A Magyar Szociális Fórum szerint negatív társadalmi következményekkel járna, ha a kormány és a bankszövetség képviselőinek tárgyalásain olyan kompromisszum születne, amely figyelmen kívül hagyná a teljesen fizetésképtelenné vált, továbbá a törlesztő képes, de már nélkülöző családok helyzetét.

 

 

      A Magyar Szociális Fórum szerint negatív társadalmi következményekkel járna, ha a kormány és a bankszövetség képviselőinek tárgyalásain olyan kompromisszum születne, amely figyelmen kívül hagyná a teljesen fizetésképtelenné vált, továbbá a törlesztő képes, de már nélkülöző családok helyzetét.

 

Ezt cserbenhagyásként élnék meg az emberek. A rendszergazda állam és bankok közös felelősségvállalása nélkül nem orvosolható annak a 400 ezer csődbe jutott családnak, megközelítőleg 1,2 millió honfitársunknak a problémája, aki nem csak egzisztenciáját veszítette el, hanem az otthonát is elveszítheti a kilakoltatási moratórium lejárta után – hívja fel e figyelmet a közlemény.

      Rogán Antal és Kósa Lajos nyolc pontos kezdeményezése azoknak az eladósodott lakáshiteleseknek a helyzetén próbál könnyíteni, akik még nem váltak fizetésképtelenné, bár  egy részük afelé tart. Az ő helyzetükön némileg könnyíthet a deviza-középárfolyam alkalmazása, valamint a pótdíjtól mentes előtörlesztés bevezetése. Az önkényes kamatemelés, továbbá az ügyfélre nézve hátrányos szerződésmódosítás tilalma, a tartós fizetésképtelenség esetén megtiltandó büntetőkamat, és egyéb díjak felszámolásának megtiltása, továbbá a jelzáloggal terhelt ingatlan aktuális értékének új számítási módja azok számára is előnyös lehet ugyan, akik a fizetőképesség borotvaélén táncolnak, ám semmit sem jelent azoknak, akik már fizetésképtelenné váltak, és az otthonukat is elvesztették – mutat rá az MSZF nyilatkozata.

     A tömeges eladósodás, száz és százezrek deklasszálódása nem pusztán devizahitel-kérdés, hanem elsősorban politikai kérdés. A hitelprobléma tényleges megoldása a munkahelyteremtésben és a tisztességes bérezésben keresendő. Az államnak nem az a feladata, hogy közpénzből finanszírozza a lakosság eladósodását, hanem az, hogy munkához és tisztességes bérhez, fizetéshez juttassa az embereket, hogy legyen miből megélniük, és törleszteni tudják az adósságukat is. A fizetésképtelenné vált emberek nagy része – a sok, de viszonylag kisebb összegű hitelt felvevők széles köre – azért volt kénytelen kölcsönért folyamodni a bankokhoz, mert arra sem volt elegendő jövedelme, hogy a lakhatási költségek megfizetése mellett enni adhasson a gyermekeinek.

     Az ő esetükben cinikusnak tűnik a bankszövetséggel folytatott tárgyaláson megfogalmazott „alapelv", miszerint „aki hitelt vett fel, annak azt vissza kell fizetnie". Az ő esetükben ez az alapelv csak akkor volna értelmezhető, ha kiegészülne a munkához való jog és a megélhetéshez szükséges kereset érvényesítésének lehetőségével. Az MSZF senkit sem ment föl a szerződésben vállalt kötelezettségei alól, de alapvető különbséget tesz azok között, akik önhibájukon kívül kerültek csődhelyzetbe – így állásuk és jövedelmük elvesztése, vagy családi tragédiák miatt -, és azok között, akiknek a megélhetése nem forog veszélyben, és hosszabb távon képesek lennének kifizetni több milliós adósságukat.

     Az utóbbi csoportnak előnyére válhat a nyolcpontos csomag, a mindennapos megélhetési gondokkal küszködők esetében azonban csak a Széchenyi Tervben deklarált foglalkoztatás növelés hozhat tényleges megoldást, de ennek jelenleg még a nyomát sem látni! Meglepődve tapasztaljuk a társadalmi párbeszéd hiányát is! Az MSZF véleménye szerint lépéseket kellene tenni a magáncsőd-családi csőd intézményesítése felé. Ennek fontos első állomása lehetne az ígért nemzeti eszközkezelő társaság, mely a legnagyobb bajba jutottak hóna alá nyúlhatna, bérlőként otthonukban hagyná őket, egyszersmind segítene nekik a társadalmi visszailleszkedésben – áll a Magyar Szociális Fórum vasárnap kiadott állásfoglalásában

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük