Révay András: Rossz év, Jó Remények

Látványos felvonulással kezdődött a Szüreti Napok ünnepségsorozata Tokajban. Az országban mindenhol panaszkodnak a borászok az időjárásra, itt a hangulat még bizakodó.

Sokan az úton is megállnak fényképezni, amikor feltűnik a Tokaj Kereskedőház épülete és mellette a domboldalon a jól ismert palack két hatalmas figurája. Itt évente mintegy nyolcmillió palack bort töltenek meg és a világ negyven országába szállítják. Bevételük közel 3,5 milliárd forint, melynek jelentős részét alapanyag felvásárlásra fordítják. Kétezer gazdával van szerződésük, ezzel tartják életben a borvidék gazdálkodását. Több százezer mázsa szőlőt, néhány ezer mázsa aszúszemet vesznek és még ugyanabban az évben ki is fizetik az árát a tulajdonosoknak. Így megmarad a termelési kedv.

A palackozó Tolcsván van. A Szegi Pincészet feladta a borkülönlegességek – szamorodni és aszú – elkészítése érlelése a földalatti pincerendszerben. A munkaterület három részből áll: az alagsorban van a 260 hektoliteres olasz prés, egy külön csarnokban összesen hatvanezer hektoliter térfogatú saválló tartály áll, ezekben fogadják a mustot, erjesztik a bort, hűtéssel szabályozzák cukortartalmát. Az aszúszemek feldolgozása is itt történik. Végül pedig a föld alatt sorakozik ötezer fahordó, tizenhétezer hektoliter bor tárolására.

A pincerendszer ötezer háromszáz méter hosszú, három szintet foglal el. Építése 1972-től, mintegy nyolc évig tartott. A hegy anyaga, a riolit-tufa bányamunkával jól alakítható. Néhány termet már pár száz évvel ezelőtt létrehoztak benne, a lakosság bányászta ki, ezeket kötötték össze a hetvenes években. Az alsó szinten huszonhat pinceág van, számítógépen tartják nyilván, hogy melyik hordóban mennyi és milyen minőségű bort érlelnek. A járatokat biztonsági kamerák is őrzik, a pincében nem lehet ellenőrzés nélkül mozogni.

A Tokaji Aszú hagyományos mértékegysége a 136 literes gönci hordó. A szigorú szabály szerint ennyi borba kell beletölteni a három, négy, öt vagy hat puttony aszúszemet. Egy puttonyba huszonnégy kiló fér, tehát az öt vagy hatputtonyosnál már a bor és az aszúszem mennyisége szinte azonos. Ezért olyan páratlan a minőség. Az érleléskor egy év alatt egy liter bor a fán keresztül elpárolog, az ötezer hordónál ez ötven hektoliternyi veszteséget jelent. A hordók minőségére tehát különös gonddal ügyelnek. Csak a legjobb gyártóktól vásárolnak pótlást.

A felső szinten hatvan pinceág van. A Szegi Pince a legnagyobb a Tokaji Borvidéken, alapterülete közel két hektár. A nemes borokat kötelező hordóban érlelni, a Szamorodnit egy évig hordóban, egy évig palackban, az Aszú két év hordós, egy év palackérés után kerülhet a boltokba. Mindezektől elkülönítve a cégnek százötvenezer palackos saját borvagyona is van. Egy része már muzeális, nagyobbik része viszont még csak „prémium" kategóriás. Van közöttük 1920-ból származó is. A nemes penész lassan mindet bevonja. A laboratórium időről – időre átpalackozza, beméri mindet, mert 20 – 25 év után a parafa záró képessége csökken.

A korábban hányatott sorsú kutatóintézetektől átvett készlet legértékesebb darabjai is ide kerültek. Az egyik palackban például 1868-as Aszú van, Windischgrätz Lajos herceg pincészetéből származik. A mellette állónak a címkéje pedig azt tanúsítja, hogy a bor őfelsége IV. Károly király hagyatékából maradt ránk. Az ő elődje, III. Károly hozta azt a királyi rendeletet 1737-ben, melyben a Tokaj-hegyalján található huszonhét települést zárt borvidékké nyilvánította. Ez volt az eredetvédelem első megnyilvánulása, valószínűleg egész Európában is. A gyűjteményben ugyancsak helyet kapott mintegy tizenötezer palack 1947-es Tokaji Aszú Eszencia. Egy darab ára 350 ezer forint!

A pince mélyén bújik meg a kóstolóterem. Tokajban a hagyományos, hordós érlelés, szaknyelven az oxidatív eljárás mellett könnyebb borokat is készítenek, reduktív eljárással. A váltást elsősorban a külföldi piacokon mutatkozó igények kényszerítették ki. A friss, gyümölcsösebb borok jobban eladhatóvá váltak, ezért a Tokajinak is versenyképesnek kellett maradnia. A 2009-es évjárat lehetővé tette, hogy nagyon jó minőségű alapborokat lehessen készíteni, összesen úgy két és félmillió palackkal. Minőségüket jól jelzi, hogy számos borversenyen díjakat is nyertek velük.

Ilyen például a 2009-es száraz Tokaji Furmint. A Pannon Bormustra Csúcsbora, tehát az ország ötven legjobb fehérbora közé választották, mellette még több hazai és külföldi borversenyen kapott aranyérmet. Angliában, a Balti-államokban és a környező országokban igen népszerű. Akár a mindennapok borának is nevezhető. Megismerteti a fogyasztót a tokaji minőséggel. Noha díjnyertes bor, a bolti ára mégis ezer forint alatt van. Rácáfol ezzel arra a hiedelemre, hogy ilyen áron nem lehet jó minőségű bort kapni.

A Sárga Muskotály 2009 ugyancsak száraz bor. A tokaji jelleg azonnal kiütközik belőle. A pincészet vigyáz arra, hogy termékei jellegzetesek, jól felismerhetőek legyenek. Bár a piac oldaláról van igény a borkezelés rövidítésére, itt nem engednek ennek a csábításnak. A Tokajban dolgozó, francia érdekeltségű termelők által készített aszú például sokkal világosabb, mert a rövidebb érlelés miatt nem nyerheti el a bor a megszokott színét. Ugyancsak kevesen tudják, hogy az aszú mellett engedéllyel forgalomba hozott fordítás és máslás is más eljárás eredménye. Az igazi aszú készítésénél a töpped szemekre öntik az „évjáratazonos" bort. Ha a szemeket másodszor is felöntik – némileg kevesebb – borral, „fordítás" keletkezik. Ha viszont az aszúbor seprőjét gyűjtik össze és arra öntenek még bort, kivonva belőle a még megtalálható aszús ízeket, „máslás" jön létre.

A pincelátogatás viszont csak bevezető része lehet a Szüreti Napok rendezvénysorozatának. Délután Tokaj főterére hosszú sorban vonulnak a környező településekről érkező vendégek. Zeneszóval, feldíszített kocsikkal vagy éppen gyalogszerrel, énekelve, táncolva jönnek, a tájra jellemző, színes, ünneplő ruhában. A legszebb csoportokat az útvonal mentén álló közönség meg is tapsolja. Olykor mulatnak is, mert előfordul, hogy a hagyományőrző, díszes huszár-bandérium egyik-másik tagja – talán az elfogyasztott bor hatására – nem tudja kihúzni a kardját.

A tokaj-hegyaljai települések címereit a kisiskolások hozzák. Sorban érkezik mind a huszonhét település címere. Megérkeztek Erdőbényéről a kádárok, a hordókészítés mesterei. A tokaji Művészeti Alapiskola tanulói viszont már a szüret végét jelző szőlőkoszorúval vonulnak be a térre. Őket követi a bőségszaru, megtestesítve a reményt, hogy az idei elképesztően rossz időjárás dacára, a gondos munka nyomán mégis csak lesz elég nagyszerű tokaji bor. A madárijesztők gólyalábas menete is nagy tetszést arat, csakúgy, mit a róka, aki majd a savanyú szőlőt viheti haza magának.

Mire a felvonulók menete véget ér, a színpadon felsorakoznak a polgármesterek. Néhány ével ezelőtt a budapesti Magyar Borok Háza akkori igazgatója, Nyikos István javaslatára a huszonhét polgármester elhatározta, hogy szőlőt és aszúszemet adnak össze, a Tokaj Kereskedőház pedig ebből elkészíti a Polgármesterek Borát. Az ajándékozás – jelképesen – a Szüreti Napok színpadán is megtörténik, természetesen a környék borkirálynőinek tevékeny közreműködésével.

Köszöntötte az ünneplőket Májer János, Tokaj polgármestere. Az itt élők lelkében van a bor, a borkészítés öröme – mondta. Egyenként üdvözölte a megjelent polgármestereket, a vendégeknek pedig javasolta, minden sátornál, pavilonnál kóstolják meg a borokat, mert mindenhol más ízt fognak találni. Nincs két egyforma tokaji bor, csak egy dologban azonos valamennyi, hogy a minősége kiváló! Megköszönte mindazok közreműködését, akik a Polgármesterek Borához, munkával, adománnyal, címkével, dugóval, bármi más módon hozzájárultak.

Jelen volt az ünnepségen Tokaj testvérvárosa, a németországi Oestrich-Winkel polgármestere Paul Weimann is, aki hangos vivát-tal köszöntötte az ünnepség közönségét. Erre minden oka meg is volt, hiszen a rendezvényre éppen egy nappal Németország újraegyesítésének ünnepe előtt került sor. „Éljen Magyarország, éljen a magyar nép, mert segített nekünk! Németország és Magyarország ismét barátok, Tokaj és Oestrich-Winkel pedig már huszonhárom éve az. Reméljük ez így is marad" – hangsúlyozta, majd a két polgármester kölcsönösen ajándékokat adott át egymásnak.

A Tokaji Borfesztivál eredete 1932-ig nyúlik vissza. Ebben a formában akkor rendezték meg az elsőt – mondta el Nyikos István – és azóta minden évben megtartják, október első hétvégéjén. A borvidék valamennyi településének közös ünnepe. Ő javasolta a 2001-ben, hogy a polgármesterek keressenek valamit, amivel mindenki egyet tud érteni. Elég nehéz ilyet Magyarországon találni, itt is 27 településről volt szó különféle irányzatú és felkészültségű emberek vezetése alatt. Ekkor jött a szőlő összeadásának és együttes feldolgozásának, a Polgármesterek Borának ötlete. Azóta ez minden évben meg is történik. Tokaj, két folyó találkozásánál kialakult kereskedőváros. Sok kereskedő telepedett itt le. Mindnek volt saját kis közössége, templomokat is építettek, így ebben az ötezer lakosú kisvárosban katolikus, református, pravoszláv, görögkeleti templom és zsinagóga is van. Mind látogatható, egy részük működik, vannak olyan helyek a városban, van olyan pince, amelyik ámbitusáról mind az öt egyszerre látható. Az idelátogató emberek számára – a bor mellett – ez is különleges élményt kínál.