Az arany ragyog, mint egy rozsdás bádogdoboz

Aranypiaci befektetőként három dologra van manapság a leginkább szükség a túléléshez: türelemre, kitartásra és lelkierőre. Az utóbbi időkben egyre többen vesztik el hitüket a sárga nemesfémben, de korai lehet máris temetni az aranyat. Számtalan példa van a múltban arra, hogy a nemesfém éppen akkor gyűjtötte az erőt egy újabb feltámadásra, amikor a befektetők türelme már-már a végéhez érkezett – tájékoztat a www.aranypiac.hu 

Aranypiaci befektetőként három dologra van manapság a leginkább szükség a túléléshez: türelemre, kitartásra és lelkierőre. Az utóbbi időkben egyre többen vesztik el hitüket a sárga nemesfémben, de korai lehet máris temetni az aranyat. Számtalan példa van a múltban arra, hogy a nemesfém éppen akkor gyűjtötte az erőt egy újabb feltámadásra, amikor a befektetők türelme már-már a végéhez érkezett – tájékoztat a www.aranypiac.hu 

A pénzügyi válság tetőfokán olyan mértékben volt keresett az arany, hogy átmenetileg az aranyrudak gyártói is kifogytak a készletekből. A legősibb deviza iránt azóta jócskán alábbhagyott az érdeklődés, bár számos jel utal arra, hogy az időközben gazdasági, hitelezési és adósságválsággá terebélyesedett problémahalmaz végső megoldása még várat magára. Az aranynál a hangulat mégis olyan mélyre süllyedt, hogy szinte a padlóról kell felvakarni. Az év eleje óta a sárga fémbe fektető tőzsdén kereskedett befektetési alapok 140 tonnával csökkentették a készleteiket, miközben az árfolyam 1.600 dollár alá vonult vissza. Ez a markáns visszaesés a világgazdaság javuló kilátásainak érzetével, az euróövezeti adósságválság háttérbe szorulásával valamint az amerikai jegybank által működtetett pénzpumpa esetleges leállításával függ össze.

Alig két hete, amikor az USA jegybanki rendszerének, a Federal Reserve Nyíltpiaci Bizottságának január végi üléséről megjelent jegyzőkönyv nyilvánosságra került, spekulációk kaptak szárnyra arra vonatkozólag, hogy a grémiumban a többség a pénznyomtatásként értelmezhető kötvényvásárlási program idő előtti módosítása felé mozdulhatott el. Ennek az arany számára olyannyira stimuláló piaci intervenciónak a lehetséges megszűnése eladói nyomást generált, amelynek terhe alatt jóformán beszakadt az arany jegyzése. Szintén két hete láttak napvilágot az amerikai határidős árupiaci felügyelet adatai, amelyekből kitűnt, hogy egyes nagy fedezeti alapok rekordvolumenben vettek fel pőre, más néven meztelen short pozíciókat az aranyra. Az árfolyamesésre számító professzionális kereskedők kötésállománya ezzel átlépte a 90 ezret, 1999 óta először, ami a temetői hangulatot illetően ugyancsak magáért beszél.

Azok a befektetők, akik nem rendelkeznek a fenti erényekkel – türelem, kitartás és lelkierő – mostanra nagyrészt már kihullottak a piacról. Az árfolyamok ciklikus hullámzásának ez normális velejárója. A felívelő fázisban népszerű egy befektetés, sokan ugranak is rá emiatt, majd amikor már telítődik a piac és elfogynak az új vevők, aláhullik az árfolyam. Aki reszkető kézzel szabadulna bármi áron az aranyától, az veszteséget realizál. Akiben viszont megvan a kellő lelki nyugalom és ekkor inkább vásárol, mintsem eladna, az akciós áron juthat a nemesfémhez. Az árfolyam ciklikus hullámzása minden tőzsdei árfolyam, így az arany jegyzésének is sajátja. Hosszúságuk szerint léteznek több évtizeden át ható nagy szuperciklusok vagy akár csupán néhány óráig élő „subminuette" szintű szakaszok. Ennek megfelelően számtalan példa igazolja a múltból, hogy az emelkedés utáni megtorpanás nem más, mint mindig egy következő emelkedés kezdeti fázisa.

A Forbes magazin nemrégiben előásott egy érdekes cikket a hetvenes évekből, hogy párhuzamot vonjon az aranyár jelenlegi viselkedése és a negyven évvel ezelőtti állapotok között. A Time magazin egykori cikke így indított: „Gyűjtők és spekulánsok számára az arany mostanában nagyjából úgy ragyog, mint egy rozsdás konzervdoboz." Az aranyár 1976-ban, az akkori nagy bikaciklus időbeni félidejénél komoly korrekcióba kezdett, 50%-át adta vissza az uncia árfolyama. Az amerikaiak a korábbi tilalom után, ekkor már másfél éve szabadon vásárolhatták az aranyat befektetési céllal. A cikk írója negyven éve arról írt, hogy „az ár a 198 dolláros unciánkénti csúcs óta több mint 40%-kal esett vissza. Az elmúlt héten a londoni piacon három kaotikus nap alatt 14 dollár volt a csökkenés, és ezzel 31 havi mélypontot ért el az uncia 105,5 dollárnál. Holott a hét végéig ismét 111 dollárra kúszott fel az árfolyam, ezek elkeserítő számok az arany hívei számára, akik nem is olyan rég még 300 dolláros árfolyamot prognosztizáltak."

A 40 évvel ezelőtti árfolyamadatok fejcsóválásra késztetik az embert. Az elkeseredés egyenesen érthetetlen, hiszen csak idő kérdése volt, hogy mikor éri el az árfolyam a kitűzött célárat. Ez nemcsak utólagos okoskodás, különösen a kitermelési költségek fényében mondható el ez. Manapság iparági becslések szerint egy uncia megmunkálatlan nyersarany átlagos előállítási költsége közelíti a 800 dollárt. Ezek a költségek, amelyekre még rárakódik a feldolgozás, szállítás, tárolás költsége, évről évre csak emelkednek. Az infláció sokféleképpen van hatással az árfolyamra, így például a kitermelési folyamat szinte törvényszerű költséginflációja is azt eredményezi, hogy hosszútávon csak drágulhat a nemesfém ára. Érdemes erre ma is gondolni, éppen akkor, amikor ideiglenesen akár nagyobb mértékben is csökken az arany árfolyama.

© www.aranypiac.hu – Magyar Aranypiac Kft.