10798_dios_es_makos_beigli_n-201510170219.jpgNincs Karácsony bejgli nélkül. Lehet, hogy az Éjféli Misére nem megy el mindenki, de bejglit mindannyian fogyasztunk. A karácsony este elengedhetetlen és örök szereplője ez a finom hagyományos sütemény. Sokan szeretjük, sokan esszük, elkészítése sokféleképpen történhet. „De senki nem vész össze azon, hogy a diós, vagy a mákos bejgli a jobb.” (Lackfi János axiómája.)

   Nevezhetjük mákos vagy diós tekercsnek is, kissé erőltetettnek érezném. Készíthetjük dióval, mákkal, újabban gesztenyével, meggyel, aszalt szilvával, de létezik meggyes-mákos, gesztenyés-szilvás, almás-mákos és káposztás változata is. Egyik sem az én esetem. Hiszek a népi bölcsességben, a diót rontás ellen kell enni, a mák pedig bőséget hoz a házhoz.

   A bejgli eredetileg Sziléziából (ma Lengyelország része, az Odera folyó környékén)  származik és ez a sziléziai kalácsfajta a XIV. század óta ismert Európában. Az elmaradhatatlan karácsonyi sütemény neve német jövevényszó, egykor hajlított, patkó alakú formájából származik. A bejgli (németül beugen = meghajlítani) osztrák közvetítéssel érkezett hazánkba és terjedt el a XIX. században. Magyarországon ekkortól kezdték német divat szerint ünnepelni a karácsonyt. Diós vagy mákos patkó változatban is ismert. Ezt nálunk pozsonyi kiflinek hívják. Kezdetben születésnapok, névnapok családi ünnepek süteménye volt, majd a reformkortól kezdve fokozatosan felváltotta a hagyományos karácsonyi kalácsot. Receptje először 1830-ban, a Magyar nemzeti szakácskönyvben szerepel. (Szerzője Czifray István szakácsmester.)

   Könyvespolcunk becses darabja Magyar Elek 1932-ben kiadott Ínyesmester szakácskönyve. „Készüljön bár omlós, avagy egyszerű kelt tésztából, legyen a tölteléke dúsabb vagy soványabb, a peigli mindig büszkesége a ház úrnőjének, akkor is, ha nem ő maga készítette, hanem a cukrásztól hozatta.”

   A bejglivel kapcsolatos csapongásomat két idézettel fejezem be. Az első az Irigy hónaljmirígy együttestől.

Sül már a bejgli, induljon a banzáj,
Az egész konyha a feje tetején áll,
Kinek a diós, kinek a mákos,
Dalos példaképünk Kós-Kupsa János.

Végül egy népi mondóka, szerzője ismeretlen

Diós bejgli, halászlé
csillagszóró parádé.
Család, öröm, szeretet
vegyen körül titeket
Ilyen békés ünnepet
kívánunk most mi nektek!

Láng Róbert

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük