárkodó érdeklődő és a tudományos kutató számára egyaránt. A Rosti Pál által gondosan dokumentált világ, számunkra ma már képes történelem. Hemző Károly képei a jövő nemzedékének mutatják meg az elmúlt ötven év embereit; hogyan éltek, öltöztek, ettek, ittak, örültek, valamint ugyanilyen pontossággal a környezetüket is.

Az ajándékozó jóvoltából egy gyönyörű gesztusról, egy nagyszerű gyűjteményről és egy nagyon szép kiállításról beszélhetünk – erősítette meg Csorba László, a múzeum főigazgatója. Ezek a képek nem egyszerűen egy kiváló művész alkotásai. Az ember világáról, érzelmekről, személyiségekről beszélnek. Ugyanakkor történeti dokumentumok, pontosabban egy történész dokumentumai. A kiállítás azt bizonyítja, hogy Hemző Károly egy mikrotörténész. A mikrotörténelem, a modern történelemtudomány egyik népszerű irányzata, az utóbbi évtizedekben terjedt el világszerte.

 Az a lényege, hogy kiválasztanak valami nagyon apró mozzanatot, valami egészen kis részletet és annak tükörcserepében villantanak fel egy átfogó, nagyobb világot. Annak révén, abból az apró eseményből, egy szokásból, egy különös helyzetből mutatják meg a társadalom mélyebb működését. Ilyenfajta mikrotörténelmet látunk Hemző Károly felvételein. Némelyiken a lakótelepek világa mutatkozik meg, máskor mindegyik kép szinte egy egész tanulmány és aki megnézi, megismeri annak a világnak a hangulatát. Minden magyarázat nélkül világossá válik számára egy életforma.

Különösen igaz ez, amikor a mikrotörténész kamerája megjelenik a rendszerváltozás pillanatában. Ott van persze a művész humora és humanizmusa is, de számunkra a történeti jelentés is nagyon izgalmas. A plakátfeliratok és mögöttük az épületek, a változó világ furcsa, kíméletlen sivárságai, a teljes reménytelenség, melyek ezekben a perspektívákban megjelennek. Mind-mind érzékeny elemzés arról, hogy annak a kornak az embere mit élt át. Amikor majd a nagy összegzések ideje elérkezik, akkor az írott történelem olvasója ezekből a képekből sokkal többet fog megérteni, mint a nagymonográfiák száz és kétszáz oldalaiból.

 Nem egyszerűen a művész nagysága van jelen ebben a gyűjteményben, hanem egy nagyon érzékeny, gondolkodó, a magyar történelmet értő és a képeivel is magyarázó ember teljesítménye látható benne. Nagyszerű élmény, szórakozás, néhol nevetést, néhol megdöbbenést vált ki a találkozás ezekkel a képekkel. A Hemzőváros című tárlathoz a nyolcvankét éves művész friss szemmel válogatott tekintélyes archívumából. Az alkotó több, korábbról ismert, ma már talán klasszikusnak nevezhető felvétele mellett számos olyan látható a falakon, amelyekkel eddig még nem találkozott a közönség.

 A képek elsősorban arról a személyes, intim kapcsolatról árulkodnak, ami a művészt városához, Budapesthez fűzi. Egyben tanúskodnak arról is, hogy a fotográfia, mint a múltat megörökítő médium, milyen elképzelhetetlenül gazdag. Hemzőváros utcái, terei, épületei és lakói az 1950-es évektől idézik föl közelmúltunk szebb és csúnyább fejezeteit. Trabantok, dodzsemező falusiak a Vidámparkban, szakadt panelek, tisztára sepert pesti aszfalt, több tízezernyi szurkoló a Népstadionban. Mindezek fotográfiailag izgalmasan, egyéni stílusban, „Hemzősen" fényképezve.

 Hemzőváros: egy város, amit hiába keresünk a térképen, mégis létezik. Hangulata, lakói, utcái, szegletei ismerősek számunkra, ám most mégis új arcait fedezhetjük fel. Hemzővárost Hemző Károly teremtette több évtizedes munkával, fényképezőgépe segítségével, november 4-től pedig bárki sétát tehet benne, ha ellátogat a Magyar Nemzeti Múzeum fotókiállítására. A Hemzővárossal ugyanakkor – az Ács Irén és Robert Capa életművét bemutató tárlatok után – nagyszabású fotókiállításainak sorát is folytatja a Nemzeti Múzeum, ahol már folynak az előkészületei az ez év szeptemberében Párizsban megnyílt, 2011 őszétől Budapesten, a Magyar Nemzeti Múzeumban bemutatásra kerülő André Kertész retrospektív kiállításnak.

http://www.mnm.hu/

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük