Révay András: Marslakó voltam

 Megfogadtam Ónodi Eszter tanácsát. Hagytam, hogy kézen fogjon, vezessen, olyan dolgokat mutasson meg nekem, melyeket „bennszülött" létemre magam sem ismertem idáig.

 Megfogadtam Ónodi Eszter tanácsát. Hagytam, hogy kézen fogjon, vezessen, olyan dolgokat mutasson meg nekem, melyeket „bennszülött" létemre magam sem ismertem idáig.

 „A marslakó egy szép nap szerencsésen megérkezett Pestre. Szobát vett ki a Bristolban, lekefélte ruhájáról a csillagok porát, és telefonált nekem, hogy megbeszélésünk értelmében mutassam meg neki a Várost." E szavakkal nyitja Szerb Antal, Budapesti kalauz marslakók számára című könyvét és így kezdődik a Kossuth Kiadó hangos útikönyve is. A különbség – mely azért elég jelentős – mindössze annyi, hogy a marslakó mellé az író, mellém viszont Ónodi Eszter szegődött kalauzul. Ő sokkal csinosabb!

Közben a város is eléggé megváltozott. Van, ami eltűnt, van, ami azóta épült. Ne keressük a múltat, nézzük azt, ami ránk, új felfedezőkre vár! A hangos útikönyv ebben lesz segítségünkre. Tartozik hozzá egy CD melléklet, ahonnan a hanganyagot alkotó MP3 fájlok számítógép segítségével könnyen átmásolhatók hordozható MP3 lejátszóra, például iPodra. A lemezen internetes ajánló és adatgyűjtemény is van. Huszonhat fejezetben dolgozza fel Budapest nevezetességeit, van téma, aminek két fejezetet is szentel. A könnyen zsebre vágható könyv a turisták által leginkább látogatott helyszínekről több térképet is közöl.

 Városnéző sétánk kezdetéül Eszter és a könyv is a Várnegyedet javasolja. Keleti és nyugati oldalát külön ismerteti. Már itt, mindjárt az elején kiderül: a leírt és az elmondott szöveg nem azonos. Érdemes tehát mindkettőt figyelemmel kísérni. A könyvben az egyes fejezeteknél színes háttérre nyomtatva emelik ki mindazt, amit „Jó tudni!" Ilyenből olykor többet is találunk. Ugyancsak jól tesszük, ha megszívleljük a tanácsokat, amit a piros nyíllal jelölt, „Kihagyhatatlan!" címszó alatt találunk. Budán a Gellért fürdő? Pesten egy koncert a Bazilikában? Hát persze, hogy kihagyhatatlan!

A Tabán, a Gellért-hegy és a Víziváros számtalan érdekessége közül érdemes azt kiválasztani, amit a mohamedán vallásúak is szent helyként tisztelnek. Zarándokoljunk mi is a rózsáiról híres Gül-baba sírjához. József Attila sorai a harcról, melyet őseink vívtak, itt nyernek igazi értelmet: „…békévé oldja az emlékezés". Óbudán még sokkal régebbi – római kori – emlékekkel is találkozhatunk, mehetünk barlangba vagy kilátóba a hegytetőn, végül pedig itt említi a könyv a kirándulások egy részét, a Gyermekvasutat és a Fogaskerekűt is.

 A Margit-szigeten akár egy egész napot is eltölthetünk, sétálva, strandolva, középkori romokat felfedezve. Még lakhatunk is ott, a két kitűnő szálloda egyikében. Innen csak egy ugrás a Belváros, aminek áttekintéséhez, akár csak felületes megismeréséhez egy élet is kevés. Itt áll a Parlament, több múzeum, a színházakról, a számtalan kisebb – nagyobb éteremről, sörözőről, kávéházról nem is beszélve. A Hősök tere – azon kívül, hogy látványosságnak sem utolsó – kész történelem óra. A Földalatti vasút pedig a kontinensen az első, Európában pedig a második volt, amikor megépült.

 A Lánchíd tengelyében futó Andrássy út ugyancsak páratlan szépségek sorával gazdag. Itt áll a Magyar Állami Operaház, innen nyílik a Pesti Broadway, a keleti kultúrák szerelmeseit a Hopp Ferenc Keletázsiai Múzeum várja. Egy apró pontatlanság is itt van a könyvben. A Terror Háza Múzeum épületében nem csak az egykori szovjet politikai rendőrség börtöne volt. Ezt ők már csak örökölték. Korábban a nyilasok, később pedig az ÁVH is „rendeltetésszerűen" használta a házat! Ne is vesztegessük rájuk az időt, jobban tesszük, ha helyette inkább Liszt Ferenc és Kodály Zoltán múzeumát keressük fel. Ezek is erre vannak.

 Ha pedig már a pontatlanságoknál tartunk: Ferihegy sem Budapest egyetlen repülőtere. E két utolsó szó közé egy harmadik kívánkozik; nemzetközi – bár még ez sem teljesen igaz. Sportrepülők számára ugyanis több is akad, Budaörsön akár nagyobb, motoros gépek is leszállhatnak. Ám ez az apróság semmit nem von le a könyv értékéből. Enged egy kicsit kiruccanni is, elvezet bennünket néhány jó kirándulóhelyhez, utolsó oldalain pedig a „Kis-okos ABC" seregnyi jó tanáccsal lát el. Még arra is figyelmeztet, hogy bankautomatákból inkább ne vegyünk ki pénzt hitelkártyával, mert az átváltásnál sokat veszíthetünk! Befejezve a sétát nyugodtan megállapíthatjuk: Ónodi Eszter kellemes, igazán jó idegenvezetőnk volt, a marslakó elégedett lehet. Talán kedvet kapott és eljön máskor is.