aragoniai_katalin.jpg

A boldogtalan Aragóniai Katalin egy XIX. századbeli festményen

Ezt a mesét azért mondom el, hogy honleányaink okuljanak belőle.

   Egyszer volt, hol nem volt, még a XVI. században egy spanyol királylányka, Aragóniai Katalin. Szigorú katolikus nevelésben részesült. A Biblia ismerete mellett klasszikus irodalmi műveket olvasott és folyékonyan beszélt latinul. Anyja külön figyelmet fordított arra, hogy megtanuljon főzni, sütni, szőni és varrni. Arra készítették fel, hogy mindig kötelességtudó, hűséges és engedelmes feleség legyen. Sokoldalú érdeklődése nem ismert határokat. Tanulmányozta az angol történelmet, elsajátította az alapvető ismereteket az angol etikettről. Tizenhat éves korában hallott először Henrik walesi hercegről, akiről rózsaszínű leány-lakosztályában sokszor álmodozott. Hiába intették őt bölcs tanárai és szerető udvarhölgyei, hogy Henrik igen hiú és lobbanékony természetű férfiú, aki valósággal habzsolja az életet, mind az ételek, mind pedig a nők terén, továbbá gyakran néz a pohár fenekére. Igaz, szerette a költészetet, a zenét, a táncot, a lovagi játékokat és az építészetet, de goromba modora volt és sokszor nem tudott uralkodni magán.

   Katalin nem hallgatott az okos szóra, útnak indult Angliába. La Corunában szállt hajóra, ügyet sem vetve a viharos tengerre. Három havi hánykolódás után érkezett meg az angliai Plymouth kikötőjébe. Onnan a London melletti királyi székhelyre, Richmondba. VII. Henrik  király kíváncsi volt, hogy az ara valóban olyan egészséges és szép, mint ahogyan azt híresztelték. Katalin azonban spanyol szokás szerint fátylat viselt, amelyet a házasság érvényesítéséig nem vehetett le. Aztán mégis meggondolta magát és felfedte arcát. A király megkönnyebbüléssel fogadta, hogy fia jövendőbelije valóban szemrevaló. Katalin hófehér bőrrel, tojásdad alakú arccal és arany vörös árnyalatú szőke hajjal rendelkezett.

   Az eljegyzés és az esküvő között szomorú dolog történt. VII. Henrik király váratlanul elhunyt és az uralkodó immár VIII. Henrik lett. Ez nem változtatott a szerelmükön, az új uralkodó feleségül vette Katalint.

   Egybekelésüket a legnagyobb pompával ünnepelték meg Greenwichben. Katalin ezek után részt vett a király koronázásán a Westminster apátságban, ahol Katalint is királynévé koronázták, ami ritkaság volt abban az időben. A királyné  aranykoronát viselt, hat zafírral és gyöngyökkel kirakva, és aranyjogart, csúcsán galambbal. Úgy nézett ki, hogy minden a legnagyobb rendben van.

   Eleinte minden rendben is ment, aztán kezdődtek a bajok. Katalin mértéklesen evett, Henrik mértéktelenül falt. Köszvényt is kapott a sok hústól. Gyakran goromba volt, néhányszor meg is legyintette Katalint. Ráadásul szeretőt tartott Mary Boleyn személyében, erről az egész udvar tudott, kivéve Katalint.

   1526-ban, amikor mi a muszlimokkal csatáztunk, VIII. Henrik megismerkedett Boleyn Annával, ez hatalmas változást hozott Katalin életében. Henrik válni akart, ennek részletei meghaladják kis mesém kereteit. Katalin szenvedett, ki kellett költöznie a palotából. A királyi férj Katalin híveit kivégeztette, ékszereit erőszakkal visszavette. Katalin életének utolsó huszonöt évét szegénységben és boldogtalanságban töltötte el.

   Magyar honleányok! Tanuljatok a meséből. Ha az a legény, aki teszi nektek a szépet olyan, mint VIII. Henrik, hiú és lobbanékony természetű, goromba, habzsolja az életet, mind az ételek, mind a lányok tekintetében, gyakran néz a pohár fenekére, nem tud magán uralkodni, ne kössétek hozzá a sorsotokat. Mert aztán jönnek a gyerekek, a családon belüli erőszak, a válás, és a boldogtalanság.

Láng Róbert

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük