Szakdolgozat

Egy  másodéves bölcsészhallgató különleges feladatot kapott az ELTE Irodalomtörténeti Tanszékétől. Szakdolgozatot kellett írnia „Pénzügyünk és irodalom" címmel. Először elcsodálkozott (hogy kerül a csizma az asztalra?), de aztán eszébe jutott: annyi furcsaság történik manapság a felsőoktatásban, hogy ez is belefér. Azonnal hozzálátott a feladat elvégzéséhez. Íme a dolgozat:

Egy  másodéves bölcsészhallgató különleges feladatot kapott az ELTE Irodalomtörténeti Tanszékétől. Szakdolgozatot kellett írnia „Pénzügyünk és irodalom" címmel. Először elcsodálkozott (hogy kerül a csizma az asztalra?), de aztán eszébe jutott: annyi furcsaság történik manapság a felsőoktatásban, hogy ez is belefér. Azonnal hozzálátott a feladat elvégzéséhez. Íme a dolgozat:

   Pénzügyünk irodalmi összefüggéseivel eddig csak keveset és felületesen foglalkoztak a kutatók, jóllehet napnál világosabb a kapcsolat. Pénzre van szükségük az irodalom művelőinek, és az írók gyakran hivatkoznak a pénzre. De nézzük a tényeket.

   Mély bölcsesség lakik Seneca, római államférfi és író szavaiban: „A pénz senkit sem tesz gazdaggá." Érdekesen kapcsolja össze a pénzt a tudással Petronius Titus szatíraíró, Nero császár udvarmestere. Satyricon c. művéből egy mondat: „Hamarosan megtudod, hogy apád a tandíjat elfecsérelte. (Valószínűleg ez ihlette Karinthy Frigyest a „Visszakérem az iskolapénzt" remek egyfelvonásosának megírására.)  Zárjuk az ókort Juvenalis soraival: „Senki sem kérdi a pénz honnét, csak meglegyen egyszer."

   „A pénz olvasva jó" – írja Lope de Vega és tanácsát tovább fejleszti: „A pénzt keresd, barátom, mert a becsület, az már rég a pénz." Heine, német költőfejedelem panaszkodik: „Itt csak annak van joga élni, kit a pénz fölvet." Továbbá így fohászkodik: „Uram! A legjobbnak találom, hogy itt a földön élni hagyj; ó, csak segíts a nyavalyámon, és valami kis pénzt is adj!" (A gondolatot  megtaláljuk Stein-Bock: Hegedűs a háztetőn c. musicaljében a „Ha én gazdag lennék…" befejező soraiban.)

   A francia irodalom művelői is sokat foglalkoztak a pénzzel. „Flastrom a pénz, minden hibára" írja La Fontaine, „Pénz nélkül a rang nyavalya" – teszi hozzá szókimondóan Racine. Balzac viszont úgy véli, hogy „Minden az érzelem, hiszen a pénzből is csak ez csinál valamit." Schopenhauer a legpesszimistább filozófus így vélekedik: „Semmiféle pénzt nem használhatunk fel jobban, mint azt, amellyel megcsalattuk magunkat: mert közvetlen tapasztalást vásárolhatunk rajta."

   A sort Katona József Bánk Bánjával, Tiborc bölcs mondataival zárnám: „Szép pénz; de adhatsz-é hát mindenik szűkölködőnek? Ha mást nem adhatsz, úgy annál, kinek adsz, még szegényebb vagy. Vigyázz, hogy egy zsivány tömött erszényeddel együtt ne lopja el nagylelkűségedet!"

A dolgozat javítását végző adjunktus megjegyzése: Látszik, hogy a témát alaposan tanulmányozta, de a bevezetés-tárgyalás-befejezés szerkezete némi aránytalanságot tükröz. A néhány felületes megfogalmazás ellenére „jó" minősítést adok.

Láng Róbert