Author: Dr. Hautzinger Gyula - Euroastra.hu

Paár Ferenc a könyv írója barátom. Megismerkedésünk évtizedekre visszamenő. A sors hozta, hogy Óbudán, az Árpád-híd közeli lakótelepen valamikor egy lépcsőházban laktunk. Én, családommal Miskolcról jöttem, és mint kiderült, Veszprémbe tartottam. Végig a '80-as évek légierejének, légvédelmének egyik felelős, szakmai beosztását ellátójaként. Nem, nem vadászpilóta voltam, de mint megismerkedésünk után hamar kiderült, én is vadász lennék. Csak addig, ameddig Feri korábban az égboltot járta, én az erdőket. Akkortájt már Ferit  földre kényszerítette a könyvében is leírt betegsége, így korábban duplán is vadászságából addigra már a puskás, erdőt járó maradt. De erről egy kicsit később.

Évtizedekkel ezelőtt családommal évekig Miskolcon éltünk. Annyi év után feleségemmel kedvünk támadt pár napig nosztalgiázni Borsod fővárosában. Döntésünkhöz az is hozzájárult, hogy február 17-19. között rendezték meg – a szerényen – az ország gasztronómiai karneváljának titulált Miskolci Kocsonya Farsangot.

Kisunokámmal, Lillával szombaton egy hete kulturális túrára indultunk a Budapesttől alig félórai autókázásra lévő Etyekre, a boráról is híres község határában lévő domb tetején lévő nagy területen elhelyezkedő, több hatalmas filmstúdiót is magába foglaló, Korda Sándor magyar származású filmrendező nevét viselő filmparkba.

A Club Hotels Europe segítségével jutottunk el Egerszalókra, a természeti szépségű Gyógyvizek Völgyébe, a négy csillagos apartman szállodába – tisztességes áron. Egerszalók nevezetessége a föld mélyéből feltörő termálforrás, amelyet 1961-ben olaj után kutatva fedeztek fel, de olaj helyett, 68 Celsius fokos hévízre bukkantak.

Nápolyt látni és meghalni! Tartja az ismert mondás, de én inkább úgy helyesbíteném: …és életben maradni. Ez a kívánság nagyon is helytálló, ha valaki (mint mi a feleségemmel!) autóval kísérti meglátogatni a várost. Sokfelé autóztam már a világban, de ilyen káoszt még nem tapasztaltam. Az autósok nemigen ismerik a közlekedés szabályait, vagy ha ismerik is, igyekeznek nem betartani azokat. Indexelés sávváltáskor – ismeretlen fogalom, viszont nyomják a dudát, ha felfogásuk szerint nem iparkodsz elöttük. Van is látható eredménye a kaotikus forgalomnak. A legtöbb autó horpadt, karcos. És akkor még nem beszéltem  az Itália szerte szeretett robogó kultuszról! Ahol csak lehet, utat találnak maguknak. Lényegtelen, hogy balról vagy jobbról előzzenek az amúgy mindig cammogó forgalomban. Van, hogy egy egész család utazik egy járművön. Papa, mama, és a két gyerek közöttük. Szolgálatkészek a Balkánról már ismert szélvédő pucolók, akik piros lámpánál megrohanják az autókat, és hiába üvölt és integet a szerencsétlen ember, a látnivalón migráns szorgalmasan lemossa az amúgy kristálytiszta szélvédődet, és ha nem adsz neki legalább egy eurót, még beléd is csíp miközben méltatlankodva egy másik ügyfelet rohan le. Szóval nesze neked nápolyi autózás, és engedjétek csak magatokhoz a migránsokat, amit itt a köztereken látható alvó-szemetelő kisebb, nagyobb csoportok is jellemeznek.

Évek óta szerettem volna megnézni a Dunát, ahogy a Vaskapunál áttöri a hegyeket. Budapesten mindig vágyakozva bámultam a hatalmas külföldi üdülőhajókat, ahogy készültek a képekről ismert csodálatos tájakra, vagy éppen megtértek hosszú útjukról. A vágy csak vágy maradt, mert a részvételi költségek nem egy magyar nyugdíjas zsebéhez illenek. Maradt az autókázás lehetősége. Évekig, mert nem találtam kapaszkodót utunk megtervezéséhez. Az internet ömleszti az információt, a bedekkerek ontják az ismerteket, mégis a sok közül nehéz a megfelelőt, a hitelest kiválasztani.

Nógrád megyében töltve a március 15-i ünnepet, kirándultunk a Palóc-föld egyik talán legizgalmasabb helyére, a szerényen csak Palóc Pompeinek becézett ősparkba.

Újból vadászati nagyhatalom leszünk! Hangzott el pontosan Magyarország fővadászának, kormányunk miniszterelnök helyettesének a szájából a FEHOVA (Fegyver, Horgász és Vadász) kiállítás és vásár ünnepélyes megnyitása alkalmából. Ezen hangzatos kijelentés, az 1971-ben hazánkban rendezett nagysikerű Vadászati Világkiállítás 60. évfordulójára, 2021-re tervezett újabb világméretű rendezvény megrendezésének hivatalos szándékát erősítette meg. Vadászati nagyhatalom! Voltunk-e, lehetünk-e, egyáltalán leszünk-e? Ezek a gondolatok kavarogtak bennem, miközben a vásárváros teljesen dugig lévő pavilon kiállítói között sétáltam

Talán két éve múlt, hogy feleségemmel utoljára Bécsben járva elhatároztuk, hogy végre egyszer visszatérünk alaposan bekóborolni a „császárvárost". Eddig mindig csak egy-két napra sikerült idelátogatni, és legtöbbször valami távolabbi nyugat-európai cél felé autózva, csak elrohantunk a város mellett.

Régi álmunk teljesült feleségemmel, amikor szeptember elején neki vágtunk kárpátaljai utazásunknak. Ehhez, az elhatározáson túl kellett egy olyan „városi terepjáró" is, mint az új Dácia Dusterünk amellyel magabiztosan indulhattunk a nem túl jó utakkal kecsegtető hosszú túrának. Egy hetesre tervezett utunk első állomása Beregszász volt. Mivel jó félévig tervezett utunk során bőven volt időnk a nem mindig kielégítő információkat tartalmazó útikönyveken túl, az interneten is mindennek alaposan utána nézni. Előzetes foglalásunknak megfelelően, a város központjában lévő volt Casinóban, a szállodarésszel is rendelkező patinás Arany Pávában szálltunk meg.