Furcsa álmom volt az éjjel. A versaillesi Nagy Trianon-kastély La galérie des Cotelles termében voltam 1920. június 4-én. Minden ugyanúgy történt, mint száz évvel ezelőtt. A tárgyaló asztalnál az angol, francia és olasz miniszterelnök, továbbá Thomas Woodrow Wilson amerikai elnök, velük szemben a kéttagú magyar delegáció.

Örülök, hogy megismertem Benárd úr, itt írják alá a békeszerződést, szólt Lloyd George. A viszontlátásra, tette hozzá Clemenceau. Aztán mielőbb ratifikálják a megállapodásunkat, különben nem ér az egész semmit, mosolygott Orlando. Well, it seems we are done, dörmögte Wilson, majd elindult kifelé a tárgyalóteremből.

A mátyásföldi repülőtéren már várta a küldötteket gróf Teleki Pál külügy-, Korányi Frigyes pénzügy- és Soós Károly honvédelmi miniszter, továbbá néhány lézengő újságíró. Majd a gépkocsisor egyenesen a budai várba, a kormányzó rezidenciájához hajtott. A kabinetfőnök csak a küldöttség vezetőjét tessékelte be.

– Főméltóságú uram, aláírtuk a szerződést, ahogy parancsolta, sürgősen ratifikálni kell.

– Szó sem lehet róla.

– De hiszen főméltóságod mondta, hogy nyugodtan írjuk alá, minden rendben lesz.

Ha ellenállunk, nagy baj lehet, nyakunkon az idegen megszálló csapatok.

– Csigavér! Írunk egy levelet Harold Lloydnak, hogy addig nem ratifikáljuk, amíg nem vonják ki a csapatokat az országunkból. Módosítjuk az Aranybullát, rögzítjük, hogy a Magyar Királyság területe szent és sérthetetlen.

– Jó, és ha később visszajönnek a megszálló csapatok.

– Na és? Tatár és török megszállás is volt, a határaink még sem változtak.

– Hát, ahogy főméltóságod gondolja. Akkor most mit tegyünk?

– Fogalmazzatok egy petíciót a Népszövetséghez. Lényeg, hogy a szerződést ránk erőszakoló felek elképesztő dolgot műveltek. Elvégre Ausztria éppen úgy elbukta a világháborút, mint mi. És mi történt? Kaptak négyezer négyzetkilométert Magyarországból! Egy szó, mint száz, láss munkához! Az idegen csapatok egyszer csak elunják magukat és kitakarodnak innen.

*

Sajnos nem így történt. A nemzetgyűlés 1920. november 15-én a Trianonban kötött békeszerződést a hozzátartozó térképpel és függelékeivel együtt a magyar állam törvényei közé iktatta „tekintettel a kényszerhelyzetre, mely Magyarországra nézve a világháború szerencsétlen kimenetele folytán előállott.”

***

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük