Űrhódítás

Hivatalos felmérések szerint az Amerikai Egyesült Államok lakosságának 37 százaléka hisz a földönkívüli lényekben, 3 százalékuk legalább egyszer már találkozott is velük. Évente rendeznek Ufó-Világkongresszust, ahol az öt földrészről érkező résztvevők beszámolnak élményeikről. Ehhez egyébként nem kell Amerikába mennünk, 2013. március 2-án Magyarországon is rendeztek Ufó-Kongresszust.

Hivatalos felmérések szerint az Amerikai Egyesült Államok lakosságának 37 százaléka hisz a földönkívüli lényekben, 3 százalékuk legalább egyszer már találkozott is velük. Évente rendeznek Ufó-Világkongresszust, ahol az öt földrészről érkező résztvevők beszámolnak élményeikről. Ehhez egyébként nem kell Amerikába mennünk, 2013. március 2-án Magyarországon is rendeztek Ufó-Kongresszust.

   Véletlenül kezembe került az idei amerikai Ufó-Világkongresszus egyik hozzászólólása, amelyet  ez úton bocsátok az erre fogékonyak rendelkezésére.

   Dick Wittington a mikrofonhoz lépett. Tisztelt Világkongresszus, Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy beszámoljak egy nyári éjszaka történetéről. Megismertem egy űrbéli asszonyt. Európai származású vagyok, dédapám a híres-hírhedt Drakula, alias II. Vlad Tepes havasalföldi vajda volt. Talán ezért is vonzódom az átlagosnál jobban az ezoterikus eseményekhez.

   Szóval éjjel, úgy két óra körül egyre erősödő zúgást hallottam. Első gondolatom az volt, hogy a Halley-üstökös csóvájából válhatott ki egy azonosítatlan repülő tárgy, egy ufó és az közeledik a kertemhez. Kinyitottam az ablakot, nem láttam semmit, de a zúgás egyre erősödött. Egyszer csak megpillantottam kedvenc rózsabokromnál egy szivar alakú, égszínkék torpedót és a fülsiketítő zaj megszűnt.

   Így utólag visszagondolva az eseményekre magam is csodálkozom, hogy egyáltalán nem ijedtem meg, inkább kíváncsivá tett a mintegy kétméteres objektum. Nyugodt léptekkel a szekrényhez mentem a fényképezőgépemért. A vaku villanásakor kinyílt a torpedó ajtaja és egy pici baba mászott ki belőle. Jobban megnézve láttam, hogy a mindössze ötven centiméteres élőlény egy asszony formáját mutatta. Ezüst és bronzvörös ruhája szorosan tapadt rá minden szempontból tökéletes alakjára. Roppant vonzó, nőies teremtés volt, a méretétől eltekintve.

   Szívére tette a kezét, majd kitárta piciny karjait és integetett, hogy jöjjek közelebb. Megszólítottam. Do you speak English?  Hi' Dick, válaszolta vékonyka hangján, nemcsak a nyelvedet értem, de a gondolataidat is. Átölelte a lábamat, metálkék haja épp a térdemig ért. Begónia vagyok a GCTP-800-as bolygóról. Engedd meg, hogy szeresselek. Én benne lennék, mosolyogtam, de hát te még gyerek vagy, az ilyesmit nálunk büntetik.

   Ha csak ez a baj, lépett az űrtorpedóhoz Begónia, megnyomott két gombot. Erre űrbaba mérete három és félszeresére növekedett. Ott állt előttem a 175 centiméter magas, gyönyörű, fiatal bombázó, utcahosszal nyerte volna meg a Miss World szépségversenyt. Úriember vagyok, nem részletezem a dolgot, egy csodás éjszakát töltöttünk együtt. Begónia reggelre nyomtalanul eltűnt a torpedóval együtt. Tisztelt Világkongresszus, Hölgyeim és Uraim, köszönöm, hogy meghallgattak.

*

Dick Wittington, negyven éves alkalmazott matematikus egy dolgot azonban elhallgatott a Világkongresszus küldöttei előtt. A történtek előtti este életében először és utoljára, puszta kíváncsiságból lenyelt egy lizergsav-dietilamid, népszerű nevén LSD-tablettát.

Láng Róbert