A francia Faverney város ostyacsodájának megmaradt ereklyetartója, benne az eredeti ereklyévelA francia Faverney város ostyacsodájának megmaradt ereklyetartója, benne az eredeti ereklyévelKelet-Franciaországban, a svájci határtól nem messze fekvő Faverney városkában 1608. május 25-én, pünkösd vigiliáján a helyi bencés kolostor kápolnájában egy megmagasított asztalból kialakított pihenőoltárra kitették az Oltáriszentséget. A bencés szerzetesek a pápától engedélyt kértek és kaptak arra, hogy három napos ájtatosságot szervezzenek erre a pünkösdre.

A francia Faverney város ostyacsodájának megmaradt ereklyetartója, benne az eredeti ereklyévelA francia Faverney város ostyacsodájának megmaradt ereklyetartója, benne az eredeti ereklyévelKelet-Franciaországban, a svájci határtól nem messze fekvő Faverney városkában 1608. május 25-én, pünkösd vigiliáján a helyi bencés kolostor kápolnájában egy megmagasított asztalból kialakított pihenőoltárra kitették az Oltáriszentséget. A bencés szerzetesek a pápától engedélyt kértek és kaptak arra, hogy három napos ájtatosságot szervezzenek erre a pünkösdre.

Lebegő Oltáriszentség

Az Oltáriszentség számára egy magas alkalmi oltárt készítettek, melyet a szentély és a szerzetesek számára fenntartott terület, valamint a templomhajó között húzódó vasrács mögött állítottak fel. A szentségtartó mellé két-két réz és ón gyertyatartót tettek, ez utóbbiakban éjjel-nappal égő olajlámpákat helyeztek el.

A hívek akkori idő szerint este nyolcig (mai időszámítás szerint este tízig) végezhettek szentségimádást, majd a sekrestyés eloltotta a gyertyákat és bezárta a kápolnát. Éjszaka csak az olajmécsesek fénye világított. A szentségimádás a következő napon, pünkösdvasárnap is folytatódott, ám a hétfőre virradó éjszaka tűz keletkezett. Amikor Dom Jean Garnier sekrestyés hajnalban kinyitotta a kápolnát, már csak a szénné égett pihenőoltárt és a helységet betöltő sűrű füstöt találta. Értesítette társait, akik a maradék lángokat eloltották, és az üszkös maradványok között azonnal keresni kezdték az Oltáriszentséget, ám nem találták.

Végül Antoine Hudelot, egy újonc szerzetes pillantotta meg a keresett tárgyat: a szentségtartó mozdulatlanul lógott több méter magasban, kissé a vasrács irányába dőlve. Minden szerzetes, valamint az időközben odaserelglő hívek is láthatták a csodát: a szentségtartót semmi sem tartotta. Valahányszor hozzáértek a vasrácshoz, az megrezdült, de az Oltáriszentség mozdulatlan maradt.

Harminchárom órás csoda

A jelenség 33 órán keresztül tartott, és több ezer ember volt szemtanúja. A csoda végül május 27-én, kedden – ma kereken 400 éve – ért véget: a Szentségtartó finoman, mintha egy láthatatlan kéz tartotta volna, leereszkedett arra a corporáléra, melyet egy alá tett asztalon helyeztek el. Az alászállás egybeesett azzal a pillanattal, amikor a főoltárnál a misét celebráló pap az Úrfelmutatást követően letette a Szent Ostyát.

A szerzetesek megállapították, hogy az ostyaházban elhelyezett két ostya érintetlen maradt, és túlélte a tűzvészt Szent Agátha relikvíája is, melyet a lunula alatt egy kristály hengerben helyeztek el, sőt, a mellé tett, a hívek számára erre az alkalomra búcsúkat engedélyező pápai bulla is sértetlenül maradt.

A bencések értesítették a csodáról a szomszédos Vesoul városában székelő kapucinusokat, akik egy ügyésszel és egy orvossal a helyszínre sietve még láthatták a levegőben mozdulatlanul lógó Oltáriszentséget.

A Besançon püspöke által kinevezett vizsgálóbizottság néhány nap múlva, 1608. május 30-án megkezdte munkáját, és összesen ötvennégy szemtanút hallgatott meg. Amédée Thierry, a Besançon-i egyetem professzora a vizsgálat végén a csodáról kijelentette, hogy az minden kétséget kizáróan megtörtént és igazolt. Ezt követően az eucharisztikus csodát az egyházmegye püspöke 1608. július 10-én hivatalos levélben elismerte.

A csoda közvetlen hatásaként megerősödött a hitélet, és megállította a protestantizmus terjedését a vidéken. Csaknem minden plébánián Oltáriszentség Társulatok alakultak, a hívek gyakrabban vettek részt a hétköznapi miséken, gyakrabban áldoztak, és elterjedt az állandó Szentségimádás is.

Tisztelet és pusztítás

Attól kezdve az egyik csodásan megmaradt ostyát minden évben körbevitték Faverney-ben. 1725-ben és 1753-ban, amikor tűzvész pusztított a városkában, a csodás ostyával történt áldást követően abbamaradt a tűz tovaterjedése.

A francia forradalom idején a kolostort bezárták, kirabolták, államosították, majd eladták. A városka polgármestere el akarta égetni az ostyát, ám saját feleségének volt annyi bátorsága, hogy azt titokban biztos kezekbe helyezze, így az a mai napig megmaradt. 1908-ban nemzetközi Eucharisztikus Konferenciát rendeztek Faverney-ben, több mint 20 ezer személy és több száz püspök részvételével. A tűzvész elől csodásan megmenekült ostyát azóta minden pünkösd hétfőjén kiteszik.

A második ostyát Dole városa kérte el, mely abban az időben Burgundia központja volt, és a kérést a burgundi főherceg is támogatta. 1608 december 18-án szállították át ünnepélyes szertartás kíséretében, de az a francia forradalom idején eltűnt, valószínűleg ellopták. Ennek ellenére Dole városában még az utóbbi években is a Faverney-ben megmaradt ostya körbevitelével ünnepelték az Oltáriszentséget. A második világháborút követően az egyik ilyen körmenetet Roncalli bíboros, akkori pápai nuncius, a későbbi XXIII. János pápa vezette.

Magyar Kurir