Tartozunk és követelünk

A közélet iránt érdeklődő, híreket olvasó, hallgató állampolgár tapasztalhatja milyen sok szervezet, intézmény, vállalat, hivatal követel pénzt az államtól. Nyilván meg is tudják indokolni igényeiket.

De bármennyire is furcsa, az államnak nincs pénze. Bevételei és kiadásai vannak. A bevételekből fedezi az állam a fenntartásához szükséges kiadásokat. Ezt hívják büdzsének, költségvetésnek. Persze az állam utasíthatja a pénzjegynyomdát, hogy nyomjon több pénzt. Vagy a bankokat, hogy bocsássanak ki fedezetlen hiteleket. Ekkor következik be a hiperinfláció. amely mindenkinek rossz, az állampolgároknak, vállalatoknak, szervezeteknek. Természetesen az államnak is. A fizetések, nyugdíjak, megtakarítások értéke csökkenne, majd köddé válna, a pénz elértéktelenedne. Épp 75 éve történt hasonló Magyarországon. Ha megkérdezzük nagyszüleinket, vagy utánaolvasunk, rájöhetünk milyen borzasztó volt akkoriban az élet.

Az állami bevétel egyik fontos forrása a személyi jövedelemadó. Az adott évben (adóév) bármilyen jogcímen és formában megszerzett bevételeink után fizetjük. Vannak kivételek is, például a nyugdíj, segélyek, kártérítés, családi pótlék, szerencsejáték nyeremény és hasonlók.

Hazánkban a hazai személyi jövedelemadót 1988-ban vezette be a rendszerváltás előtti utolsó kormány. Volt egy adómentes sáv, a minimálbéresek nem fizettek adót. Majd következett nyolc lépcső (adósáv) és a legmagasabb jövedelműek 60 százalékos adót fizettek.

Bárhonnan is nézzük, a magasabb jövedelemmel rendelkező társadalmi csoportok érdekérvényesítő képessége nagyobb, mint a többieké. Négy év múlva már csak 40 százalékos adó fizettek a legmagasabb jövedelműek. Majd folyamatosan csökkenni kezdtek az adósávok és az adókulcsok, ma már egységesen 17 százalékos személyi jövedelemadót fizet mindenki, a legmagasabb jövedelműek is.

Mit tehetünk ebben a helyzetben? Törekedjünk az adóévben minél magasabb jövedelemre szert tenni. Persze a törvények pontos betartásával, ideértbe az adótörvényeket is.