kep_7.jpg Az ékszer, az ékszerész, a szakma fortélyai vonzzák a bűnözőket. Nagy értékek, kis helyet foglalnak el, viszonylag könnyen értékesíthetők. Valóságos paradicsom .Nem csoda, hogy sok mendemonda kering a szakmabeliek között róluk. Nézzük az egyiket.

  Monogram helyett az alvilági nevét használom a főszereplőnek, társai Cselesnek hívták. Besurranó tolvajként kezdte, aztán átnyergelt a lakásbetörésre. Ügyesen nyitotta ki még a komplikált biztonsági ajtókat is, a riasztó berendezések hatástalanításhoz is értett. Csak készpénzre és ékszerekre vadászott. A nagy értékű műszaki cikkeket, ezüst cigaretta kínálót a helyén hagyta. Tisztán „dolgozott”. Lakásukba érve az áldozatok gyakran csak jóval később vették észre, hogy más is járt az otthonukban.

   Cseles nem volt babonás ember, mégis a tizenharmadik lakásbetörésnél ütötte meg a bokáját. Egy szomszéd felfigyelt a szürke Adidas-pólót viselő idegenre, az utcai térfigyelők  aztán megtették a magukét, a többi már a nyomozók dolga volt. A végeredmény tizenhárom betörés, tízmillió forintos kár, öt év letöltendő börtön. Hogy-hogy nem, a pénz még részben sem került elő. 

   Teltek-múltak az évek, Cseles az utolsó hat hónapban közös cellába került egy elítélttel, aki valaha ügyes vésnök volt. Sajnos eltévelyedett, mert egy ékszerüzlet falát próbálta kivésni. Ne bolygassuk a múltat, elég az hozzá, hogy egyszerre szabadultak. Cselesnek maradt néhány milliója biztos helyen, a vésős pedig teljesen le volt égve. Jól jött a pályakezdéshez az a nyolcszázezer forint, amit cimborájától kapott. Csupán egy semmiséget kért érte cserébe. Véssen neki egy olyan acélbeütőt, amivel a tizennégy-karátos arany ékszertárgyakat fémjelzik. Az üzlet megköttetett, a szerszám elkészült. Pont olyanra sikerült, mint amilyet a Nemesfémvizsgáló és Hitelesítő Hatóság használt.

   Ezután már pörögtek az események. Cseles rézből készített jegygyűrűkbe, karkötőkbe, nyakláncokba beütötte a fémjelet, majd bearanyozta a hamisítványokat. Aztán folyamatosan bevitte őket a piac melletti zálogházba. Ahol köztudottan nem csak a fémjelent vizsgálják, hanem királyvízzel, a salétrom és sósav keverékével is kontrollálják a valódiságot. Itt mutatkozott meg Cseles leleményessége.

   Unokahúga a zálogházban dolgozott. Takarítóként, az ékszerek, letétek közelébe sem kerülhetett. Nem is volt erre szükség. Neki arra volt lehetősége, hogy portörlés közben az ellenőrzéshez szükséges királyvizet kicserélje citromlére. Így a próba nem hagyott nyomot az „aranytárgyban”, az teljesen valódinak mutatkozott.

  A hiba ott csúszott be, hogy időnként a becsüsöket is ellenőrzik. A szuperrevizió felfedte a történetet. Cseles visszaesőként újabb hat évet kapott. Ezek a mendemondák vagy igazak, vagy nem, de kis valóságalapjuk mindig lehet. Mint a mendemondáknak általában.

 

Láng Róbert

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük