Révay András: Mielőtt elfelejtenénk

 Eltérően eddig követett gyakorlatától, a Boltíves Galéria ezúttal egy – már köztünk nem lévő – szobrász alkotásaiból rendezett kiállítást. Bár az is lehetséges, hogy a hétköznapinál egy kicsivel tágabb értelmezésben használták most a „kortárs" szót. Erre viszont jó okuk volt.

 Eltérően eddig követett gyakorlatától, a Boltíves Galéria ezúttal egy – már köztünk nem lévő – szobrász alkotásaiból rendezett kiállítást. Bár az is lehetséges, hogy a hétköznapinál egy kicsivel tágabb értelmezésben használták most a „kortárs" szót. Erre viszont jó okuk volt.

Tornay Endre András szobrászművész Zetelaka szülötteként Erdélyben tanult és kezdte meg pályáját majd a hetvenes évek közepe óta Magyarországon folytatta munkásságát. A szobrászat minden ágában alkotott: számos monumentális, köztéri művet hozott létre. Munkásságának legfontosabb fejezete mégis az egyedi stilisztikai jegyekkel felruházott kisplasztikák, kisszobrok, kiállítási plasztikák készítése volt. Kő, bronz és faszobrai, érmei szimbolikus megfogalmazású, az emberalakra és a táj elemeire izgalmasan hivatkozó, a népművészettel, a népi faragásokkal távoli kapcsolatokat őrző, fontos, a kor jelenségvilágából leszűrt mondandókat összegző alkotások. Évtizedekig Kőszegen élt és dolgozott és meglehetősen távol az ú.n. „művészeti élet" történéseitől ezért művészete alig-alig kapott méltó visszhangot. Tavaly, 2008. április 2.-án halt meg és emlékének elevenen tartását segíti ez az egy év távolában megrendezett kiállítás.

A bemutatott fa plasztikák első látásra szembetűnő jellegzetessége, hogy a nyers fát rendezetlen ecsetvonásokkal fehér és fekete festékkel vonta át. Ez nem fedi el, sokkal inkább kihangsúlyozza az anyag természetességét, a műveknek viszont jól felismerhető, az alkotóra jellemző tulajdonságjegyeket kölcsönöz. Más színeket ritkán, szinte csak elvétve használt. Az egyes térplasztikák felépítésénél összerakott részelemek ugyancsak tekinthetők azonosító jegyeknek is. A négyzet, háromszög, körcikk különféle formái mégis egységes kompozíciókká állnak össze.

 A tárlat megnyitásakor Wehner Tibor művészettörténész az alkotóról szólva kiemelte: Tornay Endre szobrászatát vizsgálva fontos életrajzi adalék az erdélyi származás, a kolozsvári tanulmányi időszak és az 1976-os Magyarországra település, amely a szülőhelytől való elszakadás fájdalmát, és a kissé könnyebb alkotói körülmények felszabadító hatását is szükségszerűen magában hordozta. Fontos szempont az új otthonra-találás, és a műhely-teremtés, amelynek vidéki környezet – hat évig Balassagyarmat, majd 1982-től Kőszeg – volt a színtere. Nem elhanyagolható tényező a vidéki lét elszigeteltségét és bezártságát áttörő, rendkívüli aktivitást tanúsító munkálkodás sem.

 Megkerülhetetlen kérdés a széleskörű, szerteágazó, a szobrászati ágazatokat, műfajokat, technikákat és az anyagmegmunkálás meg lehetőségét kiaknázó Tornay-oeuvre elhelyezése a modern kor szobrászatában. Ha kísérletet teszünk e művészeti, szobrászati életmű helyének meghatározására, akkor valahol a tradicionális plasztikai tárgyalkotás, a népművészeti gyökerektől való elszakíthatatlanság, a mesterség és az anyag végtelen tiszteletével és szeretetével áthatott műalakítás szemléletével találkozunk.

 Bár időszakonként fel-felbukkan egy-egy arc, egy portré, esetenként néhány naturális alak is megjelenik a plasztikai világban, szobrászatának lényege mégis a tradíciót és a korszerűséget ötvöző kifejezés, a jelszerűség, az asszociatív formateremtés, melynek révén a valóság jelenségeihez valahogyan még kötődő, ugyanakkor teljesen új szellemiséggel áthatott anyag – tömeg – forma – tér bontakozik ki a szemlélő előtt.

A Boltíves Galéria fontos feladatra vállalkozott e kiállítás megrendezésével, mely talán segíthet abban, hogy Tornay ne jusson az elfeledett „vidéki művész" sorsára. A kiállítás június 12-ig látható Budapesten a Podmaniczky utca 41-ben.