Mindörökké bejgli

Nincs Karácsony bejgli nélkül. Lehet, hogy az Éjféli Misére nem megy el mindenki, de bejglit mindannyian fogyasztunk. A karácsony este elengedhetetlen és örök szereplője ez a finom hagyományos sütemény. Sokan szeretjük, sokan esszük, elkészítése sokféleképpen történhet. „De senki nem vész össze azon, hogy a diós, vagy a mákos bejgli a jobb.” (Lackfi János axiómája.)

   Nevezhetjük mákos vagy diós tekercsnek is, kissé erőltetettnek érezném. Készíthetjük dióval, mákkal, újabban gesztenyével, meggyel, aszalt szilvával, de létezik meggyes-mákos, gesztenyés-szilvás, almás-mákos és káposztás változata is. Egyik sem az én esetem. Hiszek a népi bölcsességben, a diót rontás ellen kell enni, a mák pedig bőséget hoz a házhoz.

   A bejgli eredetileg Sziléziából (ma Lengyelország része, az Odera folyó környékén)  származik és ez a sziléziai kalácsfajta a XIV. század óta ismert Európában. Az elmaradhatatlan karácsonyi sütemény neve német jövevényszó, egykor hajlított, patkó alakú formájából származik. A bejgli (németül beugen = meghajlítani) osztrák közvetítéssel érkezett hazánkba és terjedt el a XIX. században. Magyarországon ekkortól kezdték német divat szerint ünnepelni a karácsonyt. Diós vagy mákos patkó változatban is ismert. Ezt nálunk pozsonyi kiflinek hívják. Kezdetben születésnapok, névnapok családi ünnepek süteménye volt, majd a reformkortól kezdve fokozatosan felváltotta a hagyományos karácsonyi kalácsot. Receptje először 1830-ban, a Magyar nemzeti szakácskönyvben szerepel. (Szerzője Czifray István szakácsmester.)

   Könyvespolcunk becses darabja Magyar Elek 1932-ben kiadott Ínyesmester szakácskönyve. „Készüljön bár omlós, avagy egyszerű kelt tésztából, legyen a tölteléke dúsabb vagy soványabb, a peigli mindig büszkesége a ház úrnőjének, akkor is, ha nem ő maga készítette, hanem a cukrásztól hozatta.”

   A bejglivel kapcsolatos csapongásomat két idézettel fejezem be. Az első az Irigy hónaljmirígy együttestől.

Sül már a bejgli, induljon a banzáj,
Az egész konyha a feje tetején áll,
Kinek a diós, kinek a mákos,
Dalos példaképünk Kós-Kupsa János.

Végül egy népi mondóka, szerzője ismeretlen

Diós bejgli, halászlé
csillagszóró parádé.
Család, öröm, szeretet
vegyen körül titeket
Ilyen békés ünnepet
kívánunk most mi nektek!

Láng Róbert