Képeslapok Ukrajnából
6 perc olvasás
Különleges kiállítás nyílt meg egy sajnos nagyon eldugott, de a fájdalomnak mégis szimbolikus helyszínén. Budapesten, a hetedik kerületi Klauzál térnek a Dob utca felöli kerítésén drámai fényképfelvételek sorakoznak. Súlyos emlékeket idéző ez a helyszín, mert egykor itt volt a pesti gettó központja, a december 20-ig itt látható, „Képeslapok Ukrajnából” című kiállítás pedig napjainkban folyó véres, kegyetlen és értelmetlen pusztítás dokumentumait tárja a szemünk elé.
Az Ukrajna elleni invázió kezdete óta az országban ötszáznál több történelmi, építészeti és kulturális helyszínt pusztítottak el az orosz csapatok. Kíméletlenül bombázzák, lövik a múzeumokat, emlékműveket, nem kegyelmeznek a templomoknak, szentélyeknek, katedrálisoknak, értékes műemlékeknek sem. A városok és falvak elpusztításán túl Oroszország szándékosan teszi tönkre Ukrajna sok évszázados kulturális örökségét. A most megnyílt kiállítás sokoldalú összefogás eredménye. Célja dokumentálni és a világ elé tárni azokat az ukrán kultúrát ért károkat, amelyeket az Oroszország által 2022. február 24-én kirobbantott háború tüzérségi és bombatámadásai okoztak, és amelyek az egész emberiség közös kulturális veszteségei is! 
Látunk itt a kerítésen képeket olyan romokról, amik kétszer pusztultak el. Előbb, a II. Világháborúban, 1943-ban a német megszállók semmisítették meg. A háború után eredeti formájában helyreállították, most viszont az oroszok tették a földdel egyenlővé. Ilyen például az ősi kozák város, Ohtirka 1893-ban épült vasútállomása. Az épületet, a várost március 8-án ért kétórás légitámadás során az orosz repülőgépek teljesen lerombolták. A budapesti kiállítás megszervezésére irányuló nemzetközi együttműködést a Cseh Centrum fogta össze. Igazgatója, Adéla Gálová, a megnyitó alkalmával rávilágított; ennek a kiállításnak az a fő paradoxona, hogy bár nagyon fontos, mégis mindenki jobban örülne, ha egyáltalán nem kellett volna megvalósulnia! 
Az alkalom, ami miatt itt állunk a képek előtt, az egy dráma – mondta el a megnyitón Niedermüller Péter, a VII. kerület polgármestere. Erre senki nem volt felkészülve, senki nem gondolta volna, hogy a közvetlen szomszédunkban majd egy felfoghatatlan háború dúl, aminek semmi értelme nincs! Végtelen megdöbbenéssel látjuk a hozzánk eljutó képeket a kínzásokról, a barbárságról, a töméntelen emberi fájdalmat, amivel az ukrán nép napról-napra szembesül. Háborúról, ami az ukrán történelmet, kultúrát, művészetet is meg akarja semmisíteni. Mindannyian tudjuk, hogy egy országban, a könyvtárak, színházak, a régi templomok azért fontosak, mert ez a „kőbe formált történelem”. Ez az életünk, a múltunk, ez a hagyomány. A háború végül mégsem tudja teljesen elpusztítani a történelmet, de irdatlan károkat tud okozni. 
A károk nemcsak arról szólnak, hogy egy épület összeomlik, és majd milliárdokért lehet csak felújítani, hanem azért, mert akik lerombolják, hiszik azt, hogy ezáltal a múltat is szét tudják rombolni, a történelmet újra lehet írni. Ezen a téren, melynek kerítésén borzalmak képei sorakoznak, nem új érzés a fájdalom! 1944-45 ugyancsak borzalmas telén ezrek haltak meg és tízezrek szenvedtek. Itt egyesül a múlt és a jelen fájdalma, tragédiája. Mi itt pontosan tudjuk, hogy ismét egy brutális, terrorisztikus háború zajlik. Megtesszük, amit tenni tudunk a szenvedőkért. Lehet, hogy nem tudunk sokat tenni, de, ilyen apró jelzésekkel is, mint ez a kiállítás, közölni tudjuk NEM, nem hagyjuk szó nélkül, ami tőlünk alig néhány száz kilométerre zajlik. Amikor pedig vége lesz, segítünk újjáépíteni a templomokat, könyvtárakat, múzeumokat!
Ukrajna budapesti nagykövetségének első titkára, Viktória Svereniak, arra emlékeztetett: egy kép többet ér ezer szónál! Ezek a képek itt két valóságból állnak össze: a háború előtti és a mostani állapotokat tárják elénk. Ukrajna élete február 24-én kettészakadt. Azelőtt éltünk, dolgoztunk neveltük a gyerekeinket – és utána bekövetkezett az, ami sokkal több, mint egy háború. Előtte el sem képzeltük, hogy a szomszédunk brutálisan megtámad minket. Most pedig már közel háromszáz napja védjük magunkat, a gyerekeinket a gyilkosoktól, kiknek cinizmusa nem ismer határokat. Pusztítást, szenvedést hoznak ártatlan emberekre. Ennek a háborúnak a fő oka nem gazdasági, nem a területszerzés, hanem az ukrán nép és az ő identitásának elpusztítása! 
Oroszország az állami ideológia szintjére emelte azt az állítását, hogy az ukrán nép nem létezik. Az ukrán állam, az ukrán kultúra, az ukrán történelem nem létezik. Minden igyekezetével ki akarja sajátítani, meg akarja hamisítani a történelmet. Látva ezt a kiállítást, bárki meggyőződhet arról, ezek nem pusztán hangzatos szavak. Oroszország igyekszik eltörölni a föld színéről az ukrán népet. Mindent, ami ellentmond az orosz világnak. Látva ezeket a képeket, mindenki megértheti azt, miért is harcol olyan elszántan Ukrajna, miért nem adja fel? Ha Oroszország abbahagyja a támadást, megszűnik ez a háború, Ukrajnában, Európában megint béke lesz. Ha Ukrajna megadja magát, nem lesz többé Ukrajna! Ezért kérjük, tartsanak ki továbbra is mellettünk! 
A kiállítás megvalósításában szerepet vállalt a Budapesti Cervantes Intézet, melynek vezérigazgatója, Valdivielso Odriozola, Javier az UNESCO álláspontjára emlékeztetett, mely szerint az ukrán kulturális örökség megmentése nem csupán Ukrajna érdeke, ez mindenkinek a feladata. Christian Autengruber, a budapesti Osztrák Kulturális Fórum igazgatója ezt még azzal egészítette ki: minden egyes itt látható tabló egy veszteséget ábrázol, amelyik a jövőben már hiányozni fog nekünk. A képeslapforma jelképezi, hogy milyen szívbemarkoló dolgok történnek. Hiszen itt vagyunk Karácsony előtt, amikor az emberek szeretteiknek képeslapokat küldenek, most viszont Ukrajnában rengetegen lesznek, akik valamilyen veszteséggel élik át ezt a Karácsonyt, mely most nekik nem lehet a béke, a családi boldogság ünnepe!
