2022.01.27.

EuroAstra Internet magazin

Független válaszkeresők és oknyomozók írásai

A zene, az ember és az állatok

7 min read

 Témájában, tartalmában meglepő, szokatlan, új eszközökkel szerkesztett, és egészen váratlan, megdöbbentő következtetésekkel záruló könyv látott napvilágot a Pallas Athéné Kiadó gondozásában. Dr. David Sulzer, amerikai idegtudós és zenész, eredetileg a Columbia University Press-nél megjelent munkája, a „Zene, matematika és elme” sok újdonsággal szolgálhat nemcsak a témát kedvelő olvasó, de a címben megjelölt három tudományterület szakemberei számára is.

Sokféle zene van és a kedvelő is sokfélék. Van, aki az operát szereti, más a szimfonikus zenét, megint más rock együttesekért rajong. Azon viszont valószínűleg mindenki elgondolkodott már, miért és hogyan képes hatni ránk a zene? Miként hordoz a zene érzelmeket? Mitől függ, hogy kellemesnek vagy diszharmonikusnak ítélünk egy hangsort? Vagy miért hangzanak másként az emberi hangok és a hangszerek hangjai? A zene és a tudományok összefüggésein túl ez is kiderül dr. David Sulzer egyetemi professzor – maga is ismert zeneszerző és előadó – könyvéből, melyben kijelenti: A zeneszerzéshez vagy a zene élvezetéhez nem szükséges ismerni azokat a matematikai vagy biológiai alapelveket, amelyek a zene létezését lehetővé teszik. A zenészek remek munkát végeznek anélkül is, hogy egyáltalán tudnának ezek mibenlétéről.

 Dr. David Sulzer az amerikai Columbia Egyetem Gyógyászati Központ Pszichiátriai, Neurológiai és Farmakológiai Tanszékének professzora. Dave Soldier művésznéven zeneszerzőként és előadóként is ismert. A komolyzene, a jazz és a popvilág számos jelentős alakjával dolgozott már együtt. Könyvében nagyon magas labdát ad fel az olvasónak, amikor mindjárt a bevezetésben kijelenti: a zeneszerzéshez nem szükségesek elméleti tanulmányok, de még hangszeren játszani vagy énekelni sem kell megtanulni, elegendő a tehetség a lehetőség és a befektetett munka. E mellbevágó mondattal el is éri a célját: kíváncsivá tesz a folytatásra. A mondanivaló lényegének megértéséhez azért elengedhetetlen némi fizika alapszintű ismerete és itt mindjárt szólni kell a könyv újszerű szerkesztéséről. A főszövegtől elkülönítve találnunk a megértést támogató „Margójegyzet”; „Matekdoboz” című rövid részeket és az egyes fejezetek végén pedig „Zenehallgatás” alcím alatt tanácsokat, hogy – a témához illő darabok közül – mit hallgassunk meg. Amikor hangot hallunk, valaminek mozognia kell a levegőben, ami bejut a fülünkbe. Ezek a levegőben terjedő hullámok, melyek sajátságai magyarázzák, miért hall más hangokat az elefánt, az ember és a kutya. Más hullámok másként terjednek, ezért lehet a földrengés helyét és a járművek sebességét meghatározni. A hangmagasság, a hangsorok és az összhangzat rejtelmeinek ismertetésekor megtudjuk: a megtalált legrégebbi fúvós hangszerek legalább 35 ezer évesek! Még az is kiderül, hogyan lehet egyetlen húron az összes alaphangot megszólaltatni és legnagyobb meglepetésünkre azt fogjuk látni, hogy ez tiszta matematika! A kozmosz zenei arányokkal történő leírására irányuló törekvések Püthagoraszig, Arisztotelészig nyúlnak vissza, a koncepció leghíresebb kidolgozása Kepler nevéhez fűződik.

A matematikai összefüggések után betekintést kapunk az arab, a török, az indiai hangolások titkaiba is. Hogy a száraz elméleteket kissé közelebb hozza az olvasóhoz, a szerző meghallgatásra javasol néhány ismert zeneszámot. Ilyen például Muddy Waters-től a „Rollin’Stone” vagy John Lee Hooker, Boogie Chillen című gitárszáma és utánuk még Bachot is ajánl! A hallás megértéséhez egy kicsit ismét visszanyúlunk a matematikához, de ki gondolta volna, hogy a sinus szó a görög „húr” későbbi félrefordításából ered? A való világban nem csupán az órák állítanak elő szinuszos hullámokat, hanem a mozgó rugók is. Az ilyen hullámoknak felharmonikusai vannak – mibenlétükről is tájékozódhatunk. A fúvós hangszerek, a trombita, szaxofon vagy az orgonasípok hangját a bennük keletkező állóhullámok adják. A hang és a rezgés matematikai alátámasztása itt sem hiányzik és az is kiderül, miért hangzanak különbözőképpen a hangok? A mechanikus óráról is megtudjuk: úgy megmutatja az órára, percre, másodpercre pontos időt, hogy összesít három harmonikus, szinuszos hullámot. Talán az sem meglepő, hogy Galileo Galilei lanton és billentyűs hangszereken játszott, könyvet írt a zene matematikájáról. A kellemetlen hanghatásokat zajnak is nevezzük, de előfordul, hogy egyes zajok színekről kapják a nevüket. A rózsaszín zaj „édesebb”, a lazításhoz használják, a vörös zaj a vízesések hangjára emlékeztet és az alvás elősegítéséhez ajánlják. Valószínűleg sikerrel forgathatják ezt a könyvet azok is, akik dalszövegírói karrierről álmodnak. Ezzel is egy egész fejezet foglalkozik, melyben a görög időmértékes verseléstől kezdve, Verdi Trubadúrjának Cigánykórusáig jutunk. Még a zene iránt kevésbé vonzódók is határozottan érdekesnek találják majd, amikor a szerző megpróbál arra a három kérdésre válaszolni: mik az agyhullámok, mi hozza létre a belső óránkat, hogyan jön létre az idegrendszer periodikus aktivitása?

Ennek érdekében feleleveníti iskolai tanulmányainkból Cavendish, Galvani, Volta híres kísérleteit, melyek elvezettek a bioelektromosság, az elektrokémia, az agyhullámok, az EEG felfedezéséhez. Mi köze mindennek a zenéhez? Kiderül: bizonyos agyi idegtevékenység szükséges a ritmus érzékeléséhez, alkalmazásához. Nem kevésbé érdekes a következő fejezet, mely a Hogyan hat a művészet az érzelmeinkre? – kérdésre kínál választ. A vizsgálódást a hormonokkal kezdi, majd áttér az idegsejtek világára és megérkezik azon gyógyszerek roppant széles skálájához, melyek e rendszerekben fejtik ki hatásukat. A szerző – és a fordító, dr. Thoroczkay-Szabó Mária – kétségtelen érdeme, hogy mindezeket könnyen érthető formában kínálja az olvasónak. A bioelektromosság ismertetéséből megértjük, hogy pontosan ezen az elven működik a hallás, sőt az érzelmek és a hangulat szabályozása is! Szó esik a szerotonin, az adrenalin és a dopamin szerepéről, ezek – bármennyire meglepő – a zenehallgatás hatásában is közreműködnek.  Dr. Sulzer okkal szentel egy egész fejezetet az idegélettan alapjainak. Enélkül a következő, „A fül fiziológiája” aligha volna érthető. Itt is van három alapkérdés: Hogyan lesz a hullámból hang, a fül különös formája vajon megváltoztatja-e a hangot, hogyan alakítja át a fül a léghullámokat elektromos és idegrendszeri aktivitássá? Megválaszolásuk elkerülhetetlen, ha meg akarjuk érteni miként is érzékeljük a zenét? A magyarázatot talán még hasznosnak is éreznénk, ha a 8.1 ábra szövege nem lenne hibás. Itt a magyarázat talán már túlságosan is részletes. Akinek ez a „tudományosság” nem vette el a kedvét a további olvasástól, érdekes megállapításokkal találkozhat a hallászavarokkal, hallucinációkkal kapcsolatban és a halláscsökkenés okairól is.

Az ének, egy külön világ. A madarak kedvelői bizonyára nagy élvezettel fogják olvasni a madarak énekképességéről szóló, adatokban gazdag fejezetet. No és a rovarok… hát ki gondolta volna, hogy a szöcskéknek a térdük alatt van a fülük? Majmok, halak, bálnák, mind énekelnek!

Thai Elephant Orchestra co-founder David Sulzer (bottom center, in red) poses with the animals and their mahouts, or keepers.

Ami pedig még ezeknél is meglepőbb: néhány állat hangszeren is képes játszani, ráadásul nem csak a majmok. A Thai Elephant Orchestra nevű elefántzenekar világhírű lett. Tagjai gyakran gondozóik felszólítása nélkül is, maguktól kezdenek el dallamokat játszani a kifejezetten számukra épített különböző –nem csak dob alakú hangszereken. Ha más fajok is úgy zenélnek, ahogy mi, akkor ez nem jelenti azt, hogy kötelességünk gondoskodni fennmaradásukról, ahelyett, hogy puszta kapzsiságból a vesztüket okoznánk? De igen, azt jelenti – szögezi le határozottan a szerző és igaza van!

David Sulzer
ZENE, MATEMATIKA ÉS ELME
Pallas Athéné Kiadó 2021
Copy & Consulting Kft.
ISBN 978-963-573-052-0

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük