Mindenki tudja, hogyan pusztította el Pompeji városát a Vezúv kitörése 79-ben, de azt már kevesebben, hogy a város egy sátánistából lett boldoggal büszkélkedhet.

Mindenki tudja, hogyan pusztította el Pompeji városát a Vezúv kitörése 79-ben, de azt már kevesebben, hogy a város egy sátánistából lett boldoggal büszkélkedhet.

Bartolo Longo 1841. február 10-én született egy Brindisi környéki kisvárosban, Latianóban, mélyen hívő családban. Anyja halála után eltávolodott a hittől; egyetemistaként Nápolyban egy okkultista társasághoz csatlakozott. Szeánszokon, orgiákon vett részt, de ez nem volt elég: mindent megtett azért, hogy nyilvánosan lejárassa a kereszténységet, és sok katolikust csábított okkult szertartásokra. Mindez nem tette boldoggá: depresszió, paranoia, zavartság, idegesség lett úrrá rajta. Sátáni víziói támadtak, megromlott az egészsége, végül idegösszeomlást kapott.

Kétségbeesett állapotában néhai édesapja hangját hallotta: „Térj vissza Istenhez!" Egy régi baráthoz fordult segítségért, aki meggyőzte, hogy hagyja el a sátánizmust. Bemutatta Alberto Radente domonkos szerzetespapnak, aki meggyóntatta és segített rendezni az életét.

Egy esti séta közben Longo mély misztikus élményt élt át. „Állapotomon töprengve mély kétségbeesés lett úrrá rajtam; kis híján öngyilkos lettem. Azután Alberto atya hangja kezdett visszhangozni fülemben: 'Ha üdvözülni akarsz, terjeszd a rózsafüzért. Maga a Szűzanya ígéri ezt.' E szavak világosságot gyújtottak lelkemben. Térdre ereszkedtem. 'Ha ez igaz… akkor terjeszteni fogom rózsafüzéredet'" – idézte fel később a történteket.

Longo ezt követően nyilvánosan megtagadta a spiritizmust, majd 1871. március 25-én belépett a domonkos harmadrendbe. A Rosario nevet vette fel, a rózsafüzér tiszteletére. Egy karitászcsoporthoz csatlakozott; itt ismerte meg di Fusco gróf özvegyét, akit egy évvel később feleségül vett.

Feleségével rózsafüzér-társulatot alapítottak, melyhez valaki felajánlott egy egyszerű, művészinek aligha nevezhető Szűzanya-képet. Rózsafüzér Királynőjét ábrázolta Szent Domonkos és Sienai Szent Katalin társaságában. Longo felújíttatta a képet, és egy szintén általa felújított pompeji templomban helyezte el 1873 októberében. Szinte órákkal a kép elhelyezése után csodákról kezdtek beszámolni az emberek. A zarándokok tódultak a templomba, ezért a nolai püspök hozzájárulásával Longo egy nagyobb templom építéséhez fogott, amelyet 1891-ben szenteltek fel, 1939-ben pedig bazilika rangjára emeltek. 

Bartolo Longo élete végéig töretlenül népszerűsítette a rózsafüzért és a Szűzanya tiszteletét. Szórakozóhelyeken beszélt a fiataloknak az evangéliumról és az okkultizmus veszélyeiről. A szentség hírében halt meg 1926-ban. II. János Pál pápa 1980. október 26-án boldoggá avatta. A szertartáson harmincezren vettek részt; 2008. október 19-én pedig, amikor XVI. Benedek pápa ellátogatott a szentélyhez, ötvenezer zarándok volt jelen – írja a Catholic Herald.

Magyar Kurír

(mk)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük