Lorca utolsó és talán legjobb drámája a Bernarda Alba háza, melynek bemutatója január 30-án látható a Békéscsabai Jókai Színházban Béres László rendezésében. A különleges színházi jelrendszert használó előadást átszövi a flamenco tánc világa.

 

Lorca utolsó és talán legjobb drámája a Bernarda Alba háza, melynek bemutatója január 30-án látható a Békéscsabai Jókai Színházban Béres László rendezésében. A különleges színházi jelrendszert használó előadást átszövi a flamenco tánc világa.

 

Federico García Lorca Bernarda Alba háza című művének próbái három hónapja folynak. Ez rendkívül intenzív és hosszú felkészülésnek számít a színházi körökben. Azóta a Jókai Színház flamenco-lázban ég, a színészek a táncteremben izzadnak, a folyosókon spanyolgitár-muzsika szól. Flamenco szakértő tanárt kértek fel koreográfusnak az előadáshoz Bajnay Beáta táncművész személyében, hiszen Béres László rendező elsősorban táncmozdulatokra, képekre – és kevésbé szövegre – adaptálta a Lorca művet.

 

Bernarda Alba (Kovács Edit, Domján Edit-díjas színművész) otthonát – férje halála után – börtönné változtatja, ugyanis a hagyományoknak megfelelően a nyolcéves gyász ideje alatt a kinti világra néző minden ajtó és ablak becsukódik. Ez boldogtalanná teszi a zordon, kemény akaratú asszony és más-más természetű leányai életét. A házban élők nőisége pusztulásra van ítélve, börtönükből az út csak fizikai vagy szellemi szabadságuk teljes feladásához vezet. A Halálkatlanból csak holtan, vagy tébolyultan lehet szabadulni.

 

A színpadon az egyetlen férfi szereplő, Pepe Romano bőrében Vadász Gábor látható, aki énekel és szintén flamencot táncol. Karakterét eredetileg nem írta a műbe Lorca, csak beszélnek róla a szereplők, de ebben a színpadi változatban meg is elevenedik, mint egy szimbólum, éppúgy, mint az ugyancsak megelevenedő falu népe, ami a megbéklyózó normarendszert diktálja.

 

Az Andalúziában játszódó történetet átszövi a spanyolos temperamentum:

szenvedély, tűz, féltékenység, tánc, gyász és magány. Nyelvezete a rövid és tömör replikákra lecsupaszított lorcai szöveg és a flamenco világának (tánc, zene, ének) találkozásából születik meg. Ebben a színházi jelrendszerben egyformán fontos a hang, a gesztus, a ritmus és a látvány.

 

Nem túlzunk, amikor azt állítjuk, különleges produkció van születőben, reményeik szerint akár fesztiváldíjak elnyerésére is méltó lehet. A gyász és a tűz, szenvedély és féltékenység, az elnyomás és a szabadság szenvedélyes megütközése elevenedik meg egy család életének a bemutatásán keresztül a Jókai Színház színpadán.

Az előadás "halálkatlan" díszletét a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Jászai Mari-díjas díszlettervező, Székely László tanár úr álmodta meg, a tanítványa, Bodnár Enikő pedig a jelmezeket tervezte.

 

A január végi bemutató és díszbemutató után egész februárban műsoron tartja a Bernardát a Jókai Színház.

 

2015. január 30. 19:00 – Bemutató

2015. január 31. 19:00 – Díszbemutató

Federico García Lorca: Bernarda Alba háza

 

http://jokaiszinhaz.hu

 

Lantai József

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük