1Július 12-én csütörtökön délután hazatért Budapestre a Szilasfood-Lucullus Góbi Expedíció. A több mint egy hónappal ezelõtt útnak induló hét fõs csoport sikeresen teljesítette mongóliai küldetését.

 

1Július 12-én csütörtökön délután hazatért Budapestre a Szilasfood-Lucullus Góbi Expedíció. A több mint egy hónappal ezelõtt útnak induló hét fõs csoport sikeresen teljesítette mongóliai küldetését.

 

 A Magyar Földrajzi Társaság által tudományos expedíciónak minõsített, és a Budapesti Mûszaki Egyetem valamint a Semmelweis Egyetem által is támogatott vállalkozás tagjai a világ egyik legnagyobb pusztaságában gasztronómiai, orientalista, orvostudományi és rádiós megfigyeléseket végeztek, valamint tapasztalatokat gyûjtöttek az expedíciós energiaellátás területén. 1000 kilométeres, többnyire lóháton megtett sivatagi vonulását követõen az Expedíció július 10-én átnyújtotta a Magyar Nemzeti Múzeum Dzsingisz Kiállításának az ajándékát – egy különleges, archív felvételeket tartalmazó digitális gyûjteményt – a Mongol Nemzeti Múzeum vezetõségének Ulánbátorban. 

Lovas vonulás a világ egyik legnagyobb pusztaságában

2Június 8-án indult útnak a Szilasfood-Lucullus Góbi Expedíció, hogy a világ egyik legnagyobb pusztaságát lóháton átszelje, és utazása során különbözõ tudományos megfigyeléseket végezzen. Miután a csoport tagjai június 9-én megérkeztek a mongol fõvárosba, azonnal útnak indultak a Góbi-sivatag keleti régiója felé. Másfél nap alatt mintegy 700 kilométert megtéve érkeztek el Yoliin Amhoz, a "Keselyûk Völgyéhez". Itt csatlakoztak hozzájuk sivatagi lovas vezetõik, akik az Expedíció lovait is biztosították.

3A társaságot mintegy 80 km/h erejû szél- és homokvihar fogadta, és szembesülniük kellett a Mongóliát sújtó, évtizedes viszonylatban is példátlan aszállyal, amely idén számos tó, patak, folyó és vízgyûjtõ hely eltûnéséhez vezetett. A lovak magas napi vízigényének kielégítése érdekében az Expedíciónak folyamatosan változtatnia kellett vonulási stratégiáján, ami jelentõs eltérést eredményezett az eredetileg tervezett útvonalhoz képest. A Góbi kietlen vidékein ily módon közel két hét alatt megtett, több száz kilométeres út során az Expedíció ellátogatott a 1920-as években vezetett dinoszaurusz ásatásokról híressé vált Bayanzagba, elhaladt a Khongoriin Els 300 méter magas, búgó homokdûnéi mellett, valamint átkelt a bayanligi kõsivatagokon, ahol különleges régészeti dokumentációk készültek különbözõ történelmi korszakokból származó kõoszlopokról, sírhelyekrõl és sziklarajzokról.

4Miután az Expedíció átkelt az Ikh Bogd-hegység kétezer méteres hágóin, az Orog Nuur valamint a Boon Tsagaan Nuur tavak érintésével áthaladt a sivatagi sós tavak vidékén, hogy a Góbi-Altaj megyében található Dagnaltajban gasztronómiai és néprajzi dokumentációkat készítsen. Innen folytatódott a csapat lovas vonulása az Altaj-hegység 3000 méteres gerince felé. A sivatagi vonulás elsõ napjaihoz hasonlóan a hegyvidéki szakasz is orkán erejû viharral kezdõdött: az Expedíció haladását ezúttal tovább nehezítette  a magas hegyekre jellemzõ, éjszakánként a 0 C-hoz közelítõ hideg. Közel egy héten keresztül mintegy 200 kilométert tett meg az expedíció lóháton az Altaj 3000 méteres gerincén, majd július 5-én délelõtt fél tízkor elérte célját, Altaj várost, ahol Góbi-Altáj megye egészségügyi és környezetvédelmi biztosa fogadta a társaságot.

5 Miután az expedíció tagjai az út sikerét megünnepelték egy fazék paprikás csirkével – amely extrém körülmények között elõször 2006-ban fõtt ünnepi lakoma gyanánt az Északi-sarkon -, visszaindultak Ulánbátorba. Két nap alatt mintegy 1000 kilométert hagyott maga mögött az Expedíció, majd július 7-én késõ este elérte a mongol fõvárost.

Beteljesítette kultúrmisszióját a Góbi-expedíció

6Elindulását megelõzõen az Expedíciót egy különleges kultúrmisszió teljesítésére kérte fel Kovács Tibor, a Magyar Nemzeti Múzeum fõigazgatója. A múzeum elsõ számú vezetõje a Dzsingisz Kán kiállítás alkalmából egy digitális archív gyûjteményt adott át a Góbi-expedíciónak, amely Radnóti Andor, a Mongol Hadsereg egészségügyi biztosának az 1920-as években készített, különleges néprajzi értékkel bíró mongóliai fotóit tartalmazta.

7  A fõigazgató felkérésének eleget téve a Góbi-expedíció beteljesítette kultúrmisszióját, és ünnepélyes keretek között július 10-én Ulánbátorban átnyújtotta a szimbolikus adományt dr. Dashdendev Bumaa asszonynak, a Mongol Nemzeti Múzeum igazgatóhelyettesének.  

Tudományos kutatások és megfigyelések

9A Magyar Földrajzi Társaság által tudományos expedíciónak minõsített, és a Budapesti Mûszaki Egyetem valamint a Semmelweis Egyetem által is támogatott Góbi-expedíció tagjai gasztronómiai, orientalista, orvostudományi és rádiós megfigyeléseket végeztek, valamint tapasztalatokat gyûjtöttek az expedíciós energiaellátás területén. Az alábbiakban fõ vázlatpontok ismertetik a kutatások és megfigyelések céljait és legfõbb következtetéseit, amelyeknek a részletes kifejtése a jövõben szakcikkek, tanulmányok formájában jelenik majd meg.

Gasztronómiai gyûjtések

10Az Expedíció egyik fõ célja volt az egykori lovas civilizációk mindennapjaira emlékeztetõ, mai nomád mongol gasztronómiai szokások, az ételek összetételének és ízvilágának a megismerése. Az Expedíció a Lucullus Baráti Társaság tagjainak – Sipos Tamásnak, Turóczi Gábornak és Jarabek Bencének a vezetésével az utazás során számos receptet és ételkészítési módot ismert meg és dokumentált. A kutatások kitértek a tejtermékek elõállítására és tárolására vonatkozó fogásokra, különféle fõtt, párolt és sült húsételek készítésére, a húsfélék tárolási módjainak feltérképezésére, valamint számos tésztaétel kivitelezésének a feljegyzésére. Külön érdekességet jelentettek a sivatag és a Góbi-Altáj különbözõ vidékein történt családlátogatások, amelyek során számos ételfogyasztási szokást ismert meg az Expedíció.

11Igazi néprajzi jelentõséggel bírt egy nomád esküvõ ünnepi lakomájának a dokumentálása, valamint egyéb ünnepi ételek elkészítésének és fogyasztásának a rögzítése.  

Orientalista megfigyelések és régészeti dokumentáció

12Az Expedíció keletkutatói megfigyeléseinek eredeti célja a nomád állattartás átalakulásának a dokumentálása volt a földrajzi régiók, éghajlati viszonyok és a jelenkori ember mindennapjainak az átalakulása viszonylatában. A háromféle földrajzi és éghajlati környezetben – sivatagban, magashegyi vidéken, füves puszta – végighaladó Expedíció Varga Ferenc, az ELTE doktorandusza vezetésével a következõ fõbb megfigyeléseket végezte:

– domesztikált állatok fajösszetétele. Általánosan megfigyelhetõ tendencia, hogy a sivatagi, száraz környezetben többnyire kecskét, tevét tartanak – olyan állatokat, amelyek kevés tápanyaggal és mérsékelt vízellátással beérik. Érdekes tendencia a mongol vidékre korábban egyáltalán nem jellemzõ szamár térhódítása. Ezzel szemben, a rendkívüli aszálynak köszönhetõen a nagyobb tápigényû állatok – szarvasmarhák, juhok, lovak – szinte teljesen kiszorultak a sivatagi és félsivatagi környezetbõl, és északabbra, a füves pusztai és magashegyi környezetben is csak korlátozottan fordulnak elõ (a Góbi-Altáj közepétõl, Bayankhongortól kezdõdõen lehetett számottevõ növekedést megfigyelni a juh- és lóállományon belül). Külön kiemelendõ a kecskék számának rohamos növekedése: a mongol textilipar kereskedelmi lehetõségeinek bõvülésével párhuzamosan az utóbbi években rendkívül megnõtt a kereslet a kecskeszõr iránt. A biztos felvásárlás arra ösztönzi a pásztorokat, hogy kecskeállományukat növeljék, ami – az aszályon kívül – rendkívül jelentõs mértékben hozzájárul a nagyobb testû állatok megélhetését korábban biztosító legelõk eltûnéséhez. További érdekesség volt a juhok elletésének a megváltozása: az Expedíció több alkalommal regisztrált – az évszakra egyáltalán nem jellemzõ módon – egyhetes bárányokat.

– téli szálláshelyek átalakulása. Az Expedíció az általa érintett összes vidéken a téli szálláshelyek átalakulásának, modernizálódásának volt szemtanúja. Több helyen megfigyelték, hogy a korábban nyitott kõkarámok felett új építésû, összetett tetõszerkezetek jelennek meg, és számos szálláshelyen megkezdték az egyes állatfajok szálláshelyen belüli elválasztási rendszerének a kialakítását. Ez a megoldás nagyban hozzájárul a téli állat-elhullás mértékének a csökkenéséhez.

– pásztorok motorizációja. Valamennyi területen – a sivatagtól a magashegyekig – megfigyelhetõ volt az állatterelés motorizációja, ugyanis a pásztorok számos helyen elkezdték elõnyben részesíteni a motorkerékpárt vagy a terepjárót a lóval szemben. Vélhetõleg kényelmi szempontok vezethettek ennek a tendenciának a kialakulásához, ami több deviáns, kevésbé célravezetõ megoldást is magával hozott (pl. lovak befogása motorkerékpárral)

13Az Expedíció szemtanúja lett több néprajzi és társadalomtudományi jelentõségû eseménynek, folyamatnak. Ezek dokumentálása a mongolisztika és keletkutatás különbözõ területein jelenthet majd segítséget az aktuális területek szakkutatóinak. Az Expedíció a következõ eseményeket, jellegzetességeket figyelte meg és rögzítette digitális adathordozón

– Mongóliai nomád esküvõ. Az Expedíció szemtanúja volt egy nomád esküvõ elsõ napjának, a menyasszony búcsúztatásának a szülõi háztól. Az ünnepen megfigyelték a hosszú esküvõi énekkel (urtin duu) való kommunikációt, amelyet a menyasszony és a võlegény családjai folytattak egymással. Szemtanúi voltak a juh farhát ünnepi szétosztásának, majd az azt követõ lakomának. Napfelkeltekor dokumentálták a napáldozatot, a menyasszony utolsó, szülõi háznál elköltött étkezését, valamint az ifjú pár elvonulását.

– Információs társadalom térhódítása. Az utazás során a mongol pusztaság és a hegyvidékek valamennyi területén robbanásszerû fejlõdésnek indult a társadalom információtechnológiai eszközökkel való ellátottsága. Általános látvány volt a napelem és a parabolaantenna a jurták mellett, amelyek a televíziók, rádiók energiával és tartalommal való ellátásáról gondoskodtak. További elterjedt eszköz volt a DVD lejátszó, valamint a mobiltelefon.

– Társadalmi önszervezõdés. Az Expedíció több helyen megfigyelte a korábban szokatlannak minõsülõ, önálló, családon kívüli társadalmi szervezõdések kialakulását, amelyek a családi kötelékekkel szemben érdekek mentén kovácsolnak össze társadalmi csoportokat (pl. íjászklub).

További különleges, orientalista jelentõségû eredmény volt a régészeti jelentõségû emlékek dokumentálása. Az expedíciónk számos, az elmúlt kb. 5000 év mindennapjaiba betekintést nyújtó sziklarajzokat dokumentálta, valamint térképen rögzítette több mint félszáz, vélhetõen szkíta, hun, türk korszakból származtatható halomsír földrajzi koordinátáit és elkészítette a sírok fotó-dokumentációját.

Expedíciós egészségügyi ellátás és utazási orvostani megfigyelések

14Az Expedíció orvosainak – dr. Ágoston Viktornak és dr. Batmunkh Enkhjargalnak, a Semmelweis Egyetem PhD hallgatóinak – legfõbb orvostudományi feladata az utazók egészségügyi ellátásának öt héten keresztüli biztosítása volt sivatagi és magashegyi körülmények között, korlátozott ellátottság és utánpótlási lehetõségek mellett. Az Expedíció az utazási orvostan számára értékes adatokat dokumentált, amelyek alapján levont következtetéseit a késõbbiekben a jövõ expedícióinak rendelkezésre kívánja bocsátani.

Az expedíció egészségügyi ellátásának tervezésekor a csapat orvosai figyelembe vették a hazaitól jelentõsen eltérõ gasztronómiai és higiéniai adottságokat, a környezeti változókat (éghajlat, sivatagi, illetve magashegyi környezet), valamint a hosszan tartó sportteljesítménybõl és az extrém fizikai megterhelésbõl fakadó egészségügyi veszélyforrásokat.

Ennek megfelelõen az expedíciót megelõzõen a követketõ preventív lépéseket foganasították:

– az emésztõrendszer erõsítésére az Expedíció tagjai számára probiotikum-, illetve élõflórás baktériumkúrát írtak elõ;

– idõben megkezdték az Expedícióban résztvevõk szervezetének ásványianyag- és vitaminkészleteinek a feltöltését;

– megelõzõ oltásokat írtak elõ a csapat számára (Hepatitis A, fõleg ételbõl és a higiéniai környezetbõl származó megbetegedések ellen; Tetanus toxoid a sebfertõzések elkerülése érdekében);

– az Expedíciót megelõzõ hónapokban folyamatos kondicionáló tréningeket foganasítottak az állóképesség és az immunrendszer javítására;

– az Expedíció során preventív antibiotikum kúrát írtak elõ, amelynek célja a patogén baktériumok kolonizációjának a mesterséges, preventív megfékezése illetve mérséklése volt (az Expedíció egyes tagjai 3 naponta 500 mg Ciprofloxocint szedtek).

Az orvosi felszerelés összeállításakor az Expedíció orvosai a magyar és nemzetközi expedíciók által szolgáltatott adatokat, valamint a Magyar Vöröskereszt Gyõri Elnökségének az útmutatásait vették figyelembe. Az orvosi felszerelés a következõ eszközöket, szereket tartalmazta:

– orvosi eszközök kis mûtétek végrehajtására, sérült végtagok rögzítésére, traumás események ellátására;

– fertõzés elleni szerek: széles spektrumú antibiotikumok, gombásodás elleni szerek (az empirikus antibiotikum-terápiának kiemelt szerepe volt, hiszen nem álltak az Expedíció rendelkezésére szofisztikált diagnosztikai eszközök);

– légúti készítmények légúti megbetegedések, asztmás és allergiás reakciók valamint tüdõgyulladás ellátására;

– szív- és érrendszeri készítmények (újjáélesztõ-, arritmia- és vérnyomáscsökkentõ szerek);

– emésztõrendszeri problémák kezelésére alkalmas szerek (az antibiotikumokon kívül bélmotilitást csökkentõ-, hasmenés elleni szerek, valamint székrekedés, aranyérproblémák és kiszáradás kezelésére alkalmas készítmények);

– szemészeti készítmények (szemszáradás, valamint kötõhártya-gyulladás csökkentõ szerek);

– fájdalomcsillapítók, gyulladáscsökkentõk;

– pszichiátriai szerek (szorongáscsökkentõk, nyugtatók, altatók);

– infúziók (volumenépítõk, glukóz-infúziók, vérnyomáscsökkentõk);

– mozgásszervi problémák kezelésére alkalmas szerek, eszközök (gyulladáscsökkentõk, izomlazítók);

– sebellátásra alkalmas készítmények, segédeszközök (fertõtlenítõoldatok, bõrhámosodást elõsegítõ szerek, sebtisztításra- és kezelésre segédeszközök);

– tengeribetegség elleni szerek (hányingercsillapítók);

– vitamin- és ásványianyag pótlók;

– vízfertõtlenítõk;

Az Expedíció során a következõ, nagy valószínûséggel várt egészségügyi problémák merültek fel:

– kötõhártyagyulladás;

– fertõzõ felsõ- és alsó légúti gyulladások;

– gasztroenteritíves megbetegedések (fertõzések, mérgezés);

– por okozta légcsõhurut;

– égési sérülések, a kiemelten erõs naptevékenységnek köszönhetõen;

– gasztro-ozofagális reflux;

– gombásodás;

– fejfájás, hasfájás, ízületi fájdalmak;

– vitamin- és ásványianyag hiány;

– izom- és ízületi sérülések (hát- és lábfájás; térdszalag-megnyúlás);

– szúrt és vágott sebek, horzsolások, hámhiány;

– traumák (mellkaszúzódás, többszörös bordatörés, izomrándulás, végtagi- és törzsi zúzódás, hasi sérülések).

Kevésbé várt, többszörösen visszatérõ egészségügyi problémák is felmerültek az Expedíció során:

– tengeri betegség (a földutakon folytatott, esetenként több napos autózás során);

– orrvérzés;

– savhiány;

– hegyi betegség;

– terápiára nehezen reagáló légcsõhurut, korábbi mellkassérülés miatt.

Az utazási orvostani megfigyelések elsõ, átfogó konklúziói:

– a széles spektrumú antibiotikum kezelés nagy mértékben hozzájárult az emésztõrendszeri megbetegedések visszaszorításához;

– túlkezelés javasolt a teljesítõképesség megõrzése érdekében;

– jelentõs akadályokat jelentettek a korlátozott higiéniai feltételek valamint a diagnosztikai eszközök hiánya;

Energiaellátás és rádiótechnika

Az Expedícó energiaellátásáért, valamint kommunikációs rendszereinek a mûködtetéséért a Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem hallgatója Néher Márton felelt, aki a következõ következtetésekre jutott az utazás során.

Energiaellátás

Az elõzetes felmérések alapján az Expedíció energiafogyasztása 500 W körüli értékre vort tehetõ. Mivel a csapat folyamatosan mozgásban volt, és stabil háttérrendszert kellett kiépíteni, ezért az energiaellátás biztosítására egy aggregátor (850 W) valamint egy 300 W teljesítmény leadására képes, a csapatot kísérõ UAZ energiarendszerére telepített trapézinverter tûnt a leginkább  célravezetõ megoldásnak. Az aggregátor 80-as oktánszámú benzinnel is mûködött, azonban mivel az üzemi feszültsége  egyenetlen volt, nem volt biztosított a 220 V folyamatos, zökkenõmentes leadása; a berendezés folyamatos szervízelésre szorult. Ugyanilyen  bizonytalansággal mûködött a trapézinverter is, amely hol a nappali túlmelegedés, hol az UAZ elégtelen kábelezése miatt nem volt képes folyamatos üzemre. Mivel az expedíciós eszközök mind rendelkeztek saját akkumulátorral, ezért lehetséges volt a szakaszos töltés, és így – az energiaforrások elégtelen teljesítménye ellenére – folyamatosan biztosított volt a berendezések energiaellátása. 

Iridium mûholdas hang- és adatkapcsolat

Kulcsfontosságú szerepe volt az Expedíció mûholdas kapcsolatának – mind az esetleges vészhelyzeti, mind a médiakommunikáció miatt. Mivel az Expedíció útvonala felett csak az Iridium volt az egyetlen kereskedelmi forgalomban is elérhetõ rendszer, ezért erre a szolgáltatóra esett a csapat választása. Magát a távközlési kapcsolatot egy Motorola 6505 Iridium készüléken keresztül bonyolította a társaság. A készülék mûködése kifogástalan volt, gondot egyedül a mûholdas háttérrendszer megbízhatatlansága, a készülék kis kapacitású akkumulátora. A mûholdas háttérrendszer bizonytalanságából fakadt, hogy míg kimenõ hanghívásokat gond nélkül lehetett bonyolítani, addig a bejövõ hívások vagy folyamatosan megszakadtak, vagy egyáltalán nem jöttek létre. Ezzel szemben elmondható, hogy a 2400 Baud kapacitású adatkapcsolat kifogástalanul mûködött, és így az adatközlés tökéletesen zajlott, azzal a megszoritással, hogy a készülék akkumulátora összesen cca. 12 perc hosszú kapcsolatot tett lehetõvé, mivel egyszerre csak egy csatlakozót lehetett a telefonhoz kapcsolni, vagy az adatkábelt, vagy a töltõt. Ez fizikai korlátot állított az átküldhetõ adatmennyiség elé.

Csapaton belüli rádiókommunikáció

Rendkívüli jelentõséggel bírt az Expedíciós csapat egyes részei – UAZ, lovas csapat egységei – közötti rádiókapcsolat, amellyel kapcsolatban alapvetõ elvárás volt a stabilan mûködõ, 5-6 kilométer sugáron belüli kommunikáció lehetõségének a megteremtése. Ennek a feladatnak a megoldására a Radiorent 8 darab, ICOM típusú rádiót bocsátott az Expedíció rendelkezésére. A technika kiválóan vizsgázott, a rádiókapcsolat stabil volt az expedíció egésze során, még jelentõsebb domborzati akadályokat is figyelembe véve – sõt, idõnként 10-12 km távolságban is lehetséges volt rádiókapcsolatot létesíteni a csapat egyes részei között.

Rövidhullámú rádiókommunikáció

A rövidhullámú rádiókommunikációs kísérlet fõ célja volt kapcsolatok létesítése külföldi, lehetõleg európai rádióállomásokkal. A feladatra az Expedíció egy Yaesu FT-857 típusú, maximum 100 W kimenetû rádiót, valamint egy DUNAX Spec. GP antennát használt, amely 10, 14, és 18 MHz-es sugárzást tett lehetõvé. Az expedíció folyamatos vonulása miatt mindösszesen 6 alkalommal sikerült felépíteni a rádióállomást. Ezen alkalmakkor az UAZnak az elvárhatónál sokkkal rosszabb kábelezése miatt összesen kb. max. 15 W kimõ teljesítménnyel sikerült kapcsolatkat létrehozni osztrák, cseh, román és orosz rádióállomásokkal. Általános tapasztalat volt, hogy a helyi energiaellátás rendkívül alulmúlja a vártakat, ezért szinte csak saját akkumulátorokban és tápegységekben lehet bízni.

www.gobi.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük