Ismét kevesebb egy adóssággal, mert ismét egy hiánypótló könyv kiadására vállalkozott a Hadtörténeti Intézet. Az ifj. gróf Andrássy Gyula emlékezetére megjelentetett, „Az európai utas" című könyv közelmúltunk történelmének egyik kiemelkedő személyiségét hozza vissza a méltatlan elfeledettségből.

 

 Ismét kevesebb egy adóssággal, mert ismét egy hiánypótló könyv kiadására vállalkozott a Hadtörténeti Intézet. Az ifj. gróf Andrássy Gyula emlékezetére megjelentetett, „Az európai utas" című könyv közelmúltunk történelmének egyik kiemelkedő személyiségét hozza vissza a méltatlan elfeledettségből.

 „Az igazgató mindig boldog…" – kezdte a könyvről szóló bemutatót dr. Holló József ny. altábornagy, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatója – ha ilyen könyvet bocsáthat útjára. A kötet szerkesztőbizottsága kiváló munkát végzett. Amikor százötven évvel ezelőtt, ifjabb gróf Andrássy Gyula megszületett, egy csodálatos pálya indulhatott el. Olyan politikus lett belőle, aki foglalkozott a társadalommal, annak problémáival, a gazdasággal, a történelemmel, hadügyi kérdésekkel. Személyében egyidejűleg volt kül- és bel-, gazdaság- és társadalompolitikus, történész, hadtudós, heraldikus, jogfilozófus, mecénás, mai szóval „európai utas", intelligens menedzser és még mi minden, ezeken kívül. Életével példaként szolgálhat a fiatalok és idősek számára egyaránt. Olyan példa, akit talán tanítani is kellene.

A második Wekerle-kormány belügyminisztere, az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó közös külügyminisztere, nemcsak politikus volt a dualizmus korában, hanem páratlan kulturális és tudományos ismeretekkel felruházott polihisztor. Méltán szerepel nemzetünk nagyjai között. Tudományos tevékenysége elismeréseként 1904-ben a Magyar Tudományos Akadémia tagjai közé választották. Neveltetése révén nemzetiségére büszke emberré vált. A száműzött Rákóczi című könyvében így fogalmazott: „Megingathatatlan meggyőződésem, hogy igazi nagyság, igazi mély hazafiság és áldozatkészség sohasem lehet hiábavaló és mindig a nemzeti erő egyik legfontosabb forrása marad."

Politikai pályafutása a diplomácia területén kezdődött, majd idehaza bekapcsolódott a belpolitikai életbe. Belügyminiszterként rendkívül sokrétű tevékenységet végzett. A határrendészettől a tuberkulózis elleni harcig, szinte mindennel foglalkozott. Az örök erkölcsi értéket, az etikai ideálokat szent meggyőződéssel védte. Máig, akár ránk is érvényes az a kijelentése, mely szerint: „…semmi sem lehet méltóbb tárgya a magyar figyelmének és semmi sem használhat többet nekünk, mint múltunk emlékeivel való foglalkozás." Hitt a jogban, a törvényességben és az emberi haladás ideáljában. Személyesen ellenőrizte a járványügyi intézkedéseket, figyelt a vidéki lakkosság orvos-ellátottságára, a várostervezésre, műemlék-védelemre és az irodalomban is maradandót alkotott. A „Nagy háború" előestéjén hívta fel a figyelmet arra, hogy a magyarság csak a művészeti életben elért eredményeivel válhat a Nyugat szemében megbecsült néppé, mert a művészet a nemzet tükre. Ezeket a szavait ma is megfogadhatjuk, éppúgy, mint a következőket: „Az alkotmányjog a legnemzetibb jogság. Szorosan összefonódik az állam sorsával!"

 Miért kell, miért érdemes Andrássyval foglalkozni – kérdezte Jeszenszky Géza volt külügyminiszter? Mert most vagyunk abban a helyzetben – mondta, hogy megpróbáljuk az előző század magyar politikusait, nagyjait megfelelően a „helyükre tenni". Az elmúlt évtizedekben ugyanis a történelmi megítélést erősen zavarta a politika. Lehetetlenné tette a kiegyensúlyozott ítéletalkotást és azt is, hogy az új nemzedékek egyáltalán megismerjenek bizonyos – saját korukat meghatározó – személyeket. Keressük azokat a modelleket, példaképeket, akiket nyugodt lelkiismerettel állíthatunk a fiatalság elé – és Andrássy ennek is megfelel. Társadalmi, közéleti, politikai tisztségeit nem az arisztokrata, hanem a sokoldalúan művelt, elfogulatlan ítéletekre képes ember kapta. Világnézete, Európa-képe, külpolitikai credo-ja a mai napig aktuális. „A jövő külpolitikája" című írásában javasolja: „Foglalkozzunk intenzívebben, mint eddig tettük, a külföld viszonyaival. Tanulmányozzuk Európa belső fejlődését, állandóan és kitartóan. Sajtónk fektessen nagyobb súlyt a külföld ismertetésére. A nevelésben fektessünk nagy súlyt a nyelvek tanítására. (…) Magyarország történelmét is csak úgy érthetjük meg, ha világtörténelem keretei közé tudjuk beállítani és a nagy nemzetközi hatásokat, összefüggéseket folyton szem előtt tartjuk." Ezek a szavak kivétel nélkül mindenki számára irányt mutatóak maradtak napjainkig is. Andrássy pályájának tragikuma nem abból áll, hogy négy-öt napig volt csak külügyminiszter, akkor, amikor a veszett fejszének a nyelét sem lehetett már megmenteni. Inkább abban, hogy noha ígéretes külügyi pályára készült, hazafiságból, a magyar belpolitika nehézségeit látva, mint meggyőződéses kiegyezés-párti, belpolitikai szerepet vállalt. Ha nem így dönt, akár sokkal korábban, talán már 1908-ban lehetett volna a Monarchia közös külügyminisztere. Elkerülhettük volna a háborút és ezzel minden másként alakul!

 A mű megszületésének körülményeiről az Ifjabb Gróf Andrássy Gyula Alapítvány kuratóriumának tagja, dr. Szeiler Erika szólt. Kiemelte: mivel a magyar történelemnek sok nagy egyénisége volt, társadalmunk, történetírásunk felelőssége, hogy mennyire őrizzük meg és adjuk át őket a köztudatnak. A most megjelent és bemutatott könyv egy valódi civil kezdeményezés eredménye. A kutatók számára világossá vált: ennek a hatalmas pályaívnek legnagyobb értéke, hogy a legnehezebb korszakban sem bicsaklott meg, sohasem adta fel elveit, nem alkudott meg a sorsával. Életével, munkásságával kiérdemelte, hogy a „Magyarok Galériájában" helyet foglalhasson. Megemlékezni kötelességünk, ezért jött létre az Andrássy Gyula Alapítvány és kért fel tudós történészeket „Az európai utas" egyes fejezeteinek megírására.

 A könyvbemutató szervezői – a százötvenedik évforduló kapcsán – az alkalom ünnepélyesebbé tétele érdekében, meg kívánták idézni az 1880-85 között épült, a magyar történelmi romantika legnemesebb elemeit őrző, tiszadobi Andrássy kastély egykori hangulatát. A Hadtörténeti Intézet és Múzeum márványtermében Jandó Jenő, Kossuth-díjas zongoraművész Beethoven, Schubert, Bartók darabokat és Liszt, VIII. Magyar Rapszódiáját játszotta.

 Az Ifjabb Gróf Andrássy Gyula Alapítvány kuratóriumának elnöke, dr. Horváth Attila zárszavában annak a reményének adott kifejezést, hogy az ünnepségsorozat nem zárul le végleg a könyv bemutatójával. Talán már a közeljövőben sor kerülhet ifj. gr. Andrássy Gyula egészalakos bronzszobrának felállítására Budapest szívében, az Erzsébet téren. Terveik szerint egy olyan akadémia is létrejöhet, ahol magyar politikusokat, külpolitikusokat képeznek majd, lehetőleg olyan színvonalú szakemberré, mint amilyen Andrássy Gyula is volt.

 

Az európai utas – Ifjabb Gróf Andrássy Gyula emlékezete

Hadtörténeti Intézet és Múzeum 2010

ISBN 978 963 08 00006

Haxel Kft. Nyomda

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük