2011. Július 22-én egy tömeggyilkos pusztított a norvég fővárosban és a közelben található Utøya-szigeten. A média részletesen elemezte az indítékokat, az elkövető személyiségét, közzétették az áldozatok nevét, fényképét, rövid életrajzát. Írásunkban a történtek utáni hangulatról, az egyház közreműködéséről, a szolidaritás és a remény jeleiről igyekszünk beszámolni.

 

2011. Július 22-én egy tömeggyilkos pusztított a norvég fővárosban és a közelben található Utøya-szigeten. A média részletesen elemezte az indítékokat, az elkövető személyiségét, közzétették az áldozatok nevét, fényképét, rövid életrajzát. Írásunkban a történtek utáni hangulatról, az egyház közreműködéséről, a szolidaritás és a remény jeleiről igyekszünk beszámolni.

 

Az oslói evangélikus dómban a merényletet követő vasárnap délelőtt gyászistentiszteletet tartottak, amelyen részt vettek a túlélők, az áldozatok hozzátartozói, a norvég királyi pár, Jens Stoltenberg miniszterelnök és a norvég kormány. A szertartást élőben közvetítették a norvég rádió- és televíziócsatornák. Hétfőn este pedig kétszázezer ember emlékezett meg az áldozatokról az oslói városháza előtt.

 

A norvég evangélikus egyház püspök-elnöke, Helga Haugland Byfuglien beszédében arra szólította fel honfitársait, hogy a fájdalom pillanataiban nyújtsanak kezet egymás felé, és együtt tegyenek a szeretetért és az igazságosságért. „Nem hagyhatjuk, hogy megbénítson a félelem" – mondta Byfuglien az istentiszteleten. Mind az evangélikus, mind a katolikus egyház képviselői kifejezték részvétüket az áldozatok hozzátartozóinak és a sebesülteknek. Az evangélikus egyház, ahová a norvégok 80 százaléka tartozik, imára hívott fel. A templomok nyitva álltak az emberek előtt, akik társaságot és vigasztalást kerestek.

 

Szombaton és vasárnap megindító hangulat volt a városban – számolt be a Kathpressnek Bernt Eidsvig oslói püspök. A hétfő esti spontán tömegdemonstrációról elmondta: „megmutatkozott, hogy meg akarjuk védeni demokratikus és emberi értékeinket." A terrortámadás felfoghatatlan volt a norvégok számára. „Az ember ezt egyszerűen nem érti, lehetetlen értelmet látni benne. Ijesztő látni, milyen elszánt tud lenni egy ember. Pontosan tudta, hogyan tud minél több embert elpusztítani, és ezt hidegvérrel meg is tette."

 

Eidsvig püspök figyelmeztetett: a történtekről beszélve nagyon óvatosan kell bánni a keresztény fundamentalizmus kifejezéssel. A merénylő monopolizálni akarta a keresztény hitet céljai megvalósítására.  „Ezeket a fogalmakat azonban meg kell különböztetni egymástól." Norvégiában élnek fundamentalista keresztények, azonban „ők soha nem tennének ilyesmit, és nem is helyeselnék" – fogalmazott a főpásztor. A bevándorlókkal kapcsolatban a püspök rámutatott: a katolikus egyháznak kiemelten fontos és sajátos szerepe van a külföldiek integrálásában, hiszen Norvégiában a katolikus egyház „külföldi egyház": a katolikusok csupán tíz százaléka született norvég. „A társadalom elég nyitott ahhoz, hogy a bevándorlók megtarthassák hitüket és kultúrájukat" – mondta el az interjúban Bernt Eidsvig.

 

Az oslói katolikus székesegyház nincs messze a merénylet helyszínétől, de a templom és az egyházmegye többi intézményeinek épülete szerencsére sértetlen maradt. Az áldozatokról vasárnap valamennyi katolikus szentmisén megemlékeztek Norvégiában.

 

A merénylet óta eltelt napokban Norvégia lakói elárasztották a köztereket virágokkal, képekkel, levelezőlapokkal és emléktárgyakkal. Az evangélikus dóm előtt szinte virágtengert látni. A történtek után számos városban egész éjszaka nyitva tartottak a templomok a békét és megnyugvást kereső emberek előtt, a lelkipásztorok pedig rendelkezésre álltak, ha valaki beszélgetni akart. Az evangélikus püspök, Ole Christian Kvarme azt tanácsolta az embereknek, hogy beszélgessenek egymással a történtekről, hiszen ilyen helyzetekben rendkívül fontos a közösség és a megosztás.

 

Mehtab Afsar, a Norvégiai Iszlám Tanács főtitkára szomorúan vette tudomásul, hogy a merényletet követő órákban szinte minden médium arra a következtetésre jutott, hogy a támadás mögött muszlimok állnak. Az újságok arról is beszámoltak, hogy muszlimok egy csoportja, köztük az ország legnagyobb mecsetjének imámja betért a dómba gyertyát gyújtani, de a mecsetekben is tartottak imádságot az áldozatok emlékére.

 

Hétfőn déli 12 órára a kormány egyperces csendet hirdetett, az élet mindenhol megállt. A szolidaritás jegyében Svédországban is egyperces megemlékezést tartottak. Egyes újságok hirdetések nélkül jelentek meg ezen a napon, a rádiók országszerte nyugtató, lágy zenéket játszottak.

 

Arról is beszámolt az egyik újság, hogy a boltokban visszaesett például az arcfestékek, kozmetikumok iránti kereslet. Sőt, olyan vevők is voltak, akik egy boltba betérve elnézést kértek, amiért vásárolnak. Érdemes azt is kiemelni, hogy a Vöröskereszt egy héttel a merénylet előtt indított gyűjtést a szomáliai éhínség enyhítésére. A norvég média beszámolt arról, hogy a terrortámadás után érezhetően megnőtt az adakozási kedv: a merényletig eltelt hét alatt százezer koronát, az azt követő öt napban pedig hárommillió koronát (mintegy százmillió forintot)  gyűjtöttek.

 

A norvég népet szemmel láthatóan sokkolták a történtek, azonban az is jól látszik, hogy a merénylet utóhatásai összességében az összetartozás, az együttérzés és a szeretet egészséges reakcióit váltották ki az emberekből, ezzel erősítve a társadalom szövetét.

 

M. Horánszky Anna/Magyar Kurír

 

Képek: Molnár Sebestyén

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük