Különleges eseménye volt a SYMA Csarnokban megrendezett Dental World fogászati szakkiállítás első napjának Matekovits György professzor Fogászati személynévlexikonának bemutatója. A kötet a szűken vett „szakmában" használatos személynevekhez fűződő ismereteket kínálja, ám ezt olvasmányos, szórakoztató módon teszi.

 

 Különleges eseménye volt a SYMA Csarnokban megrendezett Dental World fogászati szakkiállítás első napjának Matekovits György professzor Fogászati személynévlexikonának bemutatója. A kötet a szűken vett „szakmában" használatos személynevekhez fűződő ismereteket kínálja, ám ezt olvasmányos, szórakoztató módon teszi.

 – A lexikonszerkesztésben a legnehezebb feladat mindig a határvonal meghúzása. Kézenfekvő tehát a kérdés: itt mik voltak a szerkesztés alapelvei? Kik kerültek, kik nem kerültek bele a könyvbe… és miért?

–          A munka kezdetén mi is pont erről beszélgettünk Bánóczy professzor asszonnyal – kezdte a választ Matekovits doktor. – Ő nagyon bölcsen azt mondta, hogy akinek a neve mellett a születési és a halálozási dátumát is tudjuk, és érdemesnek tartjuk őt felvenni a könyvbe; azt vegyük bele. Viszont ha élő embert is felveszek a lexikonba, akkor rengeteg ellenséget fogok szerezni magamnak! Megköszöntem a jó tanácsot, és csak azokkal foglalkoztam, akik már a mennyboltról tekintenek le ránk. Természetesen azért volt további válogatás is. A gyakorlati munka során használunk bizonyos neveket. E nevek tulajdonosait próbáltam összeírni: az életrajzi adataikat, mit csináltak, utána pedig azt a módszert, szerkezetet írtam le részletesen, amit ők feltaláltak. A Carabelli-gumót például elég gyakran észleljük, de hányan tudják vajon, ki volt Georg Edler Carabelli von Lunkaszprie, alias Karabely György? Elkezdtem gyűjteni ezeket a neveket, és öt év után annyi jött össze, hogy elérkezettnek láttam az időt, és megkértem Bánóczy professzor asszonyt, nézze át a válogatást. A szerencsés véletlen úgy hozta, hogy a Semmelweis Egyetem nyelvészével, dr. Kovács Évával találkoztunk, aki a nyelvi nehézségek áthidalásában nyújtott segítséget. Az orvosi nyelv ugyanis a legbakafántosabb nyelv a világon. Nemcsak latin vagy görög szótövek vannak benne, hanem számos más nyelv kifejezéseit is magába olvasztotta. Én viszont egységesíteni akartam a szavak megjelenését ebben a lexikonban.

–            Igyekeztünk egységes nyelvtani szerkezetbe foglalni a lexikont – vette át a szót dr. Kovács Éva. – Ragaszkodtam hozzá, hogy a latin kifejezéseknél hagyjuk meg a latin helyesírást. Legyen ez egyértelmű a hallgatóknak és a praktizáló szakembereknek is. Ebben tökéletesen egyet is értettünk a professzor úrral. Ami nem latin, annak pedig megvannak a régi magyar szakkifejezései. Olykor a németből kerültek át a magyarba, máskor pedig – a hosszú használat alatt – saját, magyar formára tettek szert. Az újkori jövevényszak átvétele jelentett inkább problémát. Amikor valami újdonság megjelenik, a szakmában elkezdik használni a nevet, és mi már nem nagyon tudunk változtatni rajta. Ezek megmaradtak ebben a formában. Szerencsére nincs belőlük olyan sok. Főleg angol kifejezésekről van szó, amiket már úgy ismert meg a szakma.

Az összeállítás után a szerkesztés alapelveiről Bánóczy Jolán professzor asszony beszélt.

–Valójában szinte már az összeállításba is bekapcsolódtam – mondta – hiszen sok olyan név volt, ami közösen jutott eszünkbe. A szerkesztés magától adódott. A neveket alfabetikus sorrendbe raktuk, és hozzájuk igazítottuk a képeket. A fogorvoslás egyre gyarapodó, szakágakra bomlását nem vettük figyelembe. Tény viszont, hogy nem csak a fiatalabb fogorvosok, de az idősebbek sem nagyon tudják, egy-egy műszer neve kire emlékeztet. Erre akár magam is példa vagyok, hiszen majdnem húsz évig az endodontia professzora is voltam, és nálunk a „lentulo" egy közismert gyökérkezelő műszer, mégis ért ezzel kapcsolatban meglepetés. Egy alkalommal Nizzában jártam, és meghívtak egy nagy ünnepségre. Századik születésnapján Henri Lentulo házát mentünk megkoszorúzni! Én ekkor tudtam meg, hogy a műszer neve egy francia fogorvos emlékét őrzi. A könyvben pedig még nagyon sok ilyen van.

–            Elképzelhető, hogy egyszer még tankönyvvé válik ez a könyv?

–Idővel, nagyon is. Érdemes volna idegen nyelvekre is lefordítani, mert biztosan nagyon sok hasznát vennék más országokban is. Különösen azoknak jelentene nagy segítséget, akik orvostörténettel, szakmatörténettel szeretnének foglalkozni. Általánosságban elmondhatjuk a könyvről, hogy az orvosi nyelvezet kényes, kompromisszumokkal tűzdelt határterület. A szerző ebben a bozótban szeretne járható utat mutatni az eljövendő és a jelenleg is praktizáló kollégáknak.

           

Prof. dr. Matekovits György                            Fogászati személynévlexikon

            ISBN 978-963-86809-4-5

Kiadó: Dental Press Hungary Kft. 2007

  Nyomda: Demax Művek, Budapest

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük