Révay András: Három Nap A Borok Útján 1. Nap

Amint erről korábbi cikkeinkben rendszeresen beszámoltunk, augusztus végén évek óta megrendezik a Magyar Borok Útja Rallye-t. Szerkesztőségünk ebben az évben meghívást kapott, hogy a szervezők által rendelkezésünkre bocsátott autóval, a versenyzőkkel együtt – de nem versenyezve – járjuk be az útvonalat, hogy közvetlenül a helyszínről számolhassunk be tapasztalatainkról.

Az indulást reggel nyolc órára tűzték ki, érthető tehát, ha a Parlament előtt már jóval korábban gyülekezni kezdtek a versenyzők. Az első, ami szembeötlő volt, a rendezők nagyfokú gondossága. A mezőnyt végig kísérő mentőautó már az első pillanatoktól kezdve ott várakozott és velünk is maradt a legutolsó kocsi célba érkezéséig. Már most elárulhatjuk: enyhe fejfájáson kívül senkinek, semmi más baja nem történt.

A résztvevőket két miniszter is köszöntötte. Gráf József elmondta magáról: a bort és az autózást egyaránt szereti, és egy ilyen rendezvény komolyan növeli a magyar bor jó hírét. Magyarországon évente 3,5 millió hektoliter bort termelnek és ebből mi, idehaza 2,8 millió hektolitert iszunk meg. Abban, hogy a többi külföldön talál gazdára, a sikeres boros rendezvényeknek nagy szerepe van. Dr. Gyenesei István azt emelte ki, hogy a magyar bor olyan érték, amiért érdemes ismert személyiségeknek is elvállalni egy ilyen szereplést. Vállalkozni arra, hogy hirdetik szépségét, megmutatják országnak-világnak: számos olyan hely van ebben a hazában, amit érdemes felkeresni, élvezni az ott termett borokat.

A versenyzők a sorsolással kapott rajtszám rendje szerint sorakoztak fel az induláshoz, de még mielőtt az indítókulcsot elforgathatták volna, a volánnál ülőt azonnal ellenőrizte egy rendőr. A három nap alatt erre minden induláskor sor került és bizony volt is, aki fennakadt a rostán. Hiszen egyetlen este sem múlt el márkás borok kóstolgatása nélkül. Baj azért akkor sem történt, ha valakit megtréfált a szervezete és az éjszaka nem volt elég az elfogyasztott nedűk feldolgozásához. Minden autóban két ember ült és ilyenkor helyet cserélhettek. Szerencsére egyetlen olyan páros sem akadt, ahol mindkét tagot ki kellett volna állítani.

Igaz, hogy amikor a két miniszter kezében meglendült a rajtzászló, ezt még nem láthattuk előre. A Magyarországon tizenötödik születésnapját ünneplő AUDI cég által felajánlott, vadonatúj, „nulla kilométeres" darázsvörös színű Audi TT Coupék egyperces időközökben követték egymást és vágtak neki az összesen kilencszázhatvan kilométeres útnak.

Szerkesztőségünk egy szintén új, tűzpiros színű, SAJTÓ feliratú, Seat Altera gépkocsival csatlakozott a mezőnyhöz, betartva a „nem versenyzünk" előírást. A többiek így könnyedén megelőzhettek bennünket.

Az első pihenő – és egy kis tízórai – Pakson várta a csapatokat. No meg az első ügyességi verseny is. Itt nyomban ki is derült, hogy nem teljesen amatőrök ülnek a sportkocsikban, az első helyen hármas holtverseny alakult ki. A 29., 45. és 65. számú autó a pályán száznegyven másodperc alatt haladt végig hibátlanul.

Szekszárdon a Bodri Pincészetnél már egészen másfajta próbatétel következett. Szigorúan érvényesült az „iszik vagy vezet" parancsolat! Pedig – annak, aki tehette – bizony már nagyon jól esett a Chardonnay – Rizlingszilváni (70 : 30) összetételű Bodri Cuvée, könnyű, enyhén szénsavas, alma-egres illatjegyekkel.

Hát még odalenn a pincében a „Rozi". Kékfrankos Rosé – 2007; már eleve rosénak termelve. Az élénk savszerkezet megőrzése érdekében alacsonyabb mustfokkal szüretelték, íze határozottan málnás. A pince is látványosság. Nyolcvanezer bontott téglából épült, hat évvel ezelőtt. Egy ponton, a téglafal mögött „titkos pince" húzódik, a hosszabb érlelést igénylő boroknak. Aki a pincészet legjobb boraira kíváncsi, keresse azokat „Optimus" név alatt.

Szekszárdon járva nem szabad elkerülni a Takler Pincét – mi sem tettük. Megtisztelő volt, hogy – akárcsak az előbb Bodri István, – Takler Ferenc is személyesen fogadta a Rallye résztvevőit és kínálta legjobb borait. Nem véletlenül volt ő 2004-ban az Év Bortermelője. A 2000 tavaszán épült, nyolckupolás, ősi, hagyományos formájú, keresztboltozatos pincében először a Kékfrankos – Kadarka (80 : 20) Rosét kóstoltuk, majd egy 2007-es Kadarka következett. Ami az évjáratokat illeti: a 2006 nagyon jó, a 07 „egyenesen bombasztikus", az idei pedig akár még ennél is jobb lehet – tudtuk meg poharazgatás közben. A fajtáját tekintve iráni eredetű Shiraz 2007 töppedt szőlőből készült, szinte már fekete, igazi, testes vörösbor. A pince csúcsborának neve itt Primarius, csak akkor készül, ha különleges minőségű Merlot-t szüretelnek.

Három a magyar igazság – és ezt be is tartottuk, mert harmadikként a Fritz Borházat kerestük fel Szekszárdon. A Kékfrankos és a Kadarka után itt egy Bikavér következett. Sokan gondolják, hogy a Bikavér kizárólag egri bor, pedig nem így van. A nevet szekszárdi bornak adta Garay János költő, amikor egy verssorában így írt róla: „színe, mint a bikavér". Volt is ilyen kérdés a „Bor-kresz tesztlapon" melynek kitöltése a végeredményt is befolyásolta. Több hibátlan eredmény született, Kuncze Gábor és felesége, Orodán Sándor, Strasser Tibor és Bőhm András is a legjobbak közé tartozott.

Rosszul járt, aki úgy gondolta: a pincében töltött időt majd útközben hozza be. Igaz, a rendezők jó előre figyelmeztettek mindenkit, legalább harminc helyen fognak sebességet mérni a rendőrök. Alig hagytuk el Szekszárdot, már találkoztunk is eggyel.

Fellélegezni viszont korai volt. Három perccel később már a második lesett ránk.

Azért ez mégis túlzás! Tizenhét perc alatt három mérés! Igazán büszkék lehetünk magunkra: bennünket nem csíptek nyakon – de volt, akit megfogtak.

Végre pihenő! Kutas-Kozmapuszta, a Hertelendy Kastély és egy finom ebéd – hozzá ismét csak jó borok – a parkjában. A kastélyszálló minőségét elég azzal jelezni: aki Sármellékre a Fly Balaton repülőtérre érkezik és itt kíván megszállni, azt saját helikopterükkel szállítják a kastélyba.

A feszültség oldására itt játékos ügyességi verseny következett. A lengőteke bajnokságban lehetetlen volt győztest hirdetni, annyian teljesítettek hibátlanul: Baja Ferenc, Kuncze Gábor, B. Tóth László, Hortobágyi Éva – hogy csak a legismertebb nevek közül említsünk néhányat.

Ám az igazi ellazulást az első napi végcél, Zalakaros, a Hotel Karos SPA jelentette a versenyzőknek – és mi tagadás nekünk is. Ez a szálloda kényelmes szobáiról, nagyszerű fürdőjéről és kiváló konyhájáról egyaránt híres. Egy kis úszás után jól esett a beszélgetés a termál-medencében, hogy azután kipihenten nézhessünk az újabb borkóstoló és a bőséges vacsora elé.

Az étvágygerjesztőnek szánt kóstolgatásban igazi különlegességekre bukkantunk. A Bazsó János által termelt Tónai, sehol máshol az országban nem található. Nem elismert fajta, az itteni régi egyházi birtokról származik. Bőtermő. Bora száraz fehérbor, kissé a Rizlingre hasonlít, de a kesernyés alapíz ebből hiányzik. Érdekes, „réti" illata van. Egy asztallal odébb a Balogh Pince Olaszrizlingje a „Zalakaros Város Bora 2008" büszke címet viseli. Mellette pedig Nagyradáról az Ottó Pince mélyéről kikerült Nagyradai Cuvée (Cabernet Sauvignon és Cabernet Franc 2/3 : 1/3) hirdeti magáról, hogy gyógyír a „radai rossebre"!

Vacsora után még az első napi eredményhirdetés következett. A napi teljesítmény alapján első a Tamás László – Nánási Sándor páros, 2. a Gréczi János – Serfőző László, 3. a Kuncze Gábor – Fellegi Katalin kettős. Ám alig hangzottak el a nevek, a mikrofont máris B. Tóth László ragadta magához és indult a diszkó; ki meddig bírta.