A képzőművészetben kevés olyan szobrot, festményt, grafikát találunk, amely a csókról szól. Évszázadokon át az állam és az egyház bujaságnak minősítette az olyan műtárgyakat, melyek vágyakat ébresztenek, Még Michelangelo végítéletről szóló freskója a Sixtus-kápolnában is erős kritikát kapott, mert „a vágy rabszolgájává” teheti a nézőket. A középkorban egyes államok az ilyenek előállítását, megvételét és birtoklását is törvénybe ütközőnek minősítették. Ma már más a helyzet, de a prüdéria valahogy tovább él, például nem nézzük szívesen a közterületen csókolódzó szerelmespárt.

   Francesco Hayez milánói festőnek a Képzőművészeti Főiskolán Antonio Canova volt a mestere. 1814-ben Nápolyba költözött, ahol Joachim Murat marsall, Napóleon sógora, nápolyi király bízta meg portrék festésével. Amit sikeresen művelt, ezen belül kitűnt a nőábrázolásban, irodalmi szereplők megjelenítésében Történelmi, bibliai, mitológiai alakokat és jeleneteket is vászonra vitt, életképeket festett. A milánóiak büszkék rá, a belvárosban áll a szobra.

A világ legismertebb műtárgyai közé tartozik Gustav Klimt A csók c. festménye.        Az osztrák művész, akinek alkotásai ma dollármilliókért kelnek el aukciókon, a japán festészet hagyományait követte. Különleges színeit azóta sem tudják utánozni. A szakértők többsége szerint a két szereplő Emile Floge divattervező és a festő, a hölgy szeretője. A ruha nem a fantázia szüleménye, hanem Emile remekműve, amellyel 1899-nen megnyert egy ruhatervező versenyt Bécsben.

 

Auguste Rodin A csók című, 1889-ben készített szobrát eredetileg „A pokol kapuja” című szoboregyüttes részének szánta, később meggondolta magát és különálló, egyedi szoborként kezelte. Ihletője egy középkori történet. Francesca da Rimini, XIII. századi nemesasszony, aki beleszeretett férje öccsébe, Paoló Malatestéba. Amikor kiderült, a dühös férj meggyilkoltatta a szerelmeseket. A szobrot ne keressük a párizsi Rodin-múzeumban, magántulajdonban van.

Jean-Honoré Fragonard francia festő, a XVIII. század elismert művésze                             A lopott csók annak a pillanatnak a finom történéseit érzékelteti, amikor a fiatal lány kijön a szalonból és meglepi szerelmese közeledése. Kettősség van jelen: egyik kezével elutasító mozdulatot tesz, de testével udvarlója felé hajlik. Mint mindig az ilyen helyzetekben, Fragonard most is nyitva hagyja a kérdést: azért marad csendben a lány, hogy elkerülje a botrányt, vagy örömmel fogadja a csókot?

Paul Dibeluix kortárs francia festő, eredetileg középiskolai rajztanár. Könyv- és lemezborítók, italcímkék tervezésével foglalkozott, mellette „vasárnapi festőként” készített vásznakat, női portrékat. Kiadója biztatására megmutatta néhány képét a Galerie du Foyer des Artistesnak. A galéria először csoportos, majd egyéni kiállításon mutatta be műveit, amelyek sikeresek lettek. Ma egy képújság munkatársaként készíti az illusztrációkat és festőiskolája van a Montparasseon.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük