Révay András: Hit Az összefogásban

A Szövetkezetek Világnapját az I. világháborús világégés után, a béke és az együttműködés reményével hirdették meg, 1922-ben. Az idén tehát már a 92. alkalommal ünneplik szerte a világon július 5-én és az ünnephez húsz évvel ezelőtt az ENSZ is csatlakozott. A szövetkezésnek Magyarországon mélyebb hagyományai vannak.

A 92. vagy ha úgy tetszik a 20. Világnap megünneplése gróf Károly Sándor szobrának megkoszorúzásával kezdődött Budapesten, a Vajdahunyad vár kertjében. Ő az elsők között volt, aki kiállt a nemzetközi és a magyar szövetkezők érdekei mellett és jelentős szerepe volt a szövetkezetek nemzetközi szövetségének létrehozásában is. Nagybirtokosként úttörő szerepet vállalt a magyar szövetkezeti mozgalom létrehozásában, tevékenységének elismeréseként az 1895-ben megalakult Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége elnökségében is képviselhette hazánkat.

A Nemzetközi Szövetség felhívására a világon mindenhol, minden évben összegyűlnek a szövetkezetek képviselői, hogy megünnepeljék a szövetkezés méltán elismert társadalmi és gazdasági hatását, eredményeit. Ez a nap csaknem egymilliárd szövetkező ünnepe – állapította meg dr. Fiák István, a Magyarországi Diákvállalkozások Országos Szövetsége (DiákÉSZ) elnöke. A gazdaság jelenlegi helyzetében az ENSZ is arra biztat bennünket, hogy a válság feloldásában, foglalkoztatási gondjaink megoldásában minden eddiginél jobban éljünk a szövetkezés adta lehetőségekkel. Ennek hazánkban is különösen nagy az aktualitása. Arra készülünk, hogy a szövetkezetek megerősítését, új szövetkezetek alapítását, új szabályozási környezetbe helyezzük és ezzel is hozzájáruljunk a szövetkezetek jelentőségének, a gazdaságban betöltött szerepének növeléséhez.

A szövetkezés a civil társadalom megerősítésére szolgál – emlékeztetett gr. Károlyi Sándor megállapítására az ünnepségnek helyet adó Magyar Mezőgazdasági Múzeum megbízott főigazgatója, dr. S. Tóth János. A gróf figyelme már az 1880-as években az agrárnépesség társadalmi problémái felé fordult. Az újkonzervatív, agrárius gondolkodás hívei nem alakultak politikai párttá, hanem széles társadalmi alapra épülő tömegmozgalommá kívántak válni. Felfogásuk szerint az ember a társadalomban nem egyénenként vesz részt, hanem valamely csoport részeként. Érdekképviseleti hálózat tagjaként eredményesen tudja felvenni a versenyt a pénzügyi, kereskedelmi érdekeket képviselőkkel szemben. A gróf által kezdeményezett és 1896-ban megalakított Magyar Gazdaszövetségnek az agrárérdekek hatékony védelme volt a célja. A szövetkezeti gondolat hamar megerősödött. A szövetkezetek száma 1900 és 1913 között 964-ről 2425-re, a taglétszám 193 ezerről 693 ezerre nőtt. A szövetkezeti mozgalomnak mind a mai napig fontos erkölcsi, nevelő ereje is van. Azt mutatja, hogy az összefogás nagyobb eredménnyel jár, mint az egyéni érvényesülés keresése. Károlyi Sándor meggyőződése az volt, hogy „nemzeti haladás egészséges gazdasági és kulturális haladás nélkül nincs, a nemzet erősödését és felvirágoztatását millióinak erősítésében és boldogulásában kell keresni."

Patay Vilmos, az Országos Szövetkezeti Tanács elnöke szerint legnagyobb erősségünk az összefogásba vetett hitünk, mely a közösségeink sikereiből és a további sikeres jövőt teremtő akaratból táplálkozik. Olyan világban élünk, amikor gyorsabban és rejtettebben mutatkoznak meg az egyéni érdekérvényesítés korlátai. A válságkezelésben elkötelezett kormányoknak a létrehozott munkahelyek számával egyszerűen mérhető intézkedéseket kell hozniuk, amelyek eredményeképpen a belső munkaerő felhasználás emelkedésének közvetlen hatására növekszik a fogyasztói kereslet. Szociális feszültségeket mérséklő intézkedéseket kell felvállalniuk. Olyan intézményes formák erősítésére, támogatására van szükség, amelyek a kis és középvállalkozóknak kedvezőek, számukra piaci biztonságot jelentenek. Hazánkban jelenleg 4,6 millió ember él szegénységben, ezen belül több mint 1,5 millió ember mélyszegénységben, vagyis tartósan a létminimum szintje alatt úgy, hogy iskolázottsága, családi és egyéb körülményei miatt szinte esélye sincs önerőből e helyzetből kitörni. A gyerekek 22 %-a nő fel kilátástalan helyzetben, és a gyermekes háztartásokban a szegénységi arány 2,5-szer magasabb, mint a gyermektelenekben. A nélkülözők aránya 2007-hez viszonyítva 2012-re 3,8 %-ról 8 %-ra ugrott, a hónapról hónapra megélhetési gondokkal küzdők aránya 18 %-ról 26 %-ra nőtt. A szegénységi ráta a fiataloknál a legmagasabb: 26 %. A magyar háztartások 80 %-a nem képes havonta megspórolni annyi pénzt, amiből váratlan kiadásait fedezni tudná. A szegénység elleni küzdelem állandó és tartós eszköze lehet egy olyan erőforrás, melynek használatát a sikeres nemzetközi gyakorlat igazolja. A 2014-től kezdődő kormányzati ciklusban az intenzív munkahely-teremtés egyik eszközeként az európai gyakorlatban széles körben alkalmazott szövetkezeti formák új, Magyarországra „hangolt" működési modelljét javasoljuk.

Az ünnepség kitüntetések átadásával ért véget, melynek során elhangzott: A szövetkezetek a külföldön széles körben tapasztalt és elismert előnyeik alapján alkalmasak és érdemesek is arra, hogy a magyar piac- és szociális gazdaság fejlesztésében az eddigieknél meghatározóbb szervezeti keretté, a felzárkóztatás kiemelt eszközévé váljanak. A szociális gazdaság motorja a szövetkezet. A jövőben jobban kell élnünk ezzel a lehetőséggel, mert ez közös felelősségünk! Fejlődésre, változásra van szükség a társadalomban és ennek már jelei is vannak. A hazai szövetkezeti család új tagokkal bővül, több szervezete pedig együttműködésre határozta el magát. Egyre többen hisznek a közös boldogulás esélyében. Az elnök külön is kiemelte a nemzetközi viszonylatban is újdonságnak számító foglalkoztatásszervező szociális szövetkezetek hazai indulását. Ezek elsősorban a roma lakosság körében eredményesek. Ugyancsak egyediek a nemzetközi szövetkezeti világban az iskolaszövetkezetek. A szövetkezeti mozgalmat talán Széchenyi szavai jellemzik a legjobban: „Egynek minden nehéz, sokaknak semmi sem lehetetlen!"