Révay András: Jól sikerült ez a verseny is

Ha az Értől az óceánig nem is, de Érpataktól Zamárdiig biztosan eljutottak a XVII. Magyar Borok Útja Rallye résztvevői. Három nap alatt majdnem ezer kilométert autóztak – balesetmentesen. Az út végén díjak sokasága várta a versenyzőket.

Ha az Értől az óceánig nem is, de Érpataktól Zamárdiig biztosan eljutottak a XVII. Magyar Borok Útja Rallye résztvevői. Három nap alatt majdnem ezer kilométert autóztak – balesetmentesen. Az út végén díjak sokasága várta a versenyzőket.

 Bár kissé fáradtan, de töretlen jókedvvel gyűltek össze a versenyzők az utolsó nap estéjén a budapesti Bara Hotelben a díjkiosztó gálavacsorára. A fáradtság érthető volt, hiszen a tizenhetedik Rallye során 23 pincészetet látogattak meg, útba ejtve 3 pálinkafőzdét is. A verseny az idén új helyszínről – nem a Parlament, hanem a Közlekedési Múzeum elöl – indult és először az ország északkeleti része felé vették az irányt. Az autópályán a 107 kilométeres átlagsebesség elegendőnek bizonyult a kijelölt helyszínek megadott időhatáron belüli felkeresésére, ezt dr. Komáromi Endre ny. rendőrezredes, a rallye biztonsági főnöke is megerősítette. Ám elmondta azt is: a második napon bizony előfordult, hogy a kormánynál ülőt reggel a rend őrei másik helyre parancsolták az autóban az indulás előtt, mert a mindenkire kötelező szondázás nem mutatott megnyugtató eredményt. Este túl jól sikerült a feszültségoldás. Ennél nagyobb baj viszont ezen a rallyen sem történt. Ismét bebizonyosodott: lehet balesetmentesen, a szabályok betartásával vezetni – akár autóversenyen is.

Pedig nagy volt ám a kísértés. Valamennyi meglátogatott állomáson jobbnál-jobb borokkal, pálinkákkal várták az érkezőket. A versenyző páros azon tagja, aki aznap nem vezetett, kortyolhatott is mindegyikből. Hátrányba a társa sem került, mert mindketten, mindenhol ajándékba is kaptak egy-egy palackot. Másnap helyet cseréltek a kocsiban – érvényesült az „iszik vagy vezet" szabály. Az első napon Budapesttől egészen a Zsindelyes Pálinkafőzdéig jutottak, másnap ellenkező irányba indultak el. A legtávolabbi célpont ekkor Zamárdi, a Szent Kristóf Pincészet volt, míg a végén, a harmadik napon, mindannyian épségben visszaérkeztek Budapestre.

A díszvacsorán – a korábbi évek szokásainak megfelelően – nem csak a verseny első három helyezettje kapott díjat. Számos különdíj is gazdára talált. A legbiztonságosabban versenyzőket például a jól megérdemelt kupán kívül hatalmas üveg pezsgő is várta. Így legalább volt mit és volt miből meginni. Emlékdíjat kapott a versenyben utolsónak megérkező páros, jutott kupa a legszimpatikusabb versenyzőnek csakúgy, mint az előre meghirdetett csoportok képviselőinek. A verseny közben összegyűjtött pontok megmutatták, ki a legjobb női páros, a legjobb politikus, újságíró, borász páros. A „Csínytevők" még a rendezőket is megtréfálták. Ebben a kategóriában holtverseny alakult ki, a díjat nem ketten, hanem négyen kapták azokért a – jó ízlés határán belül maradó – tréfákért, amiket a verseny három napja alatt a többiek rovására elkövettek.

Bár rekordot ezúttal a „kóborlók" díját kiérdemlő, utolsónak beérkező páros állította fel, korábban még soha nem látott „mínusz negyvenezer" ponttal, a legnagyobb érdeklődéssel mégis csak a végső eredmények kihirdetését várták a versenyzők. Némi érdekesség azért itt is adódott, mert az összetett verseny második helyezettjei éppen a legjobb újságírók – Kiss Róbert Richárd és Dobos Imre – lettek. Nem volt könnyű dolguk; tizenkilenc újságíró páros indult az idén. A XVII. Magyar Borok Útja Rallyen az első helyen Székely István és Balassa István végzett. A verseny sikerét jelzi, hogy az idén harmincegy új pár indult el, akik korábban még nem vettek részt ilyen eseményen.

Ugyancsak évtizedes hagyomány a Rallyen, hogy a versenynek jótékonysági célja is van. A zárónap ünnepélyes díjátadó gáláján tombolasorsolást és borárverést tartanak, melynek összegét az Afrikai – Magyar Egyesületnek ajánlják fel! A rendezvény nem véletlenül viseli nevében a Borok Útja megjelölést, a felkeresett pincészetek valóban a legjobb nedűikből ajánlottak fel egy – egy palackkal az árverés céljára. Tudták ezt az asztalok körül helyet foglalók is. Így fordulhatott elő, hogy akadt bor, amelyik négyezer forintos kikiáltási árról indulva harmincezerért kapott új gazdát, egy másiknál a tizenkettőből lett negyvenezer, míg egy harmadik üveg bor ára 14 ezer forintról ötvenezerig emelkedett. Jövőre még több üveggel küldenek – mondták a borászok – hogy több jusson segítségnyújtásra is.