Sokáig nem ismerték, azután betegségnek gondolták, ma ott tartunk, hogy állapot, olyan, mint a szemüvegesség. Egyre több emberről derül ki a világon, hogy érintett, százötvenből egy biztosan.

Sokáig nem ismerték, azután betegségnek gondolták, ma ott tartunk, hogy állapot, olyan, mint a szemüvegesség. Egyre több emberről derül ki a világon, hogy érintett, százötvenből egy biztosan.

A Kossuth Kiadó sikerkönyvek sorozatában most frissen megjelent könyv: John Elder Robison, „Nézz a szemembe" című önéletrajzi műve az érdeklődő olvasók és a szakemberek körében is fontos helyet foglalhat el. Az igényes lektűr irodalomból válogattuk azokat a könyveket, amik máshol már bizonyítottak – mondta el róla Tímár Rita, a Kiadó nemzetközi kapcsolatok menedzsere, a sikerkönyvek főszerkesztője. A szerző, a KISS együttes egykori technikusa negyven éves volt, amikor az autizmus egyik megnyilvánulását, az Asperger-szindrómát diagnosztizálták nála. Ez a felismerés gyökeresen megváltoztatta a magáról és a világról addig alkotott képét. Megdöbbentő, izgalmas és szórakoztató könyvben meséli el élettörténetét nehéz gyermekkorától kezdve egészen napjainkig. A sikeres, befutott, jómódú emberek életét éli, de hosszú időbe telt, míg megtalálta a saját útját.

Ez az első olyan könyv, amiben az Asperger-szindróma szinte védőhálóként jelentkezik. A tünet hordozóira általánosságban jellemző a jó memória. Ők belülről látnak olyan helyzeteket, amiket mások csak felületesen, kívülről szemlélnek. Sajnos Magyarországon jelenleg sem a gyermekorvosok, sem a védőnők nincsenek kellően felkészülve, nehezen vagy alig ismerik fel a tüneteket. Ugyanakkor napjaink társadalmában mind nagyobb az intolerancia szinte mindennel szemben, ami más, ami nem sablonos, nem hétköznapi, nem „normális". Az iskolákban először hiperaktívnak nevezik az ilyen gyerekeket és fegyelmezni próbálják őket. Az állapot felismeréséig akkor jutnak el, ha végül tapasztalt pszichológus vagy nevelési tanácsadó kezd a gyerekkel foglalkozni. Az első diagnózis hallatán a legtöbb szülő összeomlik, kétségbe esik, mert olyan szót hall, amivel addig csak filmdrámákban találkozott: „autizmus". Szakemberek ma már hajlanak arra az álláspontra, hogy a jelenség enyhébb formáját kiveszik ebből a kategóriából, mert egyre inkább nem tartják betegségnek. Inkább olyan, mint a szemüvegesség. Egy állapot, amivel – ha kezelték – jól együtt lehet élni. Bizonyos helyzetekben még előnyt is jelenthet.

A felismerés nem régi. Az Asperger szindróma egy neurobiológiai rendellenesség. Hans Asperger bécsi pszichiáter írt le 1944-ben egy tünetegyüttest több fiatal fiúnál, akiknek intelligenciája és beszédképessége a koruknak megfelelően fejlett volt, azonban autizmus-szerű viselkedést mutattak és jellegzetes hiányosságaik voltak a társas kapcsolatok és a kommunikáció terén. Ennek ellenére csak 1994-ben vették fel Asperger-szindróma néven a mentális betegségek csoportjába és csak pár éve ismerik fel a szakemberek. Az érintetteknek gondjuk van a közösségi kapcsolatok kialakításában, érzékenyek, könnyen ingerelhetők, ugyanakkor egy jelentős hányaduk kiemelkedő szellemi képességeket mutat egy vagy több területen. Némely gyerek úgy beszél, mint egy kis professzor.

John Elder Robison kíméletlenül őszinte saját magához – és másokkal szemben is. Kézen fogva vezeti az olvasót élete labirintusában, de nagy erénye a könyvnek, hogy reményt, bíztatást ad az „aspi" gyerekek szüleinek és azoknak is, akiknél már felfedezték ezt az állapotot. Sokat gondolkoztam azon – írja – miként sikerült átformálnom magam egy Asperger-szindrómás különcből látszólag „normális" hétköznapi emberré. „…Van folytonosság az autista, az Asperger-szindrómás és a „normális" lét között. Az egyik véglet, amikor valaki az egész életét a saját világába zárva éli, a másik, amikor a gyerek csakis kifelé képes fordulni, szélsőséges formában extrovertált. A spektrum közepén olyanok állnak, mint én is vagyok. Befelé is tudunk figyelni és képesek vagyunk kapcsolatba lépni a külvilággal. Vannak olyan Asperger-szindrómások, akik egészen extrém módon képesek koncentrálni egyetlen feladatra. Hozzám hasonlóan ők egyfajta tudós elmével vannak megáldva. Ez egyszerre áldás és átok, mert cserébe fizetnünk is kell: az élet más területein nehezebben igazodunk el. Én egyébként nem hiszem magamról, hogy lángelme lennék. Azt gondolom, egy olyan, Asperger-szindrómás ember vagyok, akinek történetesen magas az intelligenciahányadosa."

Jelen volt a könyv bemutatóján Várnai Zsuzsa, klinikai gyermekpszichológus, a Nemzetközi Cseperedő Alapítvány egyik alapítója. Elmondta, hogy a gyerekek döntő többségénél az Asperger-szindróma nem derül ki olyan korán, mint a komolyabb autizmus. Rendes időben megtanulnak beszélni, a mozgásukban sincs zavar. Az alapítványnál tizenkét szakember: 8 gyógypedagógus, 2 szakpszichológus és egy gyermekpszichológus dolgozik. A hozzájuk kerülő gyerekeknél az egész családdal, a testvérektől a nagyszülőkig, mindenkivel foglalkozni kell. Azon igyekeznek, hogy ez az állapot minél hamarább a gyermek identitásának része legyen. Ne is gondolja betegnek magát. Amennyiben a felismerésre csak később kerül sor, az Aurora Egyesületben felnőttekkel is foglalkozni tudnak.

Földes László, szerkesztőség vezető a könyv kapcsán még elmondta: teljesen ismeretlen, új piacra lép a kiadó az ilyen művek megjelentetésével. Kifejezetten „toplistás" nagyon népszerű könyveket fognak kiadni, ezeknek lesz Facebook oldala, blogja, szeretnék az olvasókat aktív közreműködésre bíztatni. Ráadásul a megjelenés előtt néhány nappal már elektronikus könyv formájában az internetről is letölthetők lesznek. Újdonság még, hogy a könyv hátsó borítóján egy piktogram-szerű ábrasorozat segíti majd az olvasót annak eldöntésében, milyen típusú – humor, szerelem, történelem stb. – könyvet tart a kezében. Ugyanakkor persze megmaradnak az ismeretterjesztő és tudományok kiadványok is.

www.kossuth.hu

 

John Elder Robison

NÉZZ A SZEMEMBE

ISBN 978-963-09-7030-3

Kossuth Kiadó 2012

Kinizsi Nyomda, Debrecen

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük