2024.március.28. csütörtök.

EUROASTRA – az Internet Magazin

Független válaszkeresők és oknyomozók írásai

„A mai kor emberének egyik feladata a mítoszok sárba tiprása.”

8 perc olvasás
  <table border="1" cellspacing="0" cellpadding="0"><tbody><tr><td width="307" valign="top"><span class="inline inline-left"><a href="/node/43043"><img class="image image-thumbnail" src="/files/images/a%20(2)32.thumbnail.jpg" border="0" width="71" height="100" /></a></span></td><td width="307" valign="top"><span class="inline inline-left"><a href="/node/43044"><img class="image image-thumbnail" src="/files/images/a%20(3)27.thumbnail.jpg" border="0" width="71" height="100" /></a></span></td></tr></tbody></table>  <p>2010. szeptember 9-én a Budapesti Kamaraszínház - Tivoli színpadán kerül bemutatásra a Misero Prospero project, <strong>Daniela H. Faith</strong> és <strong>Carlos Rodero</strong> alkotása a <strong>Sárba tiport Orfeusz</strong>, Claudio Monteverdi és Alessandro Striggio operája alapján a Balázs Elemér Trió adaptációjában. A nyolc éve hazánkban élő Carlos Rodero katalán rendező, színpadi író és Daniela H. Faith mexikói-magyar koreográfus találkozása mindkettőjük életében gyökeres változást eredményezett - hallhattuk a Misero Prospero egyesület Brody House kulturális szalonbeli sajtótájékoztatóján.</p><p>

 

a%20(2)32.thumbnail a%20(3)27.thumbnail

 

2010. szeptember 9-én a Budapesti Kamaraszínház – Tivoli színpadán kerül bemutatásra a Misero Prospero project, Daniela H. Faith és Carlos Rodero alkotása a Sárba tiport Orfeusz, Claudio Monteverdi és Alessandro Striggio operája alapján a Balázs Elemér Trió adaptációjában. A nyolc éve hazánkban élő Carlos Rodero katalán rendező, színpadi író és Daniela H. Faith mexikói-magyar koreográfus találkozása mindkettőjük életében gyökeres változást eredményezett – hallhattuk a Misero Prospero egyesület Brody House kulturális szalonbeli sajtótájékoztatóján.

 

a%20(2)32.thumbnail a%20(3)27.thumbnail

 

2010. szeptember 9-én a Budapesti Kamaraszínház – Tivoli színpadán kerül bemutatásra a Misero Prospero project, Daniela H. Faith és Carlos Rodero alkotása a Sárba tiport Orfeusz, Claudio Monteverdi és Alessandro Striggio operája alapján a Balázs Elemér Trió adaptációjában. A nyolc éve hazánkban élő Carlos Rodero katalán rendező, színpadi író és Daniela H. Faith mexikói-magyar koreográfus találkozása mindkettőjük életében gyökeres változást eredményezett – hallhattuk a Misero Prospero egyesület Brody House kulturális szalonbeli sajtótájékoztatóján.

a66.thumbnailKét különböző kulturális művészeti identitás találkozása a Misero Prospero, egy új színpadi nyelvezet születése, ami a táncot és színházat hozza össze. A mexikói születésű Daniela éppen Barcelonába készült rendezést tanulni, amire végül is nem került sor Carlos megismerése miatt. Mindketten nagyon szeretik a zenét, sőt Carlos korábban is érdeklődött és flörtölt a mozgással, a tánccal, megvolt benne a nyitottság egy másfajta színház felé, ami mozgás, tánc és szöveg szintézise, ezért Daniela bekapcsolódott a darabjaiba, mint koreográfus. Mexikóban már színpadra vitt egy Bartók kvartettre épített darabot élőben zenélő mexikói zenészekkel, akik nagyon jól játszottak, hiszen egyikük itt tanult Magyarországon. Mostani közös munkájuk a Balázs Elemér Trió által élőben előadott zenéjével élménnyé tette a próbák folyamát, ahol a táncosok és a zenészek egymást inspirálva alakíthatták ki a produkciót.

a%20(1)38.thumbnail„Mivel egy hatalmas műről van szó, a fő részek és a legfőbb zenei elemek megszólalnak, de érvényesül benne a mi elképzelésünk és hangzásvilágunk. – mondta Balázs Elemér. A fő témákon és a megbeszélt jeleneteken kívül teljes improvizáció lesz az előadás. Ez egy fantasztikus dolog, hiszen soha nem fogjuk megunni, mert mindig újabb és újabb jelenetek fognak történni, nem születhet két ugyanolyan este, és a táncosok is hatással vannak ránk, ahogy a mi zenénk is rájuk. Mi is és a táncosok is foglalkoztak előzetesen az anyaggal. Amikor először összejöttünk és a főbb darabokat elkezdtük improvizálni, az valami szenzációs volt és már tudtuk, hogy jó irányba indultunk. Úgy gondolom, hogy a világ minden táján nagyon izgalmas lehet egy ilyen előadás, ahol élő a zene és kölcsönös a kontakt. Biztos volt már ilyen, hiszen az európai kultúr-városok nyitottak, ez mégis olyan esemény, ami újszerű és izgalmas. Magyarországon ilyen volumenű dolog még nem volt, ahol ennyire egymásra utalva közel másfél órán keresztül egy kreatív előadás történik. Általában a tánc modern és a zene eredetiben hangzik el. Előadásunk mindenképpen formaromboló és nagyon örültem Carlos felkérésének, mert éreztem benne ezt az izgalmas lehetőséget."

carlos daniela és balázs elemérCarlos Daniela és Balázs Elemér„Először nagyon megrémültem és nem akartam elvállalni, mert azt hittem az egész operát akarják alkalmazni. – vallotta be Balázs József. Két hétig ültem a partitúrával és hallgattam, hogy egy trióval vajon mit tudunk tenni. Kifejezetten barokk és reneszánsz zene őrült vagyok, de nagyon sok dolgot nem lehet megtenni pl. zongorán nem lehet recitálni. Gitáron vagy hegedűn megszólalhatnak a glissandok, ami úgy szólhat akár az ének, ez zongorán megoldhatatlan. Az áriák, a zenekari részek főbb visszatérő motívumai és természetesen a vége, a befejező rész megmaradtak és jazz trióhoz mérten próbáljuk eljátszani, hogy megfelelő szabadságot biztosítsunk a táncosoknak. Miként a jazzben, lejátszódik a téma és utána improvizáció következik, van amikor csak a téma szólal meg szabadon és szerencsére a táncosokat is ötlettel telíti el a zenénk. A pokolba jutáskor szintetizátort is használok, kellenek bizonyos effektek a változatossághoz."

És most nézzük az alkotók gondolatait a produkcióról:

Sárba tiport Orfeusz című előadásunk a tánc- és a színházi művészet elemeit igyekszik egyéb technikákkal – mint például a clown vagy a pantomim – kombinálni; egy olyasfajta határmezsgyén kísérletezik tehát, ahol az említett elemek fúziója izgalmas, sürgető és provokatív hatásokat eredményezhetnek. Claudio Monteverdi zenéjét használva – mely a zeneszerző élettörténetének és alkotói pályájának első operája – a freudi nyelvezetben kutatunk, ahol a szerelem frusztrációjáról szólva tematizálni tudjuk életünk alapvető fenoménjeit: elhagyatottság, a halál, illetve az önreprezentáció (nárcizmus) fogsága, fenyegető lehetősége. A témát ironikus humorral kezeljük, s igyekszünk egyfajta kegyetlen viccként interpretálni, amely szándékunk szerint egyszerre vált ki a nézőből emóciókat és meghökkenést. A lehető legminimálisabb színpadi elemmel dolgozunk, megpróbáljuk kihasználni az üres tér kínálta lehetőségeket, a szereplők száma is limitált. Gyakorlatilag nem is igazán beszélhetünk színpadképről: néhány tárgy kreatív kiaknázása a célunk. Elsősorban a dramaturgia szigorával, illetve a térhasználat és a világítás szerepének komolyan-vételével szeretnénk élni, továbbá a zenei újjáteremtő folyamatra szeretnénk helyezni a hangsúlyt. Alapvetően, ez egy Fizikai Színházi előadás.

Orfeusz interpretációnkban, a zseniális, elbűvölő narcisztikus művész, önszeretetét Euridikére vetíti, egy szép, de alapvetően jellegtelen nőbe, aki voltaképpen ellentéte mindannak, amit Orfeusz képvisel. A projekció oka nyilvánvaló: idealizált mentsvárra van éppen szüksége, alternatív valóság-élményt teremt hát, hátországot, illetve tükröt önszeretetének.

Ám, aki annyira rendkívüli és hatalmas, mint Orfeusz, igazán nem tud szeretni senkit saját magán kívül, különösen nem egy olyan nőt, aki annyira más, mint ő. Szerelmének tárgya kreált valóság, identikus zavar produktuma, férfiasságának próbaköve. Ez narcisztikus lényének önigazolás-kísérlete, kielégülés-vágya, teremtő energiájának új kihívása. Amikor Euridiké meghal, Orfeusz megdöbben és mélységesen megbántva érzi magát. Bár az is lehet, hogy a hírt egy kis megkönnyebbüléssel fogadja. Szükségét érzi, hogy szerelme tárgyát egy másikkal helyettesítse, helyreállítva így az elveszett egyensúlyt. Gőgös felindultságában azt hiszi, visszakaphatja Euridikét. És elindul, hogy megkeresse. De ezen az úton haláligéző erejét ismerheti csak meg, ami lassan helyébe lép annak, amit eddig Euridiké jelentett számára.

Felfedezi, hogy lehetetlen teljes mivoltában érzékelni a halált a másik oldalról, az élet másik oldaláról. Csak valamiféle „előszobát" talál, egy megdöbbentő és barokk előteret, színpadi jelenetet, amely ráébreszti arra, hogy ami ténylegesen fontos és döntő jelentőséggel bír, az az eltűnésben és a tudat hiányában leledzik. Amikor Euridiké visszaszerzésének a lehetősége szertefoszlik, megérti gyávaságát, kétségbeesetten szembeszáll önmagával, és szembesül az önpusztítás, az autódestrukció határaival. A Balázs Elemér Groupot, Magyarország egyik legnépszerűbb zenekarát, 2000-ben alapította Balázs Elemér, a nemzetközileg is széles körben elismert és keresett jazzdobos. A zenekar, amelynek tagjai a magyar jazz élvonalához tartoznak, megalakulása óta jelentős hazai eredményeket ért el , továbbá nagy sikerrel szerepelt több tekintélyes európai jazzfesztiválon is (pl.: Bécs, London, Berlin, Hága, Prága, Pozsony, Skopje). A Group kiemelkedően egyéni hangzásvilágot alakított ki; ennek legfőbb jellemzői a dallamközpontúság és a különleges ritmika, amelyeket a férfi- és női hang érdekes kontrasztja tesz még színesebbé. Emellett a zenéjük rendkívül változatos, ami abból fakad, hogy szívesen kalandoznak például az etno stílus világában, és a legkülönbözőbb zenei kultúrákból merítenek inspirációt. Ez érzékelhető az eddig megjelent lemezeiken.

Sárba tiport Orfeusz, Daniela H. Faith és Carlos Rodero alkotása. Készült Claudio Monteverdi és Alessandro Striggio operája alapján. Zenei adaptáció: Balázs Elemér Trió

Előadja: Daniela H. Faith, Tania Garrido, Takács Dorisz, Balázs Elemér Trió (Balázs Elemér, Balázs József, Lakatos Krisztián)

Dramaturgia, rendezés és színpadkép: Carlos Rodero

Jelmeztervező: Tabbouch Linda
Világításterv-technika: Vajda Máté
Produkciós asszisztens: Monojlovits Eszter, Boronyák Vivien
Zene: Balázs Elemér Trió
Tréning: Máthé Gabriella
Rendező asszisztens: Boronyák Vivien
Koreográfia: Daniela H. Faith

A névsorból látható, hogy spanyol-magyar közös produkcióról van szó, melyet Budapest után Madrid közönsége is megtekinthet.

Bemutató: 2010. szeptember 9. Budapesti Kamaraszínház – Tivoli

További előadások: szeptember 10.-11.

Lantai József

EZ IS ÉRDEKELHETI

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

1973-2023 WebshopCompany Ltd. Uk Copyright © All rights reserved. Powered by WebshopCompany Ltd.