A Katolikus Egyház augusztus 15-én Nagyboldogasszony napját, vagyis Szűz Mária halálának és mennybevételének ünnepét üli. Az ősegyházig visszanyúló hagyomány szerint a Megváltó édesanyjának, Máriának a holttestét nem engedte át a földi enyészetnek, hanem röviddel halála után föltámasztotta és magához emelte a mennyei dicsőségbe.

 

A Katolikus Egyház augusztus 15-én Nagyboldogasszony napját, vagyis Szűz Mária halálának és mennybevételének ünnepét üli. Az ősegyházig visszanyúló hagyomány szerint a Megváltó édesanyjának, Máriának a holttestét nem engedte át a földi enyészetnek, hanem röviddel halála után föltámasztotta és magához emelte a mennyei dicsőségbe.

 

Jeruzsálemben az V. században már biztosan megemlékeztek a Boldogságos Szűz égi születésnapjáról. Az ünnepet Dormitio sanctae Mariae, azaz „a szentséges Szűz elszenderülése" névvel illették. A VI. század során egész Keleten elterjedt az ünnep. Róma a VII. században vette át, s a VIII. századtól kezdve Assumptio beatae Mariae-nak, azaz „a Boldogságos Szűz mennybevételé"-nek nevezték. XII. Piusz pápa 1950. november 1-jén hirdette ki hittételként, hogy a „Boldogságos Szűz Mária földi életpályája befejezése után testével és lelkével együtt felvétetett a mennyei dicsőségbe".

 

Nagyboldogasszony napja a karácsony és újév mellett a harmadik olyan parancsolt ünnep Magyarországon (ezeken a hitüket gyakorló katolikusoknak az Egyház szentmisehallgatást ír elő), amely nem szükségszerűen vasárnapra esik.

 

Az ünnepet Szent István király is megtartotta. Hogy mennyire fontosnak tekintette Mária égi születésnapját, jelzi az is, hogy ezen a napon ajánlotta Magyarországot a Szűzanya oltalmába. Ezért nevezzük a Szent Szüzet Magyarország égi pártfogójának, vagyis Patrona Hungariae-nak. Szent István 1038-ban egyébként éppen Nagyboldogasszony napján hunyt el.

 (MKPK titkárság)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük