A Gallwitz-dinasztia

gallwitz.jpgRitka dolog, hogy egy családi vállalkozás az 1880-as évektől végig megőrizze az eredeti tevékenységét, még üzletének berendezését is. A Gallwitz-szaküzletben megállt az idő, jó értelemben. Nem nagy, de hűséges vásárlóközönségük rajonganak a pipákért és más esztergált tárgyakért, nekik ugyanazzal a mozdulattal húzzák ki a fiókot és évtizedek óta ugyanabba a fotelbe ülhetnek le, hogy szétszereljék, megismerjék a kiszemelt pipákat.

   És a többi tárgyakat, ébenfa-ezüst sétapálcákat, elefántcsontból faragott dísztárgyakat, mandzsettákat, sakk-készletet, dominót. Utolérhetetlen pontossággal ragasztottak össze az eltört  értékes porcelán figurákat. Javították az igazgyöngy-nyakláncokat.

   Pest első esztergályosműhelyét 1880-ban Gallwitz Lipót alapította a Koronaherceg (ma Petőfi Sándor) utcában. Lábbal hajtós faesztergapadon készítette a pipákat és művészeti tárgyakat. Fiai is kitanulták a szakmát, kitűnő ötvösművészek lettek. Megalapították a Gallwitz Testvérek céget a Párisi utca 9. és a Kígyó utca 4. szám alatt. A pipakészítés folytatása mellett elkezdtek saját készítésű dísztárgyakat is gyártani.

   Csupa olyan faragványt, használati tárgyat készítettek és árultak, amire a pesti polgárnak szüksége lehetett. Játékok, ékszerek, sétapálcák, színházi legyezők, elefántcsont billiárd golyók. Ők voltak az elsők, akik madzsong (kínai dominójáték) eszközöket gyártottak, még a szabálykönyvét is ők fordították.

   A Gallwitz név akkoriban fogalommá vált, rangot jelentett annak, aki náluk szerzett ötvös segédlevelet.  1952-ben utolérte őket is az államosítás, elvették az árukészletük nagy részét. Az egyik unoka Gallwitz György az Óra- és Ékszeripari Vállalatnál helyezkedett el. Winkler László, az államosított vállalat igazgatója, aranyműves mester, jól ismerte őt, tisztában volt szakmai értékeivel. Elősegítette, hogy a munkája mellett a lakásában gyöngy nyakéket és érszereket javítson, pipákat készítsen és áruljon. A lakás falait családi képekkel díszítette és a hajdanvolt üzletekből is több berendezési tárgyat, antik csillárt, bársonyfoteleket mentett meg az enyészettől.

   Gallwitz-üzletek ma is működnek Budapest belvárosában. Például a Kecskeméti utcában, ahol a legjobb minőségű pipák kaphatók óriási választékban, persze nem olcsón. A pipába valót is ott lehet beszerezni, az üzlet tulajdonosa a ritka kivételek közé tartozik, a dohányboltok újraelosztásánál ő is kapott egy koncessziós jogot. A vevők „élesben” próbálhatják ki az újonnan megvásárolt pipájukat. A pipázás magyar hagyományait őrző Magyar Pipaklub Egyesület tagjai kedvezményt kapnak a vásárlásnál.

   Biztos vagyok benne, hogy Gallwitz Lipót déd- és ükunokái közül néhányan, valahol a világban tehetséges és sikeres ötvösök, aranyművesek, ezüstművesek, vésnökök, vagy ékszerészek.

 

 

Láng Róbert

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.