Révay András: „Hol Az ég A Földet éri…” – II. Rész

Azok a látogatók, akik nem akarják bejárni a pusztát, az állatokkal másként is találkozhatnak. A Pusztai Állatpark 1998-ban létesült. Itt van őshonos magyar háziállataink, mint a nóniusz ló, szamár, magyar szürke szarvasmarha, bivaly, racka juh, magyar parlagi kecske, mangalica sertés, magyar tyúk- és galamb fajták – szabadtéri bemutatója, a Hortobágy térségére jellemző állattartó épületek és építmények között. Az állatsimogatóban a család apraja és nagyja testközelből is megismerkedhet ezekkel a különleges és értékes állatokkal. ( Az első része a cikknek: http://www.euroastra.info/node/26401 )

A kilátótorony a végtelen puszta meghökkentően szép látványával várja látogatóinkat. Innen ugyanis a Nemzeti Park négyötöd része áttekinthető. Tiszta időben negyven kilométer távolságra lehet ellátni a fából épült torony emeletéről. A közeli épületben a kiállítás bemutatja a fajok és fajták történetét, az állattartás jellemző módjait és hagyományos eszközeit. Minden évben, Pünkösd szombatján gyűlnek össze a Pusztai Állatparkban az ország különböző pontjairól érkező szürkemarha-pásztorok – gulyás- és bojtárpárosok, hogy a mindennapjaik részét képező feladatokban – állathajtás és számlálás, állatkifogás, vízhúzás, karikás- és gulyásbot-használat – mérjék össze erejüket, tudásukat és megmutassák ünneplő viseletüket.

A nagy versengés nézése során megéhezett látogató a főzőversenyen készült pusztai ételekkel – slambuc, gulyás, pörköltek, mangalicasült – csillapíthatja éhségét, majd a vásárban környékbeli kézműves mesterek portékájából válogathat. Az ételek közül talán a slambuc, az, aminek inkább csak a nevét hallottuk, de keveset tudunk róla. Álljon itt a receptje, tíz személyre: Kell fél kiló házi, nem pácolt szalonna, 2 kiló krumpli, másfél kiló lebbencstészta, három és fél liter víz. A kockára vágott szalonnát megpirítjuk, hozzáadjuk a krumplit, ráöntjük a vizet. Öt percig forraljuk, majd hozzáadjuk a tésztát. Kanállal néha megmozgatjuk, hogy ne ragadjon össze. Az igazi lebbencstészta, ha jó tojásos, nem esik össze, hanem megdagad a főzéskor. Amikor megfőtt jól összeforgatjuk a krumplival, az egész nagyjából egy óra alatt kész.

Annak sem kell messzire mennie, aki ennél jobb falatokra vágyik. A Hortobágyi Csárda a puszta legrégebbi épülete, a XVIII. századi magyar vendéglátás legértékesebb építészeti műemléke. Debrecen városa 1699-ben építtette ide a legelső „korcsmaházat", szomjas és fáradt utasoknak. A többször megújított épület ma szépségével, hangulatával a csárdafogalom megtestesítője. Egyedülálló műemlék-együttest alkot az út másik oldalán lévő egykori szekérállással (ma Pásztormúzeum) és a Kilenclyukú kőhíddal. Mindemellett a Csárda a magyar szellemi élet fontos helyszíne. Vendége volt II. Rákóczi Ferenc fejedelem mellett többek között Berzsenyi, Feszty, Gárdonyi, Kazinczy, Kölcsey, Csokonai, Vörösmarty, Széchenyi, Arany, Móricz, Jókai, Liszt, Bartók, Kodály. A falán emléktábla hirdeti, hogy Petőfi Sándor 1842-ben itt írta a „Hortobágyi korcsmárosné angyalom" kezdetű népies dalát. Az igazi vonzerő persze ma is az étel. Itt a Nemzetei Parkban nevelt szürke marhából, bivalyból, mangalicából, racka juhból, gyöngytyúkból és halból készült, kizárólag bio minősítésű ételeket kínálnak. Jó lenne viszont, ha az egyenként valóban kiváló hangszeres tudású zenészekből álló „népi" zenekaruk nem az Operaház fantomja és a My fair Lady részleteit adná elő – sajnos hamisan és rosszul!

A csárdától kissé távolabb, az út mentén áll a Látogatóközpont, benne Magyarország legnagyobb kézműves-háza kapott helyet. Tizennégy műhelyben, huszonnégy mesterség harmincöt képviselője dolgozik, az apáktól, nagyapáktól örökölt eszközökkel, a tőlük tanult módon. Végigjárva a műhelyeket, a népművészettől az iparművészetig követhető a díszítő mesterségek fejlődésének útja. Van kalapos, fajáték esztergályos, viseletkészítő. A szűrszabó műhely kazettás mennyezete régi református templomot idéz.

A gyapjúpaplant készítő, különféle vashengerekből álló, bonyolult gép száznyolcvan éves. Mellette csuhé-, szalma- és gyékényfonás mesterei dolgoznak. Van itt üvegműves és bőrműves népi iparművész. Az asztalosoknál a kígyólábas asztal a tájegységre jellemző, de készítenek ők kármentőt, szépen faragott rácsot a kocsmapultra. A csizmadia mellett a falon nagy gonddal, kézzel varrott csizmák lógnak. Családi műhelyben készül a messze földön híres nádudvari fekete kerámia és zöld színéről, különleges mintázatáról jól felismerhető a debreceni rátétes kerámia is.

Nagy esemény a Hortobágyon a Szent György-napi Kihajtási Ünnep. Szent György az úton járók védőszentje, a rómaiaknál ezen a napon tartották a pásztorok ünnepét. A hagyomány máig fennmaradt. Egykor a puszta volt a bankja, a takarékpénztára a debreceni cíviseknek és a Hortobágy környéki településeken élőknek. Az állat volt a vagyon. A pásztorra bízták, aki a jószággal együtt élt a pusztán mindaddig, míg a csorda „a havat be nem hordja a hátán" – tehát Szent Mihály napjáig. A pásztorok a becsület mintaképei voltak. Szerződés nem volt, az állatok számát a rovásfán rótták fel kihajtáskor. Ebből egy a gazdánál, egy a pásztornál maradt. A tél elején, behajtáskor ennek a segítségével számoltak el.

Az ünnep ma országos látványosság. A korhű viseletbe öltözött pásztorok, csikósok, gulyások a Kilenclyukú hídon át hajtják a rengeteg állatot vásártérre, a közönség elé, majd onnan tovább. Felvonulnak a pusztai fogatok, bemutatják a rovásfa készítést. A tér mellett népművészeti kirakodó vásár és biotermékek vására zajlik. A hortobágyi Nemzeti Parkban nevelt állatok húsa azért különleges, mert itt nem használnak hozamfokozókat és antibiotikumokat. Az esetleges betegségeket gyógynövényekkel kezelik – mint kétszáz évvel ezelőtt! Ma ismét pontosan az a biogazdálkodás zajlik a pusztán, ami itt az elmúlt évszázadokban a hétköznapi gyakorlat volt – csak őseink még nem ismerték ezt a megkülönböztető elnevezést!