A társadalmi, a kulturális érettség megállapítása egy adott személynél korántsem napjaink terméke. A korai kultúrákban is megjelentek, és áthagyományozódtak a nemzedékek között a különböző beavatási lépések, melyek megtételéhez nem egy kultúrában komoly tanulmányokat kellett teljesíteni.( A teljes tanulmány letölthető a cikk végén lévő linkről!)

 

 

A társadalmi, a kulturális érettség megállapítása egy adott személynél korántsem napjaink terméke. A korai kultúrákban is megjelentek, és áthagyományozódtak a nemzedékek között a különböző beavatási lépések, melyek megtételéhez nem egy kultúrában komoly tanulmányokat kellett teljesíteni.( A teljes tanulmány letölthető a cikk végén lévő linkről!)

 

 S természetesen ezek teljesítéséről számot adni. Részben a beavatáskor, részben azt követően, vagy akár attól függetlenül a mindennapokban. Ennek kezdeteit az egyházi oktatás, illetve a céhes szakképzés példáján is bemutathatóak. Azért is, mert a ceremoniális eredményhirdetések gyökerei is bemutathatóak általuk. Valamint az a társadalmi előny is, mely az egyes képzések teljesítésével az egyes egyénre hat vissza. A presztízs növekedésével.

Ugyanakkor bemutatható ezeken keresztül a vizsgáztatás követelményrendszerének egységesülése is, mely globalizációs folyamat ma, egy komplexebb szinten ismét lezajlóban van. Ami azt is jelzi, hogy egyfajta társadalmi minősítésre, a tudás bemutathatóságára, a tudásról való számot adás képességére meg van az általános társadalmi igény. Ez volt korábban is az alapja annak, hogy kialakult az a rendszer, amit az érettségi vizsga letétele jelez. Alapvetően azt igazolandó, hogy a tanulmányaiban odáig, az érettségi vizsgáig eljutott tanuló valóban eleget tesz mindazon követelményeknek, mely a közösség érett tagjává emeli. S amely követelmények értelemszerűen dinamikusak, az adott közösség normáinak, elvárásainak megfelelően.

Manapság azonban szinte minden tanév végén megfogalmazódik a kérdés, hogy „kell-e nekünk érettségi?". Nem is teljesen megalapozatlanul, mivel az érettségi eredmények hivatalos statisztikája is sokkal inkább egy torz minősítési rendszer megvalósulását sejtetik. Olyat, mely szinte biztosan alkalmatlan az igazán kiválók érdem szerinti minősítésére. Mindeközben a közvélekedés szerint tanulmányi túlélést biztosítanak azoknak is, akik tanulmányi teljesítménye szinte csak az érettségi vizsgán való fizikai megjelenésre korlátozódik. A hétköznapok vélekedése e téren talán sarkított, de az adatok azt sugallják, hogy nem teljesen megalapozott. Így a valós minősítésre alkalmas vizsga létjogosultsága körüli viták sem teljesen alaptalanok. Ennek a kérdéskörnek a körüljárását tartalmazza a Budapesti Corvinus Egyetemen készült szakdolgozat, melynek címe is az, hogy „Kell-e nekünk érettségi?".

A kérdésre, hogy szükséges-e az érettségi, a szakdolgozat feldolgozása alapján attól függően lehet válaszolni, hogy a vizsgákra, vagy a beavatásra gondolva fogalmazzuk-e meg a választ. A vizsgára, mint ceremóniára, mint társadalmi presztízsében megítélt aktusra nem biztos, hogy szükség van. Vagy nem biztos, hogy abban a formában van szükség, amit az adott társadalmi bürokrácia nyújtani tud, nyújtani képes. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a társadalmi, és kulturális érettség semmilyen minősítésére nem lenne szükség. Az adott vizsga nevétől függetlenül.

Simay Endre István

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük