Szabadon választható

Amikor Kovács XXI. Jánosné boltba menet a sarkon beleütközött az idegenbe,nem gondolta volna,hogy ez az apró malőr fenekestől felforgatja az életét, és bizonyos apró változásokat eszközöl benne. Az idegen összes ruházata egy hosszú ballonkabát volt, pipaszár lábain nem volt se zokni, se cipő, sőt, az igazat megvallva, egy vastag koszrétegen kívül semmi sem volt rajta. Borostás arca beesett volt,szája sarkából sodort cigaretta lógott, de nem volt meggyújtva. Szemei kékek voltak, de fakók, homályosak, mindenfajta életszikra hiányzott belőlük.

Amikor Kovács XXI. Jánosné boltba menet a sarkon beleütközött az idegenbe,nem gondolta volna,hogy ez az apró malőr fenekestől felforgatja az életét, és bizonyos apró változásokat eszközöl benne. Az idegen összes ruházata egy hosszú ballonkabát volt, pipaszár lábain nem volt se zokni, se cipő, sőt, az igazat megvallva, egy vastag koszrétegen kívül semmi sem volt rajta. Borostás arca beesett volt,szája sarkából sodort cigaretta lógott, de nem volt meggyújtva. Szemei kékek voltak, de fakók, homályosak, mindenfajta életszikra hiányzott belőlük.

– Elnézést ! -mondta, tompán. – Figyelmetlen voltam.

Kovács XXI. Jánosné zavartan bólintott és sietett volna tovább, mert az idegen rettenetesen büdös is volt.
De az utána szólt:

-Úgy látom, kishölgy, Ön problémákkal küszködik,ha gondolja, segíthetek….

Kovács XXI. Jánosné nem szokott szóba állni az ilyen alakokkal, mindig lelkiismeret furdalása támadt tőlük.
De ez a mondat valamiért megállította,bár szégyellte magát érte.

– És maga ezt honnan tudná?!- vetette oda.

– Tudom és kész. – hangzott a válasz. – Ha gondolja,néhány részletet megosztok önnel,egyfajta bizonyításként! Ön most boltba megy,hogy az ebédhez valót megvegye,otthon hagyva a férjét,akivel épp most veszett össze,és kislányát,aki beteg.
Kovács XXI. Jánosné megdöbbent,és teljesen zavarba jött.

– Maga honnan tudja ezeket?- kérdezte.

– Már mondtam,tudom,és kész!Ha lehet,térjünk inkább a tárgyra,tudja sokszor nagyon fárasztó a felesleges kíváncsiság. A lényeg,hogy Önnek segítségre van szüksége,és én tudok segíteni!Inkább azon gondolkodjon, hogy hogyan és mit kérjen.

Kovács XXI. Jánosné határozottan érezte,hogy élete leghülyébb szituációját éli át egyébként elég unalmasnak mondható élete alatt,de úgy döntött,továbblép megdöbbenésén,és komolyan veszi az idegent.

– Bármit kérhetek?

-Nos, én cenzúrázok,mert nem vagyok jó tündér,de bizonyos korlátokon belül, igen…

Eme kijelentés hallatán Kovács XXI. Jánosné gondolkodóba esett,de arra nem vette a bátorságot,hogy megkérdezze az idegent,hogy a korlátozások mire terjednek ki pontosan,és végül is,majd kiderül….

– Szeretném,ha meggyógyulna a kislányom. -bökte ki.

-Kovács XXI. Jánosné,maga nagyon önzetlen és nemes,ez már meg is történt!-szólt az idegen, és az asszony most látott valami érzelmet az idegen szemeiben.-Kérem,a következő kérése legyen kicsit önzőbb!

-Hát,szeretném,ha megjavulna a házasságom…. -gondolkodott el Kovács XXI. Jánosné.

-Gondolja,hogy kutyából lesz szalonna,Kovács XXI. Jánosné?-kérdezte az idegen kissé élcelődőn.-Tudja,ezt a kérését azért nem teljesítem, mert általában az emberi problémák megoldása nem az én feladatom, és ezt maga is meg tudja oldani!

– Akkor talán sok pénz……..- harapta be ajkát idegesen Kovács XXI. Jánosné.

-Kicsinyes se legyen,kérem. Mondja,maga mit kezdene mégis annyi pénzzel? Hiszen most is jut magának mindenre,amire igazán szüksége van! Az egy olyan teher lenne magának,ami idővel meg is károsítaná,ezért ezt a kívánságot nem teljesítem!

Kovács XXI. Jánosné elgondolkozott, és rájött,hogy az idegennek igaza van.

– Talán boldogság? -kérdezte.

– Maga boldog,kishölgy,csak nem tud róla!Miért kívánna olyat,ami megvan Magának?

-Mert nem érzem boldognak magam!- fakadt ki Kovács XXI. Jánosné. – És hiába a családom,néha olyan rettenetesen magányosnak is érzem magam!

– Akkor talán magácskának talán egyfajta megváltásra volna szüksége!Tudja,ezen könnyen lehet segíteni,mire hazaér,megkapja a választ!

-Nagyon köszönöm!- Kovácsné őszinte hálát érzett,és felmerült benne az öröm, az ígéret reménységétől.
-Nos,-szólalt meg az idegen mentegetőzve.-magának nincsen több kívánsága,valahogy az-az érzésem!
Kovács XXI. Jánosné csendbe bólintott.

-Tudja,lehet,hogy hülyén hangzik,de most nekem volna Önhöz…Az a helyzet,hogy mivel ebbe a szánalmas embertestbe vagyok bezárva,vannak olyan igényeim, amik csak ezen a fizika síkon érthetőek,de ezek megvalósításához szükségem volna némi apróra,ha lehetséges…… Kovács XXI. Jánosné az újabb megdöbbenéstől majdnem hisztériás rohamot kapott, de hirtelen zavarában gyorsan leszámolt némi pénzt az idegen markába,és gyorsan továbbállt. Nem gondolkodott az ellentmondásokon,és a megváltás is pontosan akkor érte,mikor hazaért,ahogy az-az ember megígérte.

A konyhai ablak alatti beugróban látható kartonpapírok,és takarók egy meghitt fészket varázsoltak a hideg betonon,és közelebb menve még azt is hallotta,ahogyan a férje tesz-vesz a konyhában.

Ekkor annyira nevetni kezdett,hogy még a hasa is belefájdult. De azt később sem értette,hogy a kislánya hogyan gyógyult meg,mire hazaért…

Bartos