A vasarnap hagyományosan pihenőnap a keresztény kultúrákban. De meddig?A vasarnap hagyományosan pihenőnap a keresztény kultúrákban. De meddig?

A Magyar Katolikus Püspöki Kar Iustitia et Pax Bizottságának nyilatkozata II. János Pál pápa „Dies Domini" kezdetű apostoli levele megjelenésének 10. évfordulója alkalmából

 A vasarnap hagyományosan pihenőnap a keresztény kultúrákban. De meddig?A vasarnap hagyományosan pihenőnap a keresztény kultúrákban. De meddig?

A Magyar Katolikus Püspöki Kar Iustitia et Pax Bizottságának nyilatkozata II. János Pál pápa „Dies Domini" kezdetű apostoli levele megjelenésének 10. évfordulója alkalmából

A vasárnapnak az európai kultúrában sajátos szerepe van. Megszakítja a munkás hétköznapok sorát és egy azoktól markánsan eltérő értéket, eszmét jelenít meg. A nappalok és éjszakák, valamint az évszakok ciklikus változásaihoz hasonlóan megzabolázza a megállíthatatlan időt. A ritmikusan visszatérő hetedik napot Isten magának foglalta le: a nyugalom napjává tette, ami az ember biológiai ritmusához alkalmazkodik.

A hetedik nap kultuszát Európa a zsidóságtól örökölte. A Biblia szerint ezen a napon semmiféle munkát sem szabad végezni és másokkal sem végeztetni. Még a háziállatokat sem szabad munkára fogni. Ezt a rendelkezést joggal tekinthetjük földrészünk első szociális törvényének. Mind a zsidó és mind keresztény értelmezés számára a nyugalom napja több mint a munkától való tartózkodás és pihenés. Ezen a napon ki kell küszöbölnünk minden kényszerítő tényezőt, ki kell zárnunk a hétköznapok gondjait, mindent, ami a napi munkájához köti az embert, ami elidegeníti önmagától. Ebben az értelemben a vasárnap a szabadság szigete, amely visszaadja az embert önmagának és övéinek, családjának, barátainak és Istennek. Együttlétüknek egyetlen értelme és célja, hogy együtt legyenek, jól érezzék magukat egymás társaságában, örüljenek egymásnak. Ez teszi ünneppé a vasárnapot. Ünnep nélkül emberi együttélés nem létezhet, szüksége van rá a társadalomnak.

A vasárnap lényege tehát, hogy a fáradt ember kiemelkedjék a hétköznapok szorításából, szabadon, testben-lélekben kinyújtózkodjék, maga szabja meg programját, éljen kedvteléseinek, legyen ideje játékra, természetjárásra, szórakozásra, valamint sportra, művelődésre, kultúrára, elmélyedésre. Ekkor szembesülhet saját sorsával, ember volta legnagyobb kihívásával: az elmúlással és a halállal. Erre Jézus Krisztus adta meg a választ: halálával és feltámadásával. Keresztény ember számára a vasárnap nemcsak a teremtés hetedik napja, hanem a hét első napja is; a húsvéti feltámadás, az élet halál feletti győzelmének ünneplése, melyet megjelenít a szentmise liturgiája. A részvétel a szentmisén ezért az ünnepet egy magasabb, lelki síkra emeli. Krisztus keresztáldozata és feltámadása ünnepléséből, az Eucharisztiából ugyanis szeretet áramlik a hívő ember szívébe, ami kihat a vasárnap szentmise utáni részére — írja a pápa apostoli levelében. „Ha a vasárnap az öröm napja, a kereszténynek konkrét megnyilvánulásokkal kell kimutatnia, hogy "egyedül" nem lehet boldog az ember. Körül kell néznie, hogy észrevegye azokat, akiknek szüksége lehet szolidaritására." Így válik a pihenés és ünneplés napja a mások iránti nyitottság és segítőkészség forrásává.

Korunkban a vasárnap veszélybe került. Elsodorni készül a termelés és fogyasztás egyre erőszakosabb mechanizmusa, amely az embert óhatatlanul kiszolgáltatottá teszi. Minden erre irányuló törekvést el kell utasítani. Csak olyan termelői, kereskedelmi és szolgáltatási egység működjön, amely a vasárnap eredeti célját és értelmét nem veszélyezteti, hanem ellenkezőleg: azt szolgálja. Mindnyájunk érdeke, hogy összefogjunk évezredes örökségünk megvédéséért!

Budapest, 2008. május 30.   

MKPK Iustitia et Pax Bizottsága