abakusz_kep.jpg Kismintás privát közvélemény kutatásom eredményeként állíthatom, hogy többségünk nem szereti a számtant, a számokat, különösen a számok helyi értékét. Még az arab (valójában indiai eredetű) számokkal csak elvagyunk, szükség törvényt bont, de a római számok végképp nincsenek ínyünkre. Mégis muszáj ideírnom további mondanivalóm kedvéért a két számcsoport szótárát. I=1, V=5, X=10, L=50, C=100, D=500 és M=1000.

   Szegény ókoriak! Azok a számolási feladatok, alapműveletek, amelyeket ma egy alsótagozatos kisdiák gond nélkül meg tud oldani, komoly problémát jelentettek Ptolemaiosz, vagy Julius Caesar népének. Próbáljuk csak meg római számokkal összeadni, vagy szorozni a XLII és DCV számokat. Hiába, római számokra szükségünk van, a Bibliától a Big Ben számlapjáig, az emléktáblák felirataitól az iskolai osztályokig.

   A találékonyság, a technika segítségére sietett a számolással bajlódó őseinknek. Kifejlesztettek egy eszközt, az abakuszt. A számolások megkönnyítésére szögletes lapocskákat készítettek (a laptop őse?)  párhuzamos vonalakkal. Erre az abakusz-táblára annyi kavicsot helyeztek, amennyi az egyik számnak megfelelt. Ugyanezt tették a másik számmal. Ezután úgy tologatták az egyes kavicsokat (latinul calculus, innen ered a kalkuláció szavunk), hogy a végeredményt a kavicsok helyzetéből le tudják olvasni.

   Hasonló szerkezetet készítettek a kínaiak (szuan-pan), japánok (szoroban), törökök (kölba) és az oroszok is (szcsoti). Az ilyen eszköz (a számológép őse?) kezelése gyakorlatot igényelt, de aki megtanulta, gyorsan tudott vele számolni.   

   Európa kissé nehezen kapcsolt, a XIII. században készítettek először abakusz táblázatot. Az európai tudománytörténet egyik fontos emléke Leonardo de Pisa Fibbonacci, olasz matematikus könyve a Liber Abaci, ami a hindi-arab számokkal való számolást elemzi és összeveti az abakusszal. Aki olvasta Dan Brown A Da Vimci-kód c. könyvét, annak nem kell bemutatni Fibonaccit és munkásságát. Gauss (1777-1855), a matematikusok fejedelme már a felsőbb matematikát is kidolgozta, ennek ellenére például Bretagneban tovább használták a számoló-asztalt, az abakuszt. A XIX. század elejére azonban az abakusz legalábbis Európa nagyobbik felén kiment a használatból. Napóleon 1812-es oroszországi hadjáratáról visszatérő katonák az Oroszországban még mindig használatban lévő abakuszokat hoztak magukkal egzotikus trófeaként.

   Ma már csak mosolygunk őseink primitív eszközein. Utódaink száz év múlva csak mosolyogni fognak a számukra primitív okostelefonunkon.

 

Láng Róbert

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük