Megnyílt az év egyik legizgalmasabbnak ígérkező kortárs művészeti kiállítása. A Szépművészeti Múzeum szervezésében megvalósuló szokatlan tárlaton 14 európai ország 25 neves alkotójának műve látható – igen különleges helyszínen.

Megnyílt az év egyik legizgalmasabbnak ígérkező kortárs művészeti kiállítása. A Szépművészeti Múzeum szervezésében megvalósuló szokatlan tárlaton 14 európai ország 25 neves alkotójának műve látható – igen különleges helyszínen.

A művészet befogadásáért meg kell szenvedni – jelentette ki Szőcs Géza, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium kultúráért felelős államtitkára, az „Art on Lake" kiállítás megnyitásakor. Különösen itt, ahol a szemlélődés komoly erőfeszítést kíván a nézőtől. Itt nem lehet lazsálni. Aki az alkotásokkal ismerkedni akar, annak keményen dolgozni, pontosabban evezni kell! Ez egy különleges hely: tájkép szobrokkal és ladikokkal. A szokatlan terep, a folyékony közeg egyszerre szépséges és meghökkentő. Huszonöt, egyenként nagyon különböző alkotás áll össze egy huszonhatodikká – a tóparti összképpé. A közönség a műértőkön kívül az éppen erre lófrálókat is magába foglalja, a tér pedig ugyancsak több egy átlagos emlékművet rejtő parknál.

A világ művészei már jó ideje keresik az emberekkel való találkozás „nem akadémikus" formáit. Elhagyják az egyszínű falak szűk keretét. A Városligeti tó a maga körbecsónakázható remekeivel most minden korlátot lebont és a végletekig demokratizálja a nyilvánosságot. Bárki élménydús találkozást élhet át ezekkel az alkotásokkal. Ezt a kiállítást hosszas együttgondolkodás, közel háromévi, nemzetközi munka, gondos tárgyalások sora előzte meg, de a befogadók szempontjából nyugodtan minősíthetjük hirtelennek és váratlannak, szokatlanságával megkapónak rabul ejtőnek.

Tizennégy év után második alkalommal kerülnek műtárgyak a Városligeti tóra és ugyancsak másodszor vállalta el a válogatást ugyanaz a kurátor csapat – emlékeztetett rá az „Art on Lake" egyik kurátora, dr. Alexander Tolnay művészettörténész. A válogatás ezúttal nem korlátozódott magyar művészekre – mint annak idején – hanem a meghívás egész Európára kiterjedt. A vízre helyezett művek a zárt térben elhelyezettekkel ellentétben egészen más viszonyulást hoznak létre környezetükkel. Ez a művészet – kilépve a múzeum falai közül – a hétköznapok része lesz, egyszerre más törvényszerűségek érvényesek rá. A múzeumok és galériák védett tereiben csekély számú és általában felkészült látogatót kell megnyerniük. Ezzel szemben a köztéren sokan látják, sok nézőt kell meggyőzniük és viszonylag kevés köztük az igazi műértő. Az ilyen kiállítás egyben fokmérője is egy város életszerűségének.

Ezen a különös helyszínen a műtárgyak nemcsak az észlelés erőteljességét fokozzák, hanem a már ismert helyszínnek is más hangsúlyt adnak. Megszokott látásmódokat változtatnak meg például azáltal, hogy a szomszédos Vajdahunyadvár tornyát az egyik alkotó, Mimmo Roselli, láncra fűzte. A művészet bemutatása mindig tudatos és előre megtervezett kommunikáció. Mind a művészek, mind pedig azok tolmácsolói azt várják, hogy megtörténjen a művek megfelelő befogadása. A műtárgy és a közönség közötti kommunikáció akkor igazán szerencsés, ha a néző a mű részévé tud válni.

A közvetlen részvételt a mi esetünkben a csónakázással történő szokatlan megközelítés még erősebben hangsúlyozza. Az „Art on Lake" példa arra is, hogy a közterületen bemutatott művészet nemcsak a gyámkodástól, hanem a saját, túlhaladott konvencióitól is megszabadul. Új formája érvényesül, ami behatol a város tereibe és megváltoztatja az érzékelés feltételeit. Az ilyen bemutatók játékszabályai szabadabbak. A klasszikus emlékművek retorikája ellen dolgoznak, a korszellemnek megfelelő frissességükkel szembe is helyezkednek azokkal. Elmélkedésre késztetnek, kizökkentenek a nap, mint nap ránk zúdított reklámok világából.

Ez a különleges tárlat szervesen illeszkedik a Szépművészeti Múzeum azon törekvéseibe, hogy kiállításai méltón és sokszínűen mutassák be az európai képzőművészet nagy áramlatait, annak kezdeteitől napjainkig. Az állandó kiállítások az egyiptomi művészettől, az antikvitáson, az európai régi mestereken át a huszadik századig ívelnek – mondta el Baán László, a múzeum főigazgatója. Az egyik fő célunk, hogy néhány éven belül kinyithassuk a bezárt kaput és állandó tárlatunk is az újonnan létrehozandó épületben egészen a máig terjeszkedjen. Ez a megnyitó tehát logikusan és mégis rendhagyóan foglal helyet az eddigi kiállítások sorába.

Logikusan, hiszen a legkiválóbbak közé tartozó európai kortárs művészek alkotásait mutatja be, amely azonban – rendhagyó módon – nem a múzeum falai között, hanem szabad téren, sőt a világon egyedülálló módon, egy tavon valósul meg. Tökéletesen mutatva meg, hogy a művészet – többek között – gondolat és játék, mely bárhol jelen lehet. A zárt kiállítóterem helyett a város szívében elterülő szabadtéri vízfelület olyan bemutatkozási lehetőséget kínál az itt felsorakozó belga, cseh, finn, angol, francia, holland, lengyel, német olasz, osztrák, romány, spanyol, szlovák és magyar művészek számára, amit sehol, egyetlen más múzeum sem adhat meg.

A főváros egyik legvonzóbb környezetében, harmincötezer négyzetméteres vízfelületen megrendezett tárlaton valamennyi arra járó kikerülhetetlenül szembesül majd azzal, hogy Európa huszonöt művésze miként reagál a körülöttünk levő világra. Nem egy alkotó közülük éppen azokra a kérdésekre keresi a választ, melyek napjainkban talán a legégetőbbek. Az új évezred első éveinek súlyos, megoldatlan problémáit tárják elénk. Ennél a kiállításnál nincsenek falak, kerítések. A műtárgyak láthatók a hídról, a sétányokról és az érdeklődők – egészen 2011. szeptember 4-ig – minden nap délelőtt tíz órától sötétedésig körbe is csónakázhatják a műveket.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük