Elbújva a Vígszínház háta mögött, szép csendben átalakult a Művész étterem. Aki látta a régit, bizony nem ismer rá az újra, annyira megváltozott. Nem csak a berendezése, a stílusa, bátran mondhatjuk, a szellemisége is.

 

Elbújva a Vígszínház háta mögött, szép csendben átalakult a Művész étterem. Aki látta a régit, bizony nem ismer rá az újra, annyira megváltozott. Nem csak a berendezése, a stílusa, bátran mondhatjuk, a szellemisége is.

 Kézenfekvő lenne, hogy az étterem valami módon a színházhoz kötődjön, ám a vezetői ennél többre határozták el magukat. Azon kívül, hogy egy elegáns belső teret hoztak létre, gondoskodtak ennek többféle célra való kihasználásról is. Úgy döntöttek: minden hónapban bemutatkozási lehetőséget adnak egy képzőművésznek és kiállításának megnyitását zenés műsorral is színesítik. Az ötlet – mindjárt az első alkalommal – nem várt módon sikeresnek bizonyult.

 Bálint Ágnes az egri Tanárképző Főiskola elvégzése után lett festőművész. Az étterembe lépő vendég mindenhol – körben a falakon – az ő alkotásaival találkozhat. A fiatal művésznő bátran nyúl a különféle technikákhoz: pasztell, akvarell és akril képeket felváltva készít, ahogy a téma megkívánja. Néhány gyors pillantás után is megállapítható, hogy vonzódik a nagy, tágas, külső terekhez, az ábrázolt tárgyak és önmaga között jelentős nézőponti távolságot tart. Ettől képei elgondolkodtatóvá válnak, önálló értelmezést igényelnek.

Vincze Angéla festőművészAhogy arra Vincze Angéla festőművész a megnyitó alkalmával felhívta a figyelmet: sötét és világos színek ellentéte, a belőlük fakadó feszültség, beszédessé teszi a némának tűnő alkotásokat. Olyan – távlatokat megnyitó – élményt nyújtanak, mely a dolgok felszíne alatti mélyebb értelmet teheti világossá. A sötét mellett mindig ott a fény, hol élesebben, hol csak dereng a távolban. Utat mutat, jelzi, hogy mindig jön egy új lehetőség és csak előre szabad tekinteni. Aki a múltnak él vagy a múltban él képtelen előrehaladni, legfeljebb egyhelyben topog.

Sokszor már maga a vonalvezetés is olyan, hogy felfelé irányítja a szemet. Jelezve mintegy azt is, hogy minden lélek szabadnak születik és felül kell emelkedni a hétköznapokon. A művész – mint minden valódi alkotó – önmagából is ad valamit a képein keresztül. Ezekben a vallomásokban tárul elénk gondolkodásmódja, érzelemvilága, szóval mindaz, ami megmutatja: hogyan, milyennek látja az életet. Így közli, hogy csendre és nyugalomra van szükségünk. Szimbólumokat használ, melyek az értő számára felfedik a titkot, miközben megóvják azt a tapintatlan szemektől.

Tájképekkel is lehet üzenni. A művészi élmény éppen azért hatásos, mert nemcsak a gondolatainkat, hanem az érzelmeinket is befolyásolni képes. Persze csak azoknál, akik birtokában vannak a szükséges fogékonyságnak, nem vakok és süketek arra, hogy felismerjék és megismerjék a világ mélyebb, igazi összefüggéseit. Megtalálják a kapcsolatot a fent és a lent, tehát a tárgy és a szellem között. Hamvas Béla írta: „minden művészi alkotás célja, hogy nyújtson a világnak egy pohárral az örökké tartó örömből."

 A kiállítást és a művészt méltató beszéd zárószavai pontosan illettek a helyszínhez, mert a képek által nyújtott esztétikai élvezetek mellett a nézőknek a pohárba tölthető örömöktől sem kellett megtartóztatni magukat. Később ehhez tányérok tartalma is csatlakozott ám a rendezők további meglepetésekről is gondoskodtak. A komolyzene kedvelőit előbb Kostyák Attila hegedűművész szórakoztatta, az igazi hangulatot viszont a Musical Company társulatának tagjai teremtették meg.

Nevükhöz hűen ismert musicalok legnépszerűbb számaiból állították össze műsorukat és – nyugodtan kijelenthetjük – például a New York – New York előadásmódjával Barbara Streisand is biztosan elégedett lett volna. Ez annál is inkább figyelemre méltó teljesítmény, mivel az étteremnek nincs színpada. A vendégek körülállták az énekeseket, az előadás tehát a szó valódi értelmében „testközelben" zajlott. Így másként érvényesül minden gesztus, minden mozdulat, mégsem hatott egyik sem túlzásnak.

A Művész étterem Tavaszköszöntő Partnertalálkozója – és egyben kulturális estje – persze nem ért véget a nagy átéléssel előadott énekszámokkal. A vendégek meggyőződhettek arról is, hogy a konyhában folyó munka sem kevésbé művészi. Ahogyan a zene, a műsor képes volt változatos hangulatot teremteni, olyan változatossággal sikerült a hazai és a nemzetközi ízvilág ötvözésével is maradandó élményt teremteni.

Bálint Ágnes kiállítása Budapesten a XIII. kerületben, a Vígszínház utca 5-ben lévő étteremben tekinthető meg, naponta 12 és 23 óra között.

http://www.muveszetterem.hu/

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük