A 2009. június 15.-i vasárnappal zárt hétvégén két nagyobbnak is ígért rendezvény között választhatott az, aki a bort kedveli. Márpedig a szőlő erjesztett leve régóta tradicionális itala az emberek sokaságának. Így biztos látogatottságra számíthat az, aki a bor köré szervez rendezvényt. A tavaszi borfesztivál erre jó példa volt (http://www.euroastra.info/node/25581), és valószínűleg ez motiválta a júniusi rendezvény szervezőit is.

 

A 2009. június 15.-i vasárnappal zárt hétvégén két nagyobbnak is ígért rendezvény között választhatott az, aki a bort kedveli. Márpedig a szőlő erjesztett leve régóta tradicionális itala az emberek sokaságának. Így biztos látogatottságra számíthat az, aki a bor köré szervez rendezvényt. A tavaszi borfesztivál erre jó példa volt (http://www.euroastra.info/node/25581), és valószínűleg ez motiválta a júniusi rendezvény szervezőit is.

Ugyanakkor e sorok szerzője töredelmesen bevallja, hogy bár évekig tanulta a mezőgazdaság sok csínyját és bínját, korántsem ért annyira a borászathoz, hogy értő kalauza lehetne bárkinek is egy ilyen rendezvényen. Ezért tehát sokkal inkább a szubjektív benyomások rabjává válhat, mint azok a szakemberek, akik szárazanyag-tartalom, alkoholfok és évjárat szerint tudják végiglátogatni a pincészetek seregszemléit. Melyek közül a számosabbat felvonultató kétségtelenül a Városligetben helyett kapott Pannon Bországgyűlés volt, hiszen közel 70 pincészet kínálta termékeit a kóstolópohárral felfegyverkezett nagyérdeműnek. Ezt természetesen helyben is beszerezhette az, aki nem vitt magával, ahogy a kóstolójegyek intézménye sem új. Annyira, hogy nem csak itt, hanem más hasonló rendezvényeken is ezzel oldják meg a fizetést.

A ligeti vasárnap hangulata szinte biztosan megérte annak, aki az utolsó napon arra járt, és a visszatérő vendégek megjegyzését elcsípve az asztaloknál, más napokon sem bánta meg a bort kóstoló, ha erre vetődött. Kedvelje akár a fehér-, akár vörös-, s akár a szárazat vagy akár az édes borokat. Vagy akár a pálinkákat, mert abból is volt pár megkóstolható az alkohol eme ünnephelyén. Kultúrált környezetben és zenével kísérve, mely mellett jól esik a bor és a beszélgetés egyaránt. Belépti díj nélkül kínálva mindezt, ami biztos kontrasztot jelentett a hétvége másik borász eseményével összehasonlítva.

Ez a Kárpát-medencei Borászok 4. találkozója címet viselte, és a honlapján (http://www.karpatmedencei.hu/) is olvashatóan a rózsakert területén került megrendezésre. Ezen járva nehéz lenne azt mondani, hogy a szerző ki tudta vonni magát az emlékek hatása alól, hiszen egykor itt dolgozott, és még emlékezett az akkori rózsakertre. Mely már egy évtizeddel ezelőtt sem teljesen azt a képet mutatta, amit két évtizede. Az előbb említett borfesztivállal ellentétben itt 1200 Ft-ot kóstált a belépő, melynek fedezete egy kóstoló pohár, és a beígért együttesek fellépése volt. A bort ugyanis jegyre, külön költségből fedezve lehetett beszerezni. Igaz, kevesebb pincészet felvonultatásával, de hely nosztalgiája és a jó társaság sokat tud pótolni. S beszélgetés is, ha arra lehetőség van. Mert az együttesek hangosítása sajnos meglehetősen ellene dolgozott a kommunikáció ezen szerény csatornáinak.

Persze most szólhatnánk arról, hogy azért a borospohárral a rózsakertben megtett séta is sokat tud segíteni a hangulaton. Ha az emlékektől eltekintünk, ez így is van. De fátylat reá. A tőhiányos rozáriumra, melynek egykori területéből a felét immár kerítés választja le a maradék fajtagyűjteménytől, mely kerítés mögött inkább csak a gyom virít. Ám legyen inkább mindez a szerző benyomása, és cáfolják a tények, hiszen egy jól karbantartott Európa-szerte elismert rózsa-fajta gyűjteménynek csak örülni tudna.

Simay Endre István

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük