2024.március.28. csütörtök.

EUROASTRA – az Internet Magazin

Független válaszkeresők és oknyomozók írásai

A pánikvilág önmagába záródó vezetési modellje

5 perc olvasás
<!--[if gte mso 9]><xml> Normal 0 21 false false false MicrosoftInternetExplorer4 </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> <p><span class="inline inline-left"><a href="/node/54406"><img class="image image-thumbnail" src="/files/images/images_185.thumbnail.jpeg" border="0" width="100" height="100" /></a></span>A mindennapok számos lehetőséget kínálnak arra, hogy a bárki ellássa magát a kellő félelemmennyiséggel. Ennek alapja lehet csak képzelt ok, mely orvosi esetté is teheti az embert, de lehet nagyon is megalapozott. Egyebek mellett a szociális és egzisztenciális viszonyok hirtelen megváltozása, vagy a cselekvési képtelenség érzése miatt. Nem egészen gyógyító hatást kifejtve. Sem a személyiségre, sem a napi ingerekre nyújtott válaszreakciókra.

images 185.thumbnailA mindennapok számos lehetőséget kínálnak arra, hogy a bárki ellássa magát a kellő félelemmennyiséggel. Ennek alapja lehet csak képzelt ok, mely orvosi esetté is teheti az embert, de lehet nagyon is megalapozott. Egyebek mellett a szociális és egzisztenciális viszonyok hirtelen megváltozása, vagy a cselekvési képtelenség érzése miatt. Nem egészen gyógyító hatást kifejtve. Sem a személyiségre, sem a napi ingerekre nyújtott válaszreakciókra.

images 185.thumbnailA mindennapok számos lehetőséget kínálnak arra, hogy a bárki ellássa magát a kellő félelemmennyiséggel. Ennek alapja lehet csak képzelt ok, mely orvosi esetté is teheti az embert, de lehet nagyon is megalapozott. Egyebek mellett a szociális és egzisztenciális viszonyok hirtelen megváltozása, vagy a cselekvési képtelenség érzése miatt. Nem egészen gyógyító hatást kifejtve. Sem a személyiségre, sem a napi ingerekre nyújtott válaszreakciókra.

Ezek a hatások sokkal inkább egyfajta egzisztenciális pánikot, az elvont félelmek helyet konkrét „félést", a félelemérzet rögzülését, a helyzettel való megbirkózási kényszert jelentve az egyénnek (http://endresy.blogspot.com/2011/09/feleseink-mindennapokban.html ). Mely megbirkózás nem is mindig sikeres. Ezzel végső soron akár tartóssá váló állapotok alakulhatnak ki, melyek nem egy esetben komoly pszichikai tüneteket, vagy pszichoszomatikus betegségeket is okozhatnak. Ezeknek széles körű irodalma van, s így ezekre nem is térünk ki. Amire azonban kitérünk az az, hogy ilyenkor a társasági viszonyok, a többi emberrel alkotott csoportban való viselkedés is jelentősen megváltozhat. Így sokszor felerősödhetnek azok a különben kisebb jelentőségű problémák, melyek „normális" körülmények között talán a felszínre se törnének. Igaz ez mindenkire, de különösen érvényes lehet akkor, ha felelősségi kényszer, és ezzel társuló teljesítési kényszer is fennáll. Ilyen állhat elő  például vezetési helyzetben előállhat. Végső soron az autóvezetéskor is, de azért ebben az esetben sokkal inkább a munkahelyi, céges vezetést értenénk alatta.

Arról már évekkel ezelőtt szóltunk, hogy a cégek magasabb vezetése számára, a külső problémák nem feltétlenül károsak akkor, ha a vezetés kompetenciaszintje nem szárnyal túl magasan (http://www.euroastra.hu/node/23649 ). Ahogy arról is, hogy akár szándékos forgatókönyv is lehet bizonyos esetekben a válság kihasználása, illetve az inkompetencia kihasználása (http://www.euroastra.info/node/25977 ). Sajnos az eltelt mintegy két év nem igazán adtak okot a korábban leírtak revíziójára. Még akkor sem, ha a helyzet kétségtelenül árnyaltabban is szemlélhető, mint arra korábban kitértünk. Korábban azt az esetet érintettük, amely a személyes inkompetencia mondhatni „alanyi" esetei voltak. Ha azonban az említett felelősségi vagy cselekvési kényszert tekintjük olyan körülmények között, amikor a reakciókat a személyes félelmek, a környezeti hatások szubjektív megélése is erodálják, akkor könnyen kialakulhat valamiféle „szerzett" inkompetencia. Hasonlóan ahhoz, ahogy ismert a tartósan túlzott stressz teljesítményrontó hatása. Az adott munkahelyi csoport vezetése esetén az említett változások inkább szociálisan inkompetens reakciókat szülnek.

A személyes szakmai teljesítmény talán nem is csökken, de az összeférhetetlenségi reakciókat mutató, a szokásosnál is authoriterebbé váló, indokolatlanul felcsattanó vezető a teljes csapat teljesítményét képes lerontani. Természetesen nincs megmentve akkor sem a helyzet, ha az adott vezető egy laissez-faire jelleget vesz fel a vezető. A gyeplőt gyakorlatilag a lovak közé dobva, s bízva abban, hogy a gyülekező hullámokat talán elviszi a cica, mielőtt átcsapnának a feje felett. Végső soron a tehetetlenségbe menekülve a személyes pánikszorítás elől. Amennyiben példának választott vezetőnk egy tipikus középvezető, akkor az adott munkahely szélesebb környezete által kiváltott reakciókra természetesen rájátszhat a munkahelyi magasabb vezetés lefele gyűrűző hatása. Mely vezetésben dolgozók szintén nem feltétlenül mentesülnek az említett eseményektől, folyamatoktól.

Természetesen szó nincs arról, hogy a leírtak ne lennének ismertek akár a mindennapokból. Alighanem számos olvasó tudna felidézni olyan vezetőt, aki nyomás alatt ugrásszerűen romló teljesítményt nyújtva próbált menekülni a helyzetből. Vagy magához rántva minden döntést, vagy éppen ellenkezőleg, döntésképtelenül atomizálva a felelősséget. Végső soron a skála két végén taszítva le az operatív cselekvés egyensúlyi helyzetének széléről a csapatát. Amikor ezek a folyamatok áthullámzanak egy teljes hierarchián, akkor kezdődnek az igazi problémák. A teljes rendszer válik tulajdonképpen működésképtelenné. Legyen az a rendszer akár a versenyszféra, akár az államigazgatás. Az egzisztenciális pánik az utóbbiban talán erősebb, de hatása, például a saját szintjén megtapasztalt munkanélküliség okán, más területeken is érzékelhetővé válhat.

Az, hogy a különböző vezetőképzést végzők a leendő vezetőket mennyire készítik fel az ilyen helyzetek elviselésére, kezelésére nyilvánvalóan sokat számíthat. Bár tekintetbe véve azt, hogy szélesebb társadalmi környezet milyen sokrétű abroncsba tudja szorítani személyes világunkat, a teljes spektrumra valószínűleg nem lehet felkészülni. Az is érthető, hogy ezek a hatások végső soron a csúcsvezetéstől a „melósig", mindenkire hatni fognak. Ezt minden magasabb tudás szétplántálása nélkül is elfogadhatjuk, mivel a nyugalmi helyzetre törekvés szintén nem ismeretlen folyamat senki életében. De ennek ellenkezőjét is alighanem elfogadhatjuk. A saját magával nem kellően tisztában levő, önmagából felkészületlen vezető talán a legrosszabb megoldás akkor, ha gátat kell képezni a teljes széthullás folyamatában.

 

Andrew_s

EZ IS ÉRDEKELHETI

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

1973-2023 WebshopCompany Ltd. Uk Copyright © All rights reserved. Powered by WebshopCompany Ltd.