2013. március 22-én elkezdődött a Budapesti Tavaszi Fesztivál, majd szombat – vasárnap már programdömping, műfaji-kavalkád várta a nagyérdeműt. Szombaton megnyitott a Vörösmarty téren a Tavaszi Vásár, melyre elmentem, és utána irány a Thália Színház, ahol két hangversenyt adott a Nagyszínpadon a 100 tagú Cigányzenekar.

 

2013. március 22-én elkezdődött a Budapesti Tavaszi Fesztivál, majd szombat – vasárnap már programdömping, műfaji-kavalkád várta a nagyérdeműt. Szombaton megnyitott a Vörösmarty téren a Tavaszi Vásár, melyre elmentem, és utána irány a Thália Színház, ahol két hangversenyt adott a Nagyszínpadon a 100 tagú Cigányzenekar.

 

A Vörösmarty téri vásár 3 órai megnyitójáról átsétálva a délután 4 órai előadásra mentem el. Már a színház előtt és az előcsarnokban is nemzetközi vizeken éreztem magam, magyar szó alig-alig hallatszott, de aztán minden létező nyelv, amit akarnak ott volt. Hiába, el kell ismerni a legjobb hazai cigányprímásokból és muzsikusokból álló zenekar az egyik legismertebb magyar kulturális exportcikké vált az idők folyamán. Na és a sikeressége miatt. És itthon is vonzza a külföldieket.

 

Miután helyet foglaltam a nézőtéren, meglátva a színpadot elcsodálkoztam. Katonásan és több sorokban székek halmaza, hátsó sorban 11 nagybőgő álldogált várva a gazdáját, középtájon 5 cimbalom … hogy fog itt elférni 100 zenész. És elfért. Sorban jöttek, díszes ruhában, néhányan – természetesen a hegedűsök, a prímások – piros és kék mente vagy dolmányszerű felsőben, gondolom mindenki előtt fotókról ismert ez a fellépő ruha és persze majdnem 100 pár fekete lakkcipő. De most nem táncoló, hanem muzsikáló lakkcipősök. Csend lett, a vezér-cimbalmos halk ütésekkel elkezdte, és szerintem többen is felismertük, hogy csakis Hacsaturján Kardtánca lehet a nyitó dal. És valóban. Tökéletes hangzás, kezdésnek nem rossz. Mi más következhetett volna ezután, mint egy Brahms magyar tánc, méghozzá az V. Most írás közben hiába dúdolom, nem hallják, de talán ismerik.

 

Buffó Rigó Sándor és Lendvai Csócsi József volt a két főprímás, és mindketten tökéletesen értettek hozzá, hogyan lehet a közönséget az ujjuk köré csavarni. Különösen Csócsi József, aki már a tekintetével és önfeledt jókedvével uralta a nézőket, amit pislantott azt csináltuk, a pianoknál csendre intett, aztán ütemesen megtapsoltatott. Monti csárdás, Tell Vilmos nyitány, ütősen szólaltak meg. Emlékeztek Biharira Szentirmay Elemér szerzeményével, majd felcsendült a Hullámzó Balaton tetején. Ekkor hallhattuk, hogyan tud fájdalmasan szívszorongatóan megszólalva sírni egy hegedű. Le a kalappal. Sorra jöttek a nagy „slágerek", ifj. Johann Strauss, Liszt, Balkáni cigány egyveleg, Sarasate aztán még egy Brahms.

 

Igaz, hogy közben Ökrös Oszkár „a cimbalom Paganinije" olyan szólót vert le, hogy szem-száj tátva maradt a hosszantartó tapsról nem is beszélve. A közönség hihetetlen jól érezte magát, a koncert második részét majdnem végigtapsolta – ebben Csócsi József a ludas – mondhatnám olyan jókedv, mulatós hangulat fogott el mindenkit, hogy szinte a levegőben lógott a „mindenki az én vendégem" magyaros virtus beszólás. Na de félre a tréfával, a közel két és fél órás produkciót Dinicu Pacsirtája zárta volna. De nem zárta.

 

Úgy véltem, hogy a zenészek is ráéreztek a közönségre, és miként Buffó Rigó Sándor mondta, hogy ilyet nem szoktak csinálni, ráadásként egy Dankó Pista egyveleget elhúztak nekünk. Már a Pacsirta alatt megállapítottam, hogy nagyszerű élmény az együttes lehengerlő hangzása, utánozhatatlan virtuozitása. Három prímás varázsolta a nézők közé a pacsirták csicsergő csevegését párbeszédét, mintha nem is hegedű lett volna a kezükben.

Sportosan szólva mondhatnám szép volt fiúk, azaz bocsánat szép volt „Uraim".

 

Miként írásom elején említettem, szombat délután megnyílt a 33. Budapesti Tavaszi Fesztivál egyik kísérőprogramja, az április 14-ig nyitva tartó Tavaszi Vásár a Vörösmarty téren.

A rövid ünnepségen felszólalt Dr. Bagdy Gábor, Budapest pénzügyekért felelős főpolgármester-helyettese és Vitézy Zsófia fesztiváligazgató is.

Dr. Bagdy Gábor elmondta, a városvezetés nem csupán a kézművesek bemutatkozási lehetősége miatt tartja kiemelten fontosnak a Tavaszi Vásárt, hanem azért, mert a rendezvény a kézműves termékek és finomságok mellett nagyszerű kulturális lehetőségeket is tartogat látogatói számára. A főpolgármester-helyettes hangsúlyozta: azzal hogy a vásározók összejönnek, nem csupán vásárlóikat, de egymást is inspirálják.

Vitézy Zsófia kiemelte: idén is szigorú szempontok szerint válogatták a vásáron megjelenő kézműveseket. A portékáikat árusítók egy pályázat benyújtásával jelentkezhettek a vásárra, amelynek speciális, a húsvét és a tavasz tematikájára készült termékeket kellett tartalmaznia. A kiállítókat ezen pályázatok alapján egy szakmai zsűri válogatta ki. A fesztiváligazgató elmondta: a minden héten pénteken, szombaton és vasárnap látható és hallható programokat is úgy válogatták össze, hogy minden vásározó megtalálja a számára érdekes fellépőket.

A beszédek után kezdetét vette a kézműves-divatbemutató, amely során a vásár árusainak ruháiból, ékszereiből és egyéb kiegészítőiből láthatott zenés ízelítőt a hideg ellenére is szép számmal összegyűlt közönség.

Végül pedig a táncé lett a főszerep: Zsuráfszky Zoltán Kossuth-díjas táncművész és koreográfus vezényletével a Honvéd Együttes négy zenésze és nyolc táncosa segítségével a szatmári és kalotaszegi csárdás lépéseit tanította a vásári közönségnek.

 

www.btf.hu

 

Lantai József

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük