2024.március.28. csütörtök.

EUROASTRA – az Internet Magazin

Független válaszkeresők és oknyomozók írásai

ARTELOCO

6 perc olvasás
 <span class="inline inline-left"><a href="/node/46773"><img class="image image-thumbnail" src="/files/images/logo_42.thumbnail.jpg" border="0" width="72" height="100" /></a></span> <p>Ha valaki egy lakás építésén, átépítésén dolgozik, vagy egyszerűen a berendezésen szeretne kicsit változtatni, előbb-utóbb egy rakás szaklap között, majd a deko tv-n találja magát. Én is így tettem. Eközben fedeztem fel egy műsort - vagy inkább versenyt, - az 1Lakás3Terv-et, amelyben magával ragadtak az Arteloco, azaz Dedrák György és felesége, Dedrákné Wieser Katalin tervei. Velük beszélgettem.</p><p>

 logo 42.thumbnail

Ha valaki egy lakás építésén, átépítésén dolgozik, vagy egyszerűen a berendezésen szeretne kicsit változtatni, előbb-utóbb egy rakás szaklap között, majd a deko tv-n találja magát. Én is így tettem. Eközben fedeztem fel egy műsort – vagy inkább versenyt, – az 1Lakás3Terv-et, amelyben magával ragadtak az Arteloco, azaz Dedrák György és felesége, Dedrákné Wieser Katalin tervei. Velük beszélgettem.

 logo 42.thumbnail

Ha valaki egy lakás építésén, átépítésén dolgozik, vagy egyszerűen a berendezésen szeretne kicsit változtatni, előbb-utóbb egy rakás szaklap között, majd a deko tv-n találja magát. Én is így tettem. Eközben fedeztem fel egy műsort – vagy inkább versenyt, – az 1Lakás3Terv-et, amelyben magával ragadtak az Arteloco, azaz Dedrák György és felesége, Dedrákné Wieser Katalin tervei. Velük beszélgettem.

Hogy lesz valakiből "dizájner"?

Talán túlzónak hat, de – annak születik: valaki vagy hordozza magában a „szépítés", az „elrendezés" érzékét, hajlandóságát, késztetését vagy nem. Az más dolog, hogy ezt az érzéket fejleszteni, finomítani lehet és kell is, hogy szakmai tudással és gyakorlattal is párosuljon, de az önmagában kevés lenne – a legfontosabb mégis csak, bármilyen fellengzősen, rejtélyesen hangzik is, az „intuíció".

Honlapotokon elárultátok a „titkot": ez az összhang. Összhang a tulajdonosokkal is? Menyire szükséges őket megismerni?

16 éve tervezünk és végezzük a teljes körű kivitelezési munkákat is. Utólag visszatekintve, az első feladatoktól kezdve mindvégig és végső soron mindig is az összhang és újra csak az összhang vagy épp annak hiánya inspirálta, segítette vagy éppenséggel akadályozta a munkánkat. Összhang a megrendelőkkel, összhang a megfogalmazott vágyak és a lehetőségek, az elképzelések és a konkrét adottságok, a tervek és a kivitelezés között, de akár összhang a megrendelő ízlése, személyisége és a megvalósított tervek között.

És végül, legfőképpen: összhang a saját értékrendünk, ízlésvilágunk, preferenciáink és a tőlünk elvártak között, de összhang az önmegvalósítás vágya és a megrendelő elvárásai, a megfelelés követelménye között is.  Ha ez az összhang nem állt fenn, létre se jött, vagy épp kezdettől fogva adott volt bármely vonatkozásban, alapvetően meghatározza a munka sikerét.

Ha rangsorolni kéne, a legfontosabb feltétel – sajnos vagy szerencsére – a megrendelőkkel való összhang. Mert a korlátozott anyagi lehetőségeket, a kedvezőtlen körülményeket, feltételeket mind-mind valamiképpen, bizonyos mértékig át lehet hidalni tervezéssel, fantáziával, azzal a bizonyos intuícióval – de a megrendelő személyével, sőt személyiségével létrejött rokonszenv vagy akár csak lappangó disszonancia jobban befolyásolja a munkát, mint bármi más. 

Megismerés? Erre nemigen van idő, lehetőség, alaposan meg semmiképp – sokkal inkább szükséges valamiféle megérzés, ráhangolódás, empátia, ami sok esetben egyáltalán nem mutat összefüggést az együtt töltött idővel, csak úgy létrejön, „megvan" – vagy nincs. Amikor ez a „kapcsolat", kapcsolódás működik, akkor a legsikeresebb a tervezés: olyasmit is sikerül megjeleníteni, amit a megrendelő valójában meg sem fogalmazott, viszont a rátalálás élményével örül a megvalósulásának.

 Mi volt az eddigi legnehezebb feladat?

Furcsa módon nem olyasmi, amikor a legmagasabb elvárásoknak megfelelve, nagy költségvetésből extra minőséget, luxus színvonalat kellett teremteni. A nagyobb nehézséget az jelenti, amikor a szűkös adottságok és kedvezőtlen feltételek keretein belül kell „álmokat" megvalósítani. Volt ilyen… Érdekes módon épp olyan súlyú a felelősség terhe ilyenkor is, mint a százmilliós nagyságrendű feladatoknál, sőt…

Volt-e olyan, amit kértek, de oly messze állt tőletek, hogy nemet mondtatok?

Nem! Mert, ahogy ezt is megfogalmaztuk a honlapunkon, „a szép sokféle lehet", amiképpen az emberek is, akik lakni szeretnék azt a teret. Nincs abszolút szép – van szép, ami nekem az, van szép, ami neked, és van olyan, ami neki. A fontos az, hogy olyan terv szülessen, amiben az és éppen az a személy érzi magát otthonosan, érzi magával azonosnak, akinek készült. Az ő személyiségének a kivetülése legyen, és csak nagyon kevéssé a tervezőé – bár ez némiképp elkerülhetetlen.

Az önmegvalósítás lázában égő dizájnerek világa nem a megrendelőről szól, annál inkább önmagukról meg az épp divatos trendekről. Az igazi feladat éppen hogy olyan lakótér tervezése, ami a megrendelő világa, az ő személyiségét tükrözi, bármilyen is legyen az. Viszont hogy ez a tér stílusában egységes, következetes legyen, részleteivel harmonikus egészet alkosson – ez az, ami már teljes egészében a tervező felelőssége. És mindez egyáltalán nem jelent megalkuvást, elvtelen szolgálatot, sokkal inkább empátiát az önérvényesítés helyett.

"Álomfeladat"?  

Már volt, nem is egyszer: teljes szabadság a tervezésben és a kivitelezésben egyaránt, magas színvonalon, magas költségvetéssel. És persze extra felelősséggel is. Mert hogy a szabadság ezzel is jár…

Van-e olyan kihívás, amire vágytok, de még nem érkezett meg?

Igen, van: egy igazán különleges környezetben, egy fantasztikus vízparti ház megalkotása, mintha csak a táj folytatása lenne. Egy ilyen feladatnál valószínűleg nem sikerülne „kívül maradni" – ez biztos, hogy szubjektívebb, személyesebb lenne bármely más feladatnál.

A műsorba pontosan miért jelentkeztetek? Kihívás, játék?…

Kihívás, játék – és verseny és önérvényesítés. És felüdülés, mivel viszonylag nagymértékben kaptak a tervezők szabadkezet a lakástulajdonosoktól. Szóval ez most tényleg mindenkiről önmagáról is szólhatott. Ami abból is látszik, hogy egy konkrét személy számára ennyire eltérő tervek születtek… Mert egyébként ez nem volna rendjén való, hiszen ő maga egy és ugyanazon személy, minden tervező számára egyként megadott életstílussal, konkrét preferenciákkal. De ez a műsor valóban lehetőséget adott arra, hogy mindegyik tervező „kibontakozhasson", erőteljesen megjelenítve a saját világát, a saját stílusát.

Mennyire szükséges nekem ahhoz jól keresnem, hogy megbízhassak egy céget kis lakásom átépítésével? Muszáj ehhez gazdagnak lennem?

Ne kerteljünk: belsőépítészt, lakberendezőt felkérni minden esetben plusz kiadás. Esetenként nem is kevés. S hogy megéri-e? Annak igen, akinek korlátozottan van csak ideje, vagy nem érez elég készséget, késztetést, hogy az otthonával foglalkozzon. Annak viszont nem, aki nem akar lemondani az alkotás, az önkifejezés, végső soron az önmegismerés eme formájáról, még azon az áron sem, hogy így az út hosszabb, az eredmény pedig talán nem lesz olyan „profi", de mindenképp az övé.

Egy biztos: a felkérés nem egyszerűen egy üzleti viszony, hanem személyes, különleges kapcsolat,  melyből  egy otthonnak kell megszületni. Személyes és különleges otthonnak.

http://arteloco.hu/

Németh Krisztina

EZ IS ÉRDEKELHETI

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

1973-2023 WebshopCompany Ltd. Uk Copyright © All rights reserved. Powered by WebshopCompany Ltd.